Gyertyákkal érkeztek a megemlékezők a mosonmagyaróvári Gyász térre. 1956 október 26-án az egykori határőrlaktanyából, máig tisztázatlan okból nyitottak tüzet a demonstrálókra. A 1-2 ezer fős tömegben ott volt Gábor Józsefné is, aki csak a szerencsének köszönheti, hogy túlélte. Ma is pontosan emlékszik mindenre.
„Olyan, mintha tegnap történt volna. Látom magam előtt, ahogy ott az úton mentünk, és a laktanya előtt, majdnem a laktanya sarkánál az út két oldalán beásott gépfegyverek voltak kiskatonákkal, és a Dudás intésére sortűz indult, pedig csak a vörös csillagot szerettük volna levenni. Én 16 éves voltam, a bátyámat mellettem lőtték agyon, 31 éves, egészséges fiatalember volt” – elevenítette fel a történteket.
Soltész Miklós államtitkár beszédében úgy fogalmazott: nemcsak azok előtt a hősök előtt kell ma fejet hajtani, akikre tüzet nyitottak, hanem azok előtt is, akiket később ártatlanul végeztek ki.
„Emlékeznünk kell a később kivégzettekre, akiket jó kommunista szokás szerint koncepciós perben ítéltek halálra, a másodfokú ítéleteket pedig cinikusan és kegyetlenül, december 23-án karácsony előtt hozták meg. Kivégzésükkel üzentek minden társadalmi osztálynak: senkit sem kímélnek, aki ellenük fellázad” – fogalmazott.
62 évvel ezelőtt több, mint százan meghaltak a demonstrálók közül. A legtöbben még csak diákok voltak.
