Egy kétes módon meggazdagodott orosz vállalkozó ügyét felhasználva sikerült valószínűleg rést ütnie a Magyarországot is óvó migrációs pajzson a Helsinki Bizottságnak.
A Soros György migránspárti milliárdos bőkezű támogatását élvező, erős nemzetközi kapcsolatokkal és befolyással rendelkező szervezet tegnap győzelmi jelentésként számolt be arról, hogy ügyfelük, Alekszij Torubarov perében az Európai Unió Bírósága (EUB) az európai uniós joggal ellentétesnek mondta ki azt a 2015 óta élő hazai szabályozást, amely szerint a bíróság saját hatáskörében nem változtathatja meg a menedékjogi határozatokat, viszont ha szükségesnek látja, új eljárásra utasíthatja a menekültügyi hatóságot.
Az erről szóló jogszabály kezdettől fogva szúrta a migránspárti szervezetek hangadóinak szemét. Az EUB mostani, egy pécsi bíró kezdeményezésére indult előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott ítélete azért fontos a számukra, mert az efféle döntések nemcsak az eljárást kezdeményező bíróság, hanem az uniós országok valamennyi ítélőszékére nézve kötelező erejűek.
Erre tekintettel a helsinkisek közleménye szerint „a menekültügyi eljárás [most – a szerk.] igazságosabbá vált”, mivel a jövőben a bevándorlási hivatal kétszer ugyanazon az alapon nem utasíthatja vissza valakinek a menedékjog elismerése iránti kérelmét, ha közben a bíróság új eljárásra utasította.
Torubarov esete ebből a szempontból különösen érdekes, mivel nem az a tipikus, Ázsiából vagy Afrikából érkező migráns, aki háborúra vagy vallási alapú üldöztetésre hivatkozva szeretne Európában maradni.
Egy róla szóló portré szerint, amit néhány éve az Index közölt, az orosz férfi a nyolcvanas évek végén kezdett kereskedni, üzletpolitikáját pedig ez határozta meg: „Eladni bármit bármiért, […] erdő oda, ruha ide, hadseregtől leselejtezett benzinszállító amoda.” Az ezredforduló már volgográdi étteremlánc-tulajdonosként érte, a 2000-es évek második felében viszont több nyomozás is indult ellene.
Az eljárások elől Csehországba menekült, de menekültjogi kérelmet nem nyújtott be. 2011-ben aztán egy kirándulás alkalmával Ausztriában őrizetbe vették, mivel körözte az Interpol. Az osztrák hatóságok előtt hivatkozott először arra, hogy a hazájában üldözik, de sem ott, sem pedig később Csehországban – ahová hamarosan visszatérhetett – nem ismerték el menekültként.
A vállalkozót ezek után kiadták Oroszországnak, ahol fél évet töltött el, majd Ukrajnán és hazánkon át ismét az Európai Unió területére szökött. A magyar rendőrök azonban elfogták, így nem tudott továbbutazni. Torubarov természetesen újabb menekültügyi kérelmet nyújtott be, amit három alkalommal utasított el a szakhatóság, mielőtt a pécsi bíró a Helsinki Bizottság kezdeményezésével egyetértésben az EUB-hoz fordult.
Érdemes felidézni, hogy az uniós bíróságnak nem ez az első, a migránsok Európában maradását elősegítő döntése. Egy 2018-as határozatban például megtiltotta a pszichológusok bevonását a hagyományostól eltérő szexuális irányultságukra hivatkozó menedékkérők ügyeinek vizsgálatába. Ebből adódóan, ha valaki homoszexuálisnak mondja magát, és olyan országból érkezett, ahol ezt üldözik, az illetékes hatóságoknak alig van mozgásterük a kérelem megalapozottságának vizsgálatára.
Az EUB migránspárti ítéletei azért is aggasztóak egyébként, mert ez a testület hivatott dönteni a Stop, Soros!-törvénycsomag ügyében indult kötelezettségszegési eljárásban, amely a múlt héten került a bíróság elé. A tét pedig ez esetben lesz a legnagyobb, mivel az illegális migráció megállításáról szóló, Brüsszel által támadott szabályozás egy része az alaptörvényben rögzített, és soha nem volt még példa arra, hogy uniós szervezet alkotmányos normát kíséreljen meg felülírni az európai normákra vagy a közösségi jog szellemére hivatkozva.
Az EUB aktuális döntését a Magyar Nemzetnek értékelve ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász arra hívta fel a figyelmet, hogy egészen kivételes esetnek számít, ha egy EU-tagállamban reformatorius – vagyis a döntést megváltoztató – jogköre van a bíróságoknak menekültügyben, illetve az sem szokványos, ha a törvényhozó dönti el, milyen speciális esetekben engedélyezi ezt a hatáskört az ítészeknek.
Szavai szerint az olyan szakmai ügyekben, amelyekben leginkább a hatóság kompetens, a bíróságnak csak az a feladata, hogy a döntést összevesse a hatályos jogszabályokkal.
– Hasonlóképpen, a 2015-ös törvénymódosításról azért döntött a jogalkotó, mert menekültügyben számos olyan speciális tudást igénylő kérdés adódik, amellyel a bíróság nem rendelkezik, továbbá olyan nemzetbiztonsági kérdések is felmerülnek, amelyek vonatkozásában a jogalkotó szerint szintén az az üdvös, ha a menekültügyi hatóság dönt. Bár az EUB most úgy foglalt állást, hogy a bíróságok gyakorolhatják a reformatorius jogköröket, ám ez csak egy lehetőség.
A Magyar Helsinki Bizottság állításával ellentétben tehát az EUB döntése mindössze egy szakmai vita része. Ugyanis semmi sem köti a magyar bíróságokat, hogy megváltoztassák a döntéseiket, s a jövőben is élhetnek azzal a jogosultságukkal – a magyar jogalkotó 2015-ös szándékának megfelelően –, hogy csak a hatályon kívül helyezést alkalmazzák, tehát hogy visszaküldjék az ügyet a menekültügyi hatósághoz, ha úgy érzik, jogsértés következett be – mutatott rá ifj. Lomnici Zoltán.
Az alkotmányjogász arra is kitért, hogy a döntés eredményeképpen akár még az Alkotmánybíróság elé is kerülhetnek menedékkérelmi ügyek, és az a testület is lefolytathat egy szakmai diskurzust.
– Ezenkívül pró és kontra is érvényesül a reformatorius jogkör, tehát a bíróság akár olyan menedékjogokat is megvonhat, amiket korábban megadott, például azokban az esetekben, amikor harmadik országbeli – azaz hazánk előtt már egy biztonságos országba belépett – szíreknek ítélte azt meg a menekültügyi hatóság.
Továbbá a bíróság szűkítheti is a menekültjogot, és ebben az esetben például arra hivatkozhat, hogy a menekültügyi hatóság túl tágan értelmezi a genfi egyezményt, ezért nem támogatják a menedékjog vagy a nemzetközi védelem megadását – hívta fel a figyelmet ifj. Lomnici Zoltán.
