Az utóbbi napokban a választást értékelő műsorokban, cikkekben vagy akár baráti beszélgetésekben, kávéházi vitákban felkapott kifejezés lett az inkumbencia. A politológusok általában régre visszanyúló megfigyelések alapján úgy vélekednek, hogy a kormányfőkkel ellentétben az önkormányzatok vezetőinél előnyt jelent, ha hivatalban indulnak neki a következő választásnak.
Székesfehérváron, Veszprémben és Zalaegerszegen a Fidesz–KDNP nem csak a törzsszavazóit tudta megszólítani
A majd két héttel ezelőtt megrendezett helyhatósági választáson a kormánypártok a legtöbb helyen meg tudták őrizni pozíciójukat, a vármegyék közgyűlése ismét az egész országban narancssárga lett, a megyei jogú városok nagy részét is meg tudta tartani a Fidesz–KDNP. Mi védte az „ostromlott erődöket” az inkumbencián túl?
Természetesen városfüggő, hogy mi a helyes stratégia, de Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője szerint azt általánosságban el lehet mondani, hogy a kormánypártoknak mind az európai parlamenti, mind pedig az önkormányzati kampánya arra épült, hogy megszólítsák a törzsszavazóikat, és a kiélezett versenyre számító polgármestereiknek is elsősorban ez lehetett a feladatuk.
Ez nem mindenhol sikerült a városvezetőknek. Ilyen település Győr, ahol többen szavaztak a Fidesz egyéni önkormányzati képviselőire, mint a hivatalban lévő Dézsi Csaba Andrásra. A fidesz–KDNP-s polgármester néhány száz szavazattal kapott ki a helyi Tiszta Szívvel a Városért Egyesület, az LMP-Zöldek és a Momentum által jelölt egykori újságírótól, Pintér Bencétől, ám a kormánypártok tizennégyet elvittek a tizenöt választókerületből.
A hagyományosan fideszes város polgármesteri székének elvesztését Orbán Viktor is kommentálta az Indexnek: „A győri eset tanulság arról, hogy ha valahol régi rendezetlen ügyeket nem tudunk lezárni, azok előbb vagy utóbb, de utolérnek bennünket. Itt a Borkai-ügy ért bennünket utol, azért vesztett a polgármester.”
Bevehetetlennek látszó megyei jogú városok
Határozottan érvényesült viszont az inkumbenshatás azokban a városokban, ahol a polgármesterek valóban erősek, mint például Székesfehérváron Cser-Palkovics András, Veszprémben Porga Gyula vagy Zalaegerszegen Balaicz Zoltán esetében – mutat rá Mráz. A politológus felhívja a figyelmet, hogy ezekben a városokban a baloldal nem is mert igazán erős ellenfeleket elindítani, és a Fidesz–KDNP a jelöltek személyére építve nem csak a törzsszavazóit tudta megszólítani.
A milliós nagyságrendű dolgozó középrétegek mára a Fidesz támogatói lettek.
Tény, hogy a megyei jogú városok közül sokat már régóta a jobboldal vezet. Tizennégy éve fideszes polgármestere van Nyíregyházának és Székesfehérvárnak, előbbi helyen Kovács Ferenc csaknem 46 százalékos, utóbbiban Cser-Palkovics András közel háromnegyedes felhatalmazással kezdheti meg negyedik ciklusát. A 2006 óta fideszes irányítású Sopronban és Veszprémben egyaránt 50 százalék körüli aránnyal nyert Farkas Ciprián és Porga Gyula. A több mint negyedszázada Fidesz-vezetésű Debrecenben szintén bejött a papírforma, a szinte érdemi kihívó nélkül ringbe szálló Papp László a szavazatok majdnem felét begyűjtve harmadszor győzött, ráadásul pártja az összes egyéni körzetet megnyerte. Kecskemétet és Zalaegerszeget harminc éve jobboldali polgármester vezeti, előbbi városban Szemereyné Pataki Klaudia több mint 10 százalékpontos különbséggel múlta felül a baloldali jelöltet, utóbbi településen pedig egyenesen kiütéses győzelmet aratott Balaicz Zoltán a szavazatok 73 százalékával. Mindketten a harmadik ciklusukat kezdhetik meg. Kaposváron a fideszes Szita Károly a szavazatok több mint felével immár nyolcadik mandátumát szerezte meg, a baloldali pártok jelöltje mindössze 22 százalékot kapott. A 2022 óta a megyei jogú városok közé tartozó Esztergomot is meg tudta a tartani a Fidesz–KDNP, Hernádi Ádám polgármestert a szavazók több mint 70 százaléka kérte folytatásra.
A kormánypártok egyik legérdekesebb címvédése Szekszárdon történt. Tavaly a Fidesz–KDNP-s Ács Rezsőt megfosztották polgármesteri tisztségétől. A párt most Berlinger Attilát indította, aki a szavazatok több mint 54 százalékát szerezte meg. Most kapta a legtöbb voksot a jobboldal azóta, hogy 2006-ban elhódította a városvezetői széket – érdemes észben tartani: a tizennyolc évvel ezelőtti önkormányzati választást nem sokkal azután rendezték meg, hogy kiszivárgott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök balatonőszödi beszéde. Abban az évben Horváth István a Fidesz–KDNP jelöltjeként 8970 szavazattal 60 százalék feletti eredményt ért el, most Berlinger Attila 7788 voksot gyűjtött be, a voksok 54,3 százalékát. Itt nincs szó inkumbenshatásról, Berlinger először foglalhatja el a polgármesteri széket. Öt évvel ezelőtt Ács Rezsőt Bomba Gábor még meg tudta szorongatni, mindössze 300 szavazat döntött, mostanra viszont nagy arányban csökkent a kihívóba vetett bizalom, hiszen majdnem 1000 vokssal kevesebbet kapott, mint 2019-ben. „Szekszárd jobboldali város, de az előző polgármester – a ciklus közbeni leváltása is ezt bizonyítja – nem tudta teljesen maga mögé felsorakoztatni a jobboldaliakat. Egy új fideszes városvezető helyre tette a dolgokat, és így az erőviszonyoknak megfelelő eredmény születhetett” – vélekedik Mráz Ágoston Sámuel.
Újabb társadalmi rétegek a Fidesz mellett
Ha a fővárost vizsgáljuk, közhelyszámba megy, hogy a II. és a XII. kerület fideszes fellegvár, s ezt az utóbbi időben főként azért emlegetik, hogy a baloldal jobb szereplését a jobboldal gyengüléseként mutathassák be. A Nézőpont Intézet vezetője szerint viszont már a 2018-as országgyűlési választás alkalmával meg lehetett figyelni, hogy a budai konzervatív rezervátum liberálissá vált. Ez alapján semmi meglepő nincs abban, hogy Pokorni Zoltán távozásával a Fidesz–KDNP a II. kerület 2019-es elvesztése után a Hegyvidéket sem tudta megvédeni. A választási térkép persze cáfolja azt a megállapítást, hogy a kormánypártot az utolsó fővárosi fellegvárából verték ki. Az V. kerületet még Rogán Antal nyerte meg a jobboldalnak 2006-ban, s több ciklus óta a szintén fideszes Szentgyörgyvölgyi Péter irányítja. Talán nem véletlen, hogy a baloldal olyan politikai kalandorokat indított el ebben a számára nyerhetetlennek ítélt kerületben, mint Juhász Péter, aki polgármesteri álmokat szőtt, vagy az ellenzéki térfélen kódorgó Lukácsi Katalin, aki képviselőségre áhítozott. Igaz, Lukácsi legalább azt elérte, hogy a kampány egyik szürreális jelenetét kössük a nevéhez. A képviselőjelöltet ugyanis éjnek évadján plakátrongáláson kapták, mire menekülni kezdett. Minderre utólag rátett egy lapáttal, hogy lebukását és menekülését spirituális élménynek nevezte. S ha már elit kerületek, érdemes kitérni arra, ami az I. kerületben történt, ott a regnáló baloldali polgármestert verte meg a fideszes Böröcz László 463 szavazattal.
2006-ban hódította meg a Fidesz–KDNP a XVI. és a XVII. kerületet, s 2010 óta már Kőbányát is kormánypárti polgármester, D. Kovács Róbert Antal irányítja. Ezeket a városvezetői helyeket a Fidesz–KDNP magabiztos előnnyel tartotta meg, sőt a X. kerületben még szilárdabb lett a kormánypárti vezetés, hiszen a tizenkét körzetből nem hatot, hanem már kilencet hoztak el a jelöltjei. Sokat számíthatott, hogy ezúttal a Momentum önálló jelölteket állított.
Szekszárdon nincs szó inkumbenshatásról.
Mráz Ágoston Sámuel rámutat arra, hogy a jobboldal új választói rétegeket nyert meg magának. Emlékeztet, évekkel ezelőtt a „keményen dolgozó kisember” kampányra a liberális véleményvezérek azt mondták, felháborító manipuláció, angolból fordított olcsó trükk. „Valójában a legjobb leírása annak, ami történik: a milliós nagyságrendű dolgozó középrétegek mára a Fidesz támogatói lettek” – fogalmaz.
A teljes cikket a Mandiner.hu-n olvashatják.
