Erősen megpróbálja mindazokat, akiket szeret a mi Istenünk. Ezt tapasztaljuk lassan tizenharmadik éve, amióta úgy döntött végre a magyar nép, hogy szívesen együtt él a posztkommunistákkal, csak ne ők legyenek az ország élén. A nemzeti kormány azonnal szembe találta magát egy csőd szélére taszított ország minden gazdasági és társadalmi problémájával, amelyeket azóta sem lehetett maradéktalanul rendbe hozni. Ráadásul emberi felelőtlenségből fakadó és természeti katasztrófák sorozata nehezítette az amúgy sem könnyű helyreállítási munkát a vörösiszap pusztításától kezdve az árvizeken át az évszázad aszályáig. Mégis a lassan mögöttünk hagyott esztendőt nevezte Orbán Viktor értékelő nemzetközi sajtótájékoztatóján a rendszerváltás óta eltelt időszak legnehezebb évének.
Még ki sem lábaltunk a Covid okozta bajok mocsarából, amikor a szomszédunkban háború tört ki, aminek következtében olyan energiaválság és ebből fakadó gazdasági krízis rengette meg egész Európát, ami súlyosságában már-már a 2008-ban tapasztaltakat idézi. Ráadásul az unió idegen érdekek által vezérelve olyan ostoba szankciós politikát folytatott a háborút kirobbantó Oroszországgal szemben, kiterjesztve büntetőintézkedéseit az energiaszektorra is, ami a tagországoknak sokkal többet ártott, mint az agresszornak. Egekbe szökött az infláció, mindenki számára egyre nehezebbé váltak a hétköznapok. És még ki tudja, mi vár ránk. Mindennek ellenére Orbán Viktor büszkén jelentette ki, hogy Magyarország rendkívüli teljesítményt nyújtott.
Ahogy a miniszterelnök elmondta, az év egyik legnagyobb eredménye, hogy képesek voltak finanszírozni a megemelkedett energiaárakat. Tavaly a teljes magyar energiaimport körülbelül hétmilliárd euróba került, ez idén tizenhétmilliárdra nőtt. Ezt elő kellett teremteni, és erre Magyarország képes volt. Ráadásul úgy, hogy sikerült fenntartani a munkaalapú gazdaságot. Harmincéves csúcson van a foglalkoztatás, az emberek több mint hetven százaléka dolgozik. Csökkentették a költségvetési hiányt, úgy, hogy visszaadták a 13. havi nyugdíjat, a családok adójának tekintélyes részét, valamint a huszonöt év alattiak adómentességét is bevezették. A kormányfő azt is érti, ha a nagyon nehéz helyzetben lévő jegybankelnök, aki az árstabilitás első számú felelőse, más véleményen van. De lehűtötte azok kedélyeit, akik már Matolcsy Györgyben kezdték látni Orbán Viktor vesztét, hogy napi kapcsolatban állnak, és folyamatosan egyeztetik, kinek mi a teendője a kialakult helyzetben.
Ha mindezekhez hozzávesszük a déli határszakaszon megsokszorozódott migrációs nyomást, az orosz–ukrán háború elhúzódását annak minden látható és beláthatatlan következményével, valamint az egész Európát elkótyavetyélő nemzetközi baloldal és hazai csatlósainak hazaáruló mesterkedéseivel a nekünk járó források elapasztására, ellenségeinknek sem kívánnánk nehezebb pályát semmilyen megméretésen.
Azon már sem sírni, sem nevetni nem tudunk, hogy a becsületét hárommilliárd forintnyi dollárra taksáló balliberális banda megpróbálja az összes gondért-bajért Orbán Viktort felelőssé tenni. A DK szerint a kormányfő elvesztette az irányítást sorsunk alakítása fölött, a Momentum felelőtlennek és hozzá nem értőnek tartja az elmondottak miatt, és az LMP is felelősségáthárító próbálkozásnak titulálta a miniszterelnök tájékoztatóját.
A testét-lelkét elveszített Jobbik egyenesen azzal adta hírül teljes átalakulását demagóg álbaloldalivá, hogy szerintük a kormány kudarcos válságkezelése, az elhibázott gazdaságpolitika csődközelbe juttatta az országot és a magyar embereket.
Erre mondják mifelénk: ha csak úgy nem! A kormány támogatottsága egyébként töretlen.
Gajdics Ottó
Borítókép: MTI/Koszticsák Szilárd
