Egyértelmű, hogy egyes nagyhatalmak jól felfogott érdekeinek erőszakos képviseletéről van szó. Azon sem kell meglepődnünk, hogy azok a balliberális médiatermékek, a Nyílt Társadalom Alapítványokhoz köthető NGO-k mennek szembe a magyar nemzeti érdekkel, melyek pénzügyi hátterét Németországból is biztosítják - olvasható a tuzfalcsoport.blogstar.hu cikkében.
Mindenesetre tény 444-en megjelent egy „PR-interjú”, amelyikben egy kutató hosszan érvel a Debrecenbe települő akkumulátor gyár ellen, mindezt egy olyan kutatás alapján, melyet konkrétan a német szociáldemokrata párt alapítványa fizetett. Elsőre bonyolultan hangzik, de leegyszerűsítve a lényeg annyi, hogy a 444 és a német SPD pártalapítványa érdekei véletlenül éppen ugyanazt diktálják, így minden erejükkel próbálják bizonygatni, hogy a Magyarországra települendő akkumulátorgyár hátrányos, a Németországban épülő, szintén kínai gyár pedig kifejezetten előnyös.
Megvizsgáltuk az események hátterét, és arra keressük a választ, hogy a debreceni gyár megépítését ellenző csoportok, pártok, szervezetek, külföldről támogatott álcivil egyesületek érdekei, tevékenységei, finanszírozási háttereik milyen relációban vannak a német gazdasági érdekekkel. Van-e pénzügyi, gazdasági befolyásoltság azon szervezetek irányába, amelyek jelen pillanatban olyan nemzetgazdasági szempontból fontos beruházás ellen tiltakoznak, mint a debreceni akkumulátorgyár?
A németek rossz döntést hoztak és most mindennel próbálkoznak
Érdemes kicsit messzebbről indítani a debreceni akkumlátorgyár körüli médiafelhajtás történetét és a manapság divatossá vált „geopolitikai kontextus” oldaláról megközelíteni azt, hogy miért is tiltakoznak egyes szervezetek, médiumok, alig ismert, frissen alakult„tudományos kutatóintézetek” egy olyan gyár ellen, amelyet Németországban mind a politika, mind a környezetvédelmi szakma örömmel lát?
Németország – ideológiai alapon – olyan környezetvédelmi szabályokat erőltetett magára és az Európai Unióra (Kínára és az USA-ra ezt természetesen nem tudta kiterjeszteni), melyek konkrét gazdasági és versenyképességi hátrányt okoznakminden európainak, elég példának említeni a belsőégésű motorgyártás megszüntetésének sürgetését.
Jól ismert, hogy a brüsszeli parlament 340 igen szavazat, 279 nem szavazat és 21 tartózkodás mellett megszavazta a Fit for55 csomag részeként előterjesztett javaslatot, miszerint 2035-től csak zéró helyi károsanyag-kibocsátású járművek forgalomba helyezését engedélyezik – vagyis az akkumulátoros-elektromos vagy tüzelőanyagcellás-elektromos modellek kapnak engedélyt. Kivételt csak az évi 1000 autónál kevesebbet gyártók élveznek.
Ennek következtében Európa, de leginkább a hatalmas német hagyományos autóipar lábon lőtte magát, hiszen az egyik legerősebb iparágát korlátozza ezzel a döntéssel. Persze nem sok idő kellett, hogy a németek erre ráeszméljenek és jelenleg minden erejükkel azon vannak, hogy mielőbb áttérjenek az elektromos-autók gyártására. Kína azonban már számottevő versenyelőnyre tett szert, így a német lobbi most azon iparkodik, hogy azok a kínai beruházások, amelyek ezt az iparágat hivatottak szolgálni, leginkább Németországba telepedjenek meg.
Magyarország érdekei is a kínai befektetők idecsábítása, hiszen, ha megnézzük az alábbi grafikonokat, akkor azt látjuk, hogy a jövő iparágát jelentő akkumulátorgyártásban kiemelkedő helyen tudhatunk a magunkénak. Habár Kína részesedése nyomasztónak tűnhet, de európai viszonylatban a 2 százalékos magyar arány előkelőnek, sőt egészségesnek mondható.
Több nemzetközi tanulmányban is egyértelműen leírják, hogy azé a jövő, aki rendelkezik az elektromos autózáshoz szükséges akkumulátorgyártási-kapacitással. A verseny még csak most kezdődött és Magyarország mivel jó időben lépett be erre a piacra, hatalmas előnnyel indul.
Ezt maguk az iparági szereplők is elismerik. Az egyik nagy amerikai vállalat, a – Scotch Creek Ventures –például feketén-fehéren kijelenti, hogy mivel konstans növekszik az elektromos járművek lítium-ion akkumulátorai iránti keresletezért az akkumulátor-ellátási láncok fejlesztése, beleértve az akkumulátorgyártási kapacitást, egyre fontosabbá válik, mivel az országok a benzinüzemű járművekről az elektromos járművekre való átállásra törekednek.
Ők is kimutatják, hogy Magyarország igazi nagyhatalmakkal van egy szinten a jövőért zajló küzdelemben.
Nézzük a 10 legnagyobb részesedéssel bíró nemzetet az elektromos járművek akkumulátorgyártási piacán:
Minden nemzetközi tanulmány (amelyet nem megrendelésre készítenek) azt írja, hogy az elektromos autózás és az ehhez nélkülözhetetlen akkumulátorgyártás a jövőt jelenti. Azon országok, melyeknek sikerül versenyelőnyre szert tenni ebben a szférában, azok minden bizonnyal gazdaságilag vezető pozícióba kerülnek a következő években. Jelen állás szerint Magyarország jól áll, ez pedig nem tetszik azoknak a hagyományos autógyártásban érdekelt államoknak, mint Németország.
Itt elérkeztünk jelen cikk egy másik konkrét aspektusához, melynek apropóját ez a 444-en megjelenő cikk adta: „Kiszolgáltatott külföldi munkásokkal lehet csak megtölteni az épülő magyar akkugyárakat.”
Az írás mondanivalója nagyjából úgy foglalható össze, hogy Magyarországnak semmiképp sem kifizetődőakkumulátorgyárat építenie, még akkor sem, ha ez ész érvekkel nem alátámasztható állítás. Németországnak viszont megéri. Az egészben az a legérdekesebb, hogy a cikkben idézett tanulmány a német Friedrich-Ebert-Stiftung gondozásában jelent meg. Természetesen az összeférhetetlenség vagy a pártosság, mely eszméket máskora liberálisok imádnak szajkózni és percenként számonkérni boldog boldogtalanon - ebben a vitában érdektelenek, nincs jelentőségük. Ha alaposabban megnézzük, akkor a hírhedt stiftung éppen annak a német pártnak az alapítványa, amely jelen pillanatban minden erejével azon van, hogy ne Magyarország, hanem Németország legyen az otthona a különféle akkumulátorgyártó üzemeknek.
A Martin Schulz által vezetett szervezet tehát nem leplezett módszerekkel próbál beleavatkozni egy olyan nemzetstratégiai jelentőségű beruház ügyébe, mint a debreceni akkumlátorgyár. Mindezt pedig a 444 szolgalelkűen terjeszti.
És akkor jön a független-objektív szakértelem
Az idézett „szakértő”, akit a 444 megszólaltat az ügyben, Czirfusz Márton a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont munkatársa. Ha megnézzük, hogy kik támogatják ezt a kutatóközpontot, akkor látni fogjuk, hogy a német kormányzatjól felfogott érdeke furcsa módon épp találkozott a magyarországi Soros-hálózat szándékaival.
A kutatóközpont partnerei (többek között) a következőek:
- A Gólya,
- K-Monitor,
- Mérce,
- DemNet Alapítvány.
Amikor tehát azt látjuk, hogy a dollármédiában nagy ellenkezést vált ki valamilyen, a magyar nemzeti érdeket erősítő döntés, akkor érdemes azt is körbejárni, hogy milyen finanszírozási háttérrel rendelkeznek az ellenzők. Szinte mindig kiderül, hogy a pénz külföldről érkezik hozzájuk. Az világos, hogy egyfajra német politikai és gazdasági érdek lehet az, hogy ne Magyarországon, hanem Németországban épüljenek fel azok a gyárak, ipari komplexumok, amelyek a jövő közlekedési, telekommunikációs irányát befolyásolják, mindehhez pedig a 444 és a Nyílt Társadalom Alapítványok NGO hálózata örömmel asszisztál.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
Fotó: Hajdú-Bihari Napló/Kiss Annamarie
