Három nyugdíjba vonult szakembert is kitüntetettek a székesfehérvári szociális ágazati szakmai konferencia keretében. A szférában elhivatott emberekre van szükség, a megyeszékhelyen nagy hangsúlyt fektetnek a civil szervezetekkel való együttműködésre is – hangzott el a rendezvényen.
„A 90-es években a családsegítő bábáskodása alatt született meg egy olyan civil szervezet, egy egyesület, amely akkor nagyon komoly együttműködésben dolgozott a családsegítő ügyfeleiért vállvetve a családsegítőkkel, és mára pedig kinőtte magát egy olyan országos ernyőszervezet részévé, amely a telefonos lelki elsősegély szolgálatot itt a megyében, régióban tudják. Én azt gondolom ez egy nagyon szép példája ennek” – fogalmazott Tisztl Henrik, a Székesfehérvári Család- és Gyermekjóléti Központ intézményvezetője.
25 évvel ezelőtt nagyobb volt a családok biztonsága, kevésbé volt nehéz kielégíteni az alapszükségleteiket – jegyezte meg az országos családsegítő egyesület elnöke.
„Ilyen esetekben elsősorban prevencióra, a gyermekeknek a fejlesztésére, iskoláztatására próbálnak az intézmények koncentrálni. Ehhez a változáshoz nem igazán alkalmazkodott a szociális munkások létszáma, sajnos nem lett több azon szakembereknek a száma, akik ezen nehéz élethelyzetűekkel foglalkoznak, illetve a számukra rendelkezésre álló eszközök száma sem növekedett” – idézte fel Takács Imre, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat Országos Egyesületének elnöke.
Az országban 5500-an dolgoznak családsegítőként, de túlterheltek, és toborozni kell a nevelőszülőket is. Ők 2014-hez képest most átlagosan háromszor annyit kereshetnek, ez a pénzügyi stabilitás segíti, hogy a gyerekekre jobban tudjanak koncentrálni – emelte ki a szociális ügyekért felelős államtitkár.
„Nem csak arról szól, hogy valaki elmegy egy munkahelyre, leteszi a munkát és hazamegy, hanem azt választja, azt eldönti, hogy annak a gyermeknek az életét a sajátjával összeköti, 24 óráig minden nap vele van, ő keres neki cipőt, és ő is ad utat, vagy mutat neki utat átmenetileg, amíg a vér szerinti családja vagy rendbe nem jön, vagy utána örökbe fogadják, nyilván ez a lelki nehézség benne” – mutatott rá Fülöp Attila.
Az államtitkár hangsúlyozta: fontos lenne, hogy a segítő szakmák társadalmi megbecsültsége magasabb legyen, az emberek ismerjék és elismerjék a szociális ágazatban dolgozók munkáját.
