Húsz éve indult útnak a NASA legfejlettebb űrszondája, a Cassini. Hat évig utazott a Naprendszer második legnagyobb bolygója, a Szaturnusz felé, de már útközben is küldte a soha nem látott részletességű képeit a Vénuszról és a Jupiterről.
A Szaturnusz és holdjai feltérképezése 2004-ben kezdődött, és csak négy évig tartott volna, de az eszköz olyan jól teljesített, hogy ezt kétszer is meghosszabbították.
A Cassini vitte magával a Huygens leszállóegységet, amely a Szaturnusz legérdekesebbnek tűnő holdján, a Titánon ért talajt, ahol kiderült, hogy metántengerek vannak.
Ennél is fontosabb felfedezés, hogy a Szaturnusz másik holdján, az Enceladuson folyékony víz lehet a felszín alatt. A kiáramló gázok utalnak erre, márpedig ahol víz van, ott élet is lehet.
„A Cassini adatai és képei megmutatták, hogy az Enceladuson és a Titánon potenciális lehetősége van annak, hogy élő organizmusokat találunk. Nem olyan életformákat, mint amilyeneket a Földön ismerünk, hanem egészen más felépítésű, mikroszkopikus élőlényeket, de akkor is elképzelhető, hogy ezek a létformák ott vannak. Ezért döntöttünk úgy, hogy a Cassini szondát inkább a Szaturnusz felső légkörébe irányítjuk, ahol megsemmisül, és semmilyen formában nem zavarja meg a holdak ökoszisztémáját” – mondta a NASA kutatója, James Green.
A NASA tudósai a hagyományoknak megfelelően vicces dalocskával búcsúztak a megsemmisülő szondájuktól.
A Cassini egyszerűen elégett, amikor belépett a Szaturnusz légkörébe. Az utolsó percig küldte innen is az adatokat.
„Azt már nem fogjuk látni, ahogy a Cassini elég. Egyszerűen megszűnik a rádióadásának a jele. A sebessége olyan nagy, a Szaturnusz légköre pedig olyan sűrű, hogy egy, legfeljebb két perccel a légkörbe lépés után a Cassini szó szerint köddé válik” – mondta a program igazgatója, Earl Maize.
A NASA már korábban bejelentette, hogy visszatér megvizsgálni a Szaturnusz holdjait és az élet lehetőségét, de hogy mikor és milyen eszközzel, arról egyelőre nem döntött.
