Intelligens érzelmek? – Lelkünk rajta
2016. április 21., csütörtök 16:07, frissítve: hétfő 07:20
Adás:
2016. április 24., vasárnap 13.30
2016. április 25., hétfő 11.00
2016. április 27., szerda 1.30
2016. április 17., szerda 11.30
2016. április 30., szombat 12.30
Aki gyermekkorában nem tanulta meg érzelmi állapotainak kifejezését, érzelmei kezelését, később nehezebben enged közel magához másokat, kerüli az érzelmileg szoros kapcsolatokat, hajlamos felszínes viszonyokat létesíteni, vagy elszigetelődik másoktól, nehezére esik az empátia, és a konfliktusos helyzetekben leblokkol. Hogyan alapozzuk meg gyermekeink érzelmi intelligenciáját?
Az eq (emotional quotient – érzelmi hányados) készségei magyarázattal, belátással nem fejleszthetők, csak átélt élménnyel, megélt mintával, tapasztalattal és alkotó tevékenységgel. Erre világít rá egy kedves történet Böjte Csabától. Volt egy lány az otthonban, aki annak ellenére, hogy nagyon sokat foglalkozott vele a nevelője, megbukott a nyolcadik osztályban. Csaba testvér nem akarta annyiban hagyni, beszélni akart vele a jövőjéről, a továbbtanulásáról. Mivel azonban máshová kellett sietnie, magával vitte az autójában, gondolván, hogy útközben majd elmagyarázza neki, milyen fontos lenne, hogy tanuljon. Mikor már percek óta beszélt a lányhoz, észrevette, hogy ő csak mered maga elé az autóban. Megkérte, hogy őszintén mondja el, éppen mire gondol. A felelet a következő volt: „Számolom a felezővonalakat. Ezerhétszázvalahánynál tartok.” Körülbelül ennyit ér az értelmi ráhatás.
Műsorunkban Kádár Annamária pszichológust kérdezzük arról, hogy miért jó, ha magas az eq. Szerinte elsősorban a családon múlik, és nem az iskolán, a társakon, a pszichológuson az, hogy a gyermekünk érzelmileg intelligens felnőtté váljon. Ám egyre kevesebb támaszt, kiegyensúlyozó funkciót tudnak vállalni a családok, akik maguk is szellemi-szociális-financiális egzisztenciaválsággal küzdenek. Az egyik legsúlyosabb gondunk, hogy az iskolában tervszerűen fejlesztett iq érték – David Goleman szavaival – „legjobb esetben is csak húsz százalékát teszi ki a sikert befolyásoló tényezőknek, nyolcvan százalék más erőkre vezethető vissza”.
