Gulyás Tibor HÖOK-elnök: A mostaninál méltányosabb rendszert szeretnénk

– Nemrég az egyik hírportál azzal a címmel írt a HÖOK egyik nyilatkozatáról, hogy „A kormánykedvenc HÖOK durván nekiment a kormánynak”. Mit gondol erről?
– Úgy látom, hogy a HÖOK megítélése folyamatosan változik, akár ugyanabban a lapban egyik évben kormánykedvencnek neveznek, egy év múlva már az ellenkezőjét írják. Nem szeretnénk ezzel foglalkozni, mi a hallgatói érdekek képviseletére figyelünk.

– Arról lehet beszélni, hogy ellenzékibbé vagy konfrontatívabbá vált a HÖOK, akár azért, mert új képviselőket választottak az egyetemisták?
– Úgy gondolom, a pártpolitikai preferenciákat tekintve a HÖOK leképezi a hallgatók nézeteit, de minden testületi szintünk azt veszi alapul, hogy mi jó a magyar felsőoktatásnak, mit kell tennünk a hallgatókért. Most épp konfrontatívabbak vagyunk, de ez nincs kapcsolatban a választásokkal.

– Júliusban a HÖOK tárgyalásokba kezdett a kormánnyal egyebek között a hallgatói ösztöndíjak emeléséről. Hol tartanak most ezek a tárgyalások?
– Május elején indítottunk egy hallgatói fórumsorozatot, a magyarországi egyetemek és főiskolák mellett külhoni és külföldi intézmények hallgatóit is megkérdeztük. Ezek alapján készült el a Jövőkép programunk, amelyet július 5-én adtunk át az államtitkárnak. Ez tartalmazza a javaslatainkat, azokat a változásokat, amelyeket szeretnénk elérni, és ezekről már tárgyalunk. Egyelőre a dolgok jelentős részében egyetértünk, főleg a megoldási javaslatokban vannak vitáink. Ilyen például az oktatói felelősség kérdése, mi ebben a kérdésben jogszabályi változást szeretnénk, a kormányzat képviselői szerint viszont valószínűleg majd más megoldást kell keresni, bár egyetértenek azzal, hogy változásra szorul az oktatói jogok-kötelességek rendszere.

Az ösztöndíjak kérdése csak az egyik ügy, amiről tárgyalunk, bár valóban a legfontosabb. Ezenkívül több ügyben folynak a tárgyalások az oktatási tárca több szakterületével. A felsőoktatási államtitkárságon kívül egyeztetünk majd a sport-, a családi, ifjúsági, esélyteremtési és az egészségügyi illetékesekkel is. Szeptember végéig azt szeretnénk elérni, hogy a kormány számára készüljön el egy javaslatcsomag a Jövőkép programra reflektálva, a már említett témákon túl: a kollégiumokról, a tanári bérekről, bürokráciacsökkentésről, az egyetemi infrastruktúra javításáról, összesen tizenhét plusz egy területről.

– Az ösztöndíjak növeléséről miért kell ilyen sokáig tárgyalni? Nem eldöntendő kérdés, hogy növeli a kormány vagy nem?
– Fontos, hogy nemcsak az ösztöndíjkeret emelését szeretnénk elérni, hanem a strukturális átalakítást is fontosnak tartjuk. Az utolsó ösztöndíjemelés 2007-ben volt, de akkor is csak kismértékben emelkedett a normatíva, és az ösztöndíj rendszere úgy alakult át, hogy feleannyi ember fér csak hozzá. Ezzel csak azt szeretném nyomatékosítani, hogy a baj ma már nagy. A mostaninál méltányosabb rendszert szeretnénk. A nehéz helyzetben élő fiataloknak már a köznevelésben eleve nem egyszerű a dolguk, hogy különórák nélkül jó pontszámot érjenek el, és amikor hozzájuk is eljut, hogy egyetemistaként komoly költségei vannak a megélhetésnek, amit diákhitellel is nehezen tudnának fedezni, akkor előfordulhat, hogy már eleve nem is jelentkeznek. Fontos lenne például a szociális támogatás növelése, ennek a maximumát ötvenezer forintra szeretnénk emelni. Emellett mindenféle támogatás odaítélésére új szempontrendszert kellene kialakítani, a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű diákok szükségleteit jobban figyelembe kellene venni. Szeretnénk például, ha a szülők alacsony iskolai végzettsége miatt is járjon pluszpont, mert a felmérésekből azt láttuk, hogy ez az egyik legnagyobb indikátora annak, hogy valaki számára nem elérhető a felsőoktatás. Azoknak az aránya, akiknek mindkét szülője nyolc általánost végzett, csak egy százalék a felsőoktatási hallgatók között. Méltányosabb támogatásra van szükség a lakóhely távolsága miatti támogatásokban is, itt nemcsak a távolságot, hanem a közlekedés nehézségét is figyelembe vennénk.

– Mennyire alternatíva az ösztöndíjak helyett a diákok munkavállalása? Baj, hogy sok egyetemista tanulás mellett dolgozik is?
– Az általunk ismert felmérések szerint a diákok mintegy fele munkát vállal. A HÖOK egyáltalán nincs ellene a hallgatók munkavállalásának, de nem mindegy, milyen munkát vállalnak. A Eurostudent gyorsjelentése szerint a magukat jómódúnak vélő hallgatók körülbelül negyven százaléka elsősorban tapasztalatszerző munkát végez Magyarországon, a magukat rosszabb helyzetűnek vélők inkább kényszerű munkát végeznek, mert csak így tudják fedezni a tanulmányaikat. Ők aztán ha választani kell, a tanulmányok folytatása helyett inkább a munkát választják, még az államilag támogatott képzésekben levők is. Szerintem az államnak is fontos, hogy az általa finanszírozott képzéseken részt vegyenek a hallgatók, hogy a megszerzett tudást a tanulmányok befejezésével hasznosítani tudják a társadalomban. Amit előtérbe helyezünk, az a tapasztalatszerző munka, ebben az iskolaszövetkezetekkel is együttműködünk.

– Korábban felmerült, hogy a HÖOK tüntetéseket is szervezhet ezekért a reformokért. Az ösztöndíjak kapcsán mi lenne az a pont, amikor már az utcára vonulnának?
– Szeptemberre fog eldőlni, szükség lesz-e tüntetésre. Egy biztos, még sok szakmai vitánk van a döntéshozókkal. Az oktatási tárca nyitottnak tűnik az ösztöndíjkeret emelésére, de még kérdés, hogy a kormány az lesz-e. Mi azt javasoljuk, hogy összesen tizenkétmilliárd forinttal növeljék a keretet, erre szeptember végéig szeretnénk garanciát kapni.

– Régebben azt nyilatkozta, hogy az olimpiai pályázat visszavonása miatt felszabadult pénzeket lehetne kollégiumok építésére fordítani. Nem rossz jel, hogy azóta a kormány bejelentette, hogy mégis megépítik az elmaradt olimpiára szánt létesítményeket?
– Ezt kicsit pontosítanám. Az olimpiai pályázat része volt egy országos kollégiumfejlesztési stratégia. Azt javasoltuk, hogy ennek a fókuszát lehetne úgy eltolni, hogy jobban kapcsolódjon a felsőoktatáshoz, és kevésbé az olimpiához.

– A hallgatói szerződés a bevezetésekor nagy vihart kavart, de azóta már eltelt néhány év. Mik a tapasztalatok, elérte azokat az eredményeket, amelyeket vártak tőle, például a diákok itthon tartását?
– Erről az Oktatási Hivatalt lenne érdemes megkérdezni, mi a hatásait még nem mértük. Szerintem egyébként öt-tíz év kell még ahhoz, hogy ezt megfelelően visszacsatoljuk. A mostani tárgyalásokon nincs napirenden a hallgatói szerződés kérdése, de a negyvenegy központi ponthatáros szak igen.

– Pedig a bevezetésekor a HÖOK tiltakozott a szerződés ellen. Azóta változott az álláspont?
– A végleges szerződés elfogadásakor szerintem sikerült a HÖOK több szempontját is beépíteni az új változatba, azóta nem volt napirenden az ügy.

– A „röghöz kötésnek” lehet köze ahhoz, hogy az elmúlt években folyamatosan csökkent az egyetemekre jelentkezők száma?
– Inkább a felsőoktatás hozzáférhetőségének lehet hozzá köze, de legfőképpen demográfiai okai vannak, hiszen a hallgatók száma mára stagnál. A budapesti és vidéki intézmények között látunk egyébként mozgásokat.

– Mi a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának álláspontja a gimnáziumok esetleges bezárásáról, a szakképzések előtérbe kerüléséről?
– A HÖOK kapacitásaitól telhetően igyekszik nagyobb figyelmet fordítani a közoktatásra. De ez még nem került napirendre, nincs álláspont.

– Visszatérve a tüntetésekre: nem tartanak attól, hogy ősszel olyan helyzet alakulhat ki, mint 2012–13-ban, amikor a HÖOK helyett diákok spontán szervezett csoportjai álltak a tiltakozás élére?
– Folyamatosan mindenre fel vagyunk készülve. Mindig két dolog az irányadó: a diákok érdekképviselete és a testületeink álláspontja.