„A Fidesz hatalomtechnikailag egy vírusos betegség működésével jellemezhető”

Hír TV Online: Miben változott a Fidesz politikája 2014–2018 között a korábbi ciklushoz képest?

Ceglédi Zoltán: Direktebb lett. Simicska Lajos elvesztésével a fideszes oligarchákat sokkal gyorsabban és közvetlenebbül „tőkésítették fel” költségvetési és uniós pénzekhez kapcsolódó bűncselekményekkel, és sokkal direktebb fideszes pártpropagandára állt át az új kormánypárti álsajtó. Direktebb lett a Fidesz rasszizmusa is, amit a menekültügy apropóján kezdett, de ma már nyílt cigányozásba fordult. A szó szoros értelmében vett, nem hatalomtechnikai kormányzás kudarca ellenben változatlan, összeomlás közelében az egészségügy, tragikus az oktatás helyzete is.

H: Miről szólt az elmúlt négy év? Ön szerint miről kellett volna szólnia?

CZ: A Fideszt két cél vezette: a hatalom megtartása és holdudvarának gazdagítása. A feladat a nagy ellátórendszerek reformja és a konszolidáció lett volna, ettől messzebb vagyunk ma, mint 2010-ben voltunk.

H: Milyennek értékeli az ellenzék elmúlt négy évét?

CZ: Tekintve, hogy a baloldalinak mondott pártok kevés kivétellel csak a már meglévő, aktív ellenzéki tábor újrafelosztásáért harcoltak, csakis egymással, ez a történet összességében inkább kudarc. Nyilván egymáshoz képest hirdethető „győztes”, de az Magyarországon nem sokat segít, hogy az MSZP-től átmegy-e két százalék a Demokratikus Koalícióhoz (DK), vagy vissza. A Jobbik helyzete bonyolultabb: ha az európai értelemben vett demokraták hallgatnak Heller Ágnesre és Karácsony Gergelyre, és a baloldali jelölt helyett Vona Gábor pártját erősítik, akkor a Jobbik komoly sikert érhet el.

H: Újabb párt lépett színre, a Momentum Mozgalom. Kellett még egy erő az ellenzéki oldalra?

CZ: Tekintve, hogy a Fidesz, az MSZP–Párbeszéd és a DK is elsősorban a nyugdíjasoknak politizál, Karácsony Gergely egyenesen a 13. havi nyugdíj újbóli bevezetését ígérte, nagy szükség van egy generációs alapon szerveződő, fiatal pártra. Ha a Momentum kitart a XXI. század mellett, akkor így vagy úgy, de releváns szereplő lehet a jövő magyar politikájában.

H: Sokszor emlegetik, hogy nemsokára eljön a fideszes konszolidáció; ez eddig elmaradt. Miért nem konszolidálódott még a párt hozzáállása és kommunikációja? A jövőben sor kerülhet ilyenre?

CZ: A Fidesz hatalomtechnikailag egy vírusos betegség működésével jellemezhető: folyamatosan terjednie kell, nem tud megállni, és egyensúlyban, szimbiózisban élni adott helyen. Nincs, és mindaddig nem is lesz konszolidáció, amíg teljhatalommal bír Orbán Viktor – egy nagyon vékony fideszes többség, 100-102 fős frakció környékén, egy, a mai bűnös impotenciát feladó, az ellopott támogatásokat visszakérő Európai Unió hozhat el ilyen változást.

H: Sok ellensége volt a kormánynak ebben a ciklusban is. Meddig tartható fent ez a stratégia? Ki lehet a következő?

CZ: Jól azonosítható, zsigeri ösztönökre ható, a hétköznapi életben nem feltalálható bűnbakokra van szükség. A magyar polgárok nem találkoznak menekültekkel, Soros Györggyel és az ENSZ-szel sem, ezért hazudhat róluk bármit Orbán Viktor. A hőfok ugyanakkor elérte a maximumot, ma már egyre kevésbé takarja el a sorosozó plakáterdő a sürgősségi osztályokon félnapos várakozás után elhunytak holttestét. Mindenesetre a cigányellenességet már kezdik visszahozni, minden évben van homofób kampány is, a szokásos szélsőjobboldali úton pedig mindig jön egy antiszemita mérföldkő is.

H: Mitől ilyen magas a Fidesz támogatottsága a folyamatosan kirobbanó korrupciós botrányok ellenére is?

CZ: A Fidesz támogatottsága nem magas. Az ellenzéké alacsony. Ennél több szavazóval is veszített már választást Orbán Viktor. Amíg viszont nem látszik életképes és karakteres – tehát nem összefogós – ellenzéki alternatíva, addig ez a relatív többség is elég a választási győzelemhez.

H: Változtatna valamit a lényegen az, ha a Fidesznek végül nem kétharmada, hanem egyszerű többsége lenne a választáson?

CZ: Fontos különbség, hogy bármit megtehet-e a Fidesz, vagy legalább saját, korábbi szabályai kötik-e. Ám ugyanilyen fontos, hogy az abszolút többsége mennyire masszív.

H: A kormányváltásra jelenleg nem sok esélyt jósolnak, ön szerint milyen eredménnyel lehetnek elégedettek az ellenzéki pártok?

CZ: Kétféle értékelési mérce van az ellenzéki oldalon: az egymáshoz viszonyított eredmény – ez az őszinte elem –, illetve Orbán Viktor leváltása – ez a hangoztatott, de nem követett stratégia. Előbbi esetében van egy MSZP–P – ez ma már egyre inkább egy párt – versus DK meccs, egy óbaloldali pártok versus LMP, egy Jobbik versus mindenki más, illetve bejutási küszöb versus Együtt, Momentum. Őszinte győzelmet ezeknek a meccseknek a nyertesei éreznek majd. A kormányváltás ennél sokkal bonyolultabb, itt a belső erőviszonyok, a kompromisszumok, a nyilvános nyomás és a „sötét szobákban kötött alkuk” komplex eredménye határozza meg, ki és mennyire lehet elégedett.