2020. szeptember 21.,
hétfő, Máté, Mirella napja

Őszintén: „Minden hosszú életnek megvannak a maga kockázatai”

Hír TV

2019. május 3., péntek 20:30

"Láttam emberi figurákat megjelenni a politikai közéletben, aki látszatra ilyenek, két nap múlva kiderül, hogy nem. Én Antallhoz szegődtem, Antall mellé szegődtem, mert vele voltam barátságban és neki tettem ígéretet. " A Hír TV Őszintén című műsorában ezen a héten Boross Péter volt miniszterelnök mesélt életéről és Antall Józsefhez fűződő barátságáról Turda Adriennek.

Boross Péter bár az élete során szinte minden volt, elítélttől miniszterelnökig egyaránt, de önéletrajzot mégsem írna magáról. Azt mondja, fél, hogy nem lenne túl objektív. Igaz, jelent meg róla kötet, amiben nyilatkozott, de már a második kiadását egyszerűen nem olvasta el.

Boross Péter tízévesen került katonai iskolába.  

"Inkább játékos, mentalitás képzés volt, 14 éves voltam amikor először légpuskát adtak a kezünkbe, de nagyon komoly felügyelet mellett"

- fogalmazott. 

A katonai iskolában volt még parancs kiadás, sorakozó, ébresztő, reggeli torna télen-nyáron az udvaron.  

„Ott oly mértékben határozottságra neveltek – szerepgyakorlatok is voltak, parancsot kellett kiadni  - azt hiszem, ezt hordoztam magamba. Meg kell kérdezni a rendőröket, meg Pintér Sándort és a többieket, mert ott én tudatosan alkalmaztam a katonai iskolából hozott stílusjegyeket, és hatottak.”

Középiskolai tanulmányait Kaposváron, a Somssich Pál, mai Táncsics Mihály Gimnáziumban a második világháború miatt egy év késéssel folytatta, majd 1947-ben érettségizett. Ekkor vették fel a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára, ahol már annak jogutódján szerzett diplomát 1951-ben.

1944 őszétől, amikor harmadéves gimnazista volt, - mivel a front közeledett, ezért az egész hadapród iskolát ahova járt - először Pécsre, majd Németországba telepítették. 

„Azt tudom, hogy szilveszterkor pont vonaton mentünk és ott megkezdődött egy másfajta kiképzés, pont nem ért semmit. Volt lövészet pl, voltak német kadétok, idősebbek, mint mi és sokkal jobban lőttünk, mint ők. Ez aztán adott egy nemzeti büszkeséget.”

A németországi katonaiskolában híre ment annak, hogy a magyarokat is hamarosan bevetik az amerikaiak ellen. Ráadásul ezért fel kellett esküdni Szálasira, amit a magyar bakák zöme nem tett meg, így a fiatal Boross Péter sem.

"Megkezdődött a diskura, hogy ha meg kell halni – 16 év és fél éves voltam – akkor a hazáért és nem a németekért. Akkor megkezdődtek a szökések, először hatan szöktek meg, sikerült nekik. Aztán mi 13-an, szintén sikerült, a következő csoportot elkapták már."

A tizenhárom katonaszökevény közül ma már csak ő él, meséli Boross Péter. Így utólag visszagondolva nem volt veszélytelen hamis pecséttel igazolt okmányokkal, és katonai egyenruhában végig vonatozni egész Németországon. De talán ma sem cselekedne másképp.

„A zsolnai állomáson lebuktunk, ott volt egy konfliktus a németekkel, és akkor jött egy magyar őrnagy, parancsot adott: fel a vonatra és Németországba menjünk vissza. Felszálltunk a vonatra, aztán gyorsan leszálltunk a másik felén. Kalandos volt és alapvetően benne volt annak a fiatal kölyöknek a veszélyérzet hiánya, ami bennünket jellemzett. Az, hogy ’56-ban miért a 16 évesek mertek Molotov-koktéllal legközelebb menni az orosz tankokhoz, akkor vált világossá, hogy Atya Isten, ugyanebben a korban éltem én ezt át és soha eszembe nem jutott – légitámadást átélvén, mert pl München és Bécs között szétlőtték a vonatunkat –, hogy ebből haláleset lehet fel sem merült szerintem egyikünkben sem."

A második világháború után a fiatal Boross Péter a Fővárosi Tanács tisztviselője lett. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején pedig a Budapesti Forradalmi Bizottság és az értelmiség Forradalmi Tanácsának tagja. 

A fekete volga hajnalban ment érte, a rendőrőrsön azonnal megkezdték a kihallgatását. A  tiszt, aki egymás után vette fel a vallomásokat, nem sok jót ígért.

"Kérdeztem tőle, hogy mennyit kapok? Azt mondta, hogy 3-5 évet."

1959-ig rendőri felügyelet alatt állt. Ebben az időszakban hosszú ideig egzisztenciális gondokkal küzdött: volt segédmunkás, képügynök, protekcióval vendéglátóipari ellenőr, sőt még csapos is. Ami hamar a tudomására jutott a hatóságoknak, így felmentették az ellenőri beosztásából, de kicsit később – egy kis szerencsével - mégis sikerült italmérőként visszatérni a szakmába. Egészen pontosan a Fővárosi Állatkertben működő Szikla Étterembe.

A Szikla Étterem után Boross Péter a Széchényi fürdő büféjét vezette egy darabig. Onnan pedig egy kőbányai étterembe vitte a sors, ahol üzletvezető-helyettes lett. És innen már nem volt megállás. Később közreműködött a magyar vendéglátóipar és idegenforgalom felsőfokú szakemberképzésének megszervezésében. Ennek köszönhetően vállalta el a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettesi pozícióját, amelynek később az igazgatója is lett. Innen vonult nyugdíjba 1989. február 1-jén. És akkor – mindössze 60 évesen - még nem is sejtette, hogy élete legnagyobb feladata még hátra van.

Antall Józseffel már 1954 óta ismerték egymást.

„Hadd mondjam ki nyugodtan, segédkezet nyújtottam, mert a titkosszolgálatokat ugye egy fura köd vette körül és túl sokan akartak a titkosszolgálatokkal foglalkozni és Antall József nem merte senkire rábízni, mert egyik jelentett a másikról. Akkor megkért engem, még azon derültünk, hogy én már nyugdíjas vagyok, nyugdíjasokat ilyenért már nem tartóztatják le, ha megint fordul a világ." 

Először így a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára lett, majd „titokminiszter”.

„Jött a taxis blokád. Kiderült, hogy a kormánynak nincs rendőrsége és akkor Antall nekem szegezte, hogy vegyem át a belügyminiszterséget is, csináljak ott rendet.

Arra a kérdésre, hogy egy pillanatig sem gondolkodott, hogy elvállalja Boross Péter úgy válaszolt: 

"Nem, akkor már benne voltam, láttam a helyzetet. Láttam emberi figurákat megjelenni a politikai közéletben, aki látszatra ilyen, két nap múlva kiderül, hogy nem. Én Antallhoz szegődtem, Antall mellé szegődtem, mert vele voltam barátságban és neki tettem ígéretet, én nem voltam MDF-tag."

Boross Péter csak 1992-ben lépett be a Magyar Demokrata Fórumba, 1993-ban beválasztották a párt országos elnökségébe, a párt alelnöke lett 1995-ig. Antall József 1993. december 12-én bekövetkezett halála után ügyvezető-miniszterelnök lett, 1993. december 21-én pedig az Országgyűlés miniszterelnökké választotta, mely posztot az MDF 1994-es választási vereségéig viselt. 

„Végig a köztársasági elnök jóvoltából a televízió baloldali kézben maradt egész idő alatt és az összes lejárató műveletet és hírkeltést elvégezték."

Azóta tudjuk, miért olyan fontos, hogy legyen médiuma - mondta az egykori miniszterelnök. Hozzátette, mivel az akkori konzervatív kormánynak nem volt médiuma, ezért lehetetlen volt megnyerni a következő választásokat. 

Antall József betegségéről és a miniszterelnök nagyságáról a következőket mondta Boross Péter:  

„Ha volna tömegérzelem, mert ilyen legfeljebb hullámokban van, hogy egy ember, akit elkap ez a betegség, aki elhanyagolja saját kezelését, aki a kölni kórházi ágyból is végig kormányzati ügyekkel foglalkozott, döntött és telefonált, az a hősies küzdelem, hogy nem pihent a kezelés után, hanem bejött a hivatalába, ez olyan emberi nagyság és a vállalt szolgálat olyan tisztelete, amit Antall József személyében, én úgy érzem, nagyon kellene az országba, akár kedvelte őt, akár nem.”

Boross Péter mivel szeretteit az elmúlt évek alatt elveszítette, egyedül él. De most is, kilencven évesen is, ugyanolyan aktív, mint korábban. Szinte nincs is nap, hogy valamilyen programja ne legyen.

„Minden hosszú életnek megvannak a maga kockázatai.”

Boross Péter a Hír TV Őszintén című műsorában azzal zárta gondolatait:  

"Sok minden érheti az embert, amit ha korábban lehunyja a szemét, nem kellett volna megélnie, nem felhőtlen vidámságot jelent egy túl hosszú élet."

Hír TV