250 év után is őrzik székely–magyar öntudatuk

Az erdélyi székelyek egy része az 1764-es madéfalvi vérengzés után menekült át Moldvába, majd Bukovinába. Később az országhatárok változásával Bácskába, onnan pedig a csonka Magyarország Tolna és Baranya megyéibe telepítették őket. A bonyhádi székelyek felmenői 1944–1945-ben a szerb partizánok elől menekülve találtak itt új hazát.

– A bukovinai székelyek letelepítése egybeesik a németség kollektív bűnösség alapján történő kitelepítésének kezdetével. Azért került a bukovinai székelység nagy tömbben ide, Bonyhád környékére, a Völgységbe, mert itt élt nagyobb tömbben, egy tömbben németség, és innen elég nagyszámú németség került kitelepítésre. Tehát itt volt olyan földrajzi hely is, ahová ugyanígy egy tömbben népcsoport letelepíthető – nyilatkozta Asztalos Zoltán, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnöke.

A Magyarországon élő bukovinai székelyek egyik legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy gyermekeik is megismerjék történelmi gyökereiket. „A bukovinai székelység azon népcsoportok egyike, még több is létezik az egész Kárpát-medencében, amely 250 év után is megtartotta székely–magyar öntudatát. Ápolják hagyományaikat, és megpróbáltak egy olyan szervezetet kiépíteni, amely gondoskodik arról, hogy a legfiatalabb korosztály is tudomást szerezzen a közös történelmi múltról” – mondja Csibi Krisztina, a Magyarság Házának igazgatója.

Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár is bukovinai székely származású. „Együtt emlékezhetünk a 70 évvel ezelőtti dolgokra, illetve talán ezek az előadások tudnak egy kicsit a jövőbe is mutatni. Hiszen a legfontosabb, amikor a múltunkra emlékezünk és a jelenünket határozzuk meg, hogy ebből próbáljunk meg jövőt is építeni” – véli a nemzetpolitikáért felelős államtitkár.

A konferencia tiszteletére a résztvevők kopjafát avattak a bonyhádi székely emlékparkban.

Forrás: Hír TV