Dunai Antal: 75

1943. március 21-én a Bács-Kiskun megyei Garán született Dujmov Antal néven. Tízévesen már az NB III-as bajai Bácska Posztó csapatában játszott, a felnőttek között tizenhat éves korában – orvosi engedéllyel – mutatkozott be, s 1960-ban a tizennyolc éven aluliak válogatottjának tagjaként UEFA-tornát nyert Bécsben. A sportsajtóban Dunai II. néven írtak róla, mert testvére, Dunai János is válogatott, olimpiai bronzérmes labdarúgó.

Az első osztályban tizennyolc évesen, a Pécsi Dózsában debütált, csapata az ő góljával győzte le a Győrt. Három évet töltött Pécsen, 1963-ban Tichy Lajos és Albert Flórián mögött harmadik lett a góllövőlistán.

1964-ben az Újpesti Dózsához igazolt. A gyors, lendületes, rendkívül gólveszélyes belső csatár háromszor volt hazai gólkirály (1967, 1968, 1970). A lila-fehérek balösszekötőjeként hozzájárult a csapat hét bajnoki címéhez, három kupagyőzelméhez (MNK – 1969, 1970, 1975). A nemzetközi porondon 1969-ben döntőt játszhatott a Vásárvárosok Kupájában (VVK), a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK) a negyed- és elődöntőig jutott. Az európai gólkirályságért folytatott versenyben 1967-ben 36 találattal ezüst-, 1968-ban 31 góllal bronzcipőt érdemelt ki. 1975-ben az Újpest örökös bajnoka lett. Élvonalbeli pályafutását a Debreceni VSC-ben (1976–1978) fejezte be. Ezután a Chinoin (1978-1980) és az osztrák Simmering (1980–1981) csapatában rúgta a gólokat. Összesen 326 NB I-es mérkőzésen lépett pályára, és 202 gólt szerzett.

Gólveszélyessége miatt felfigyeltek rá a válogatottnál is, s mivel abban az időszakban külön olimpiai válogatott is létezett, először az ötkarikás együttesbe hívta meg Lakat Károly mesteredző. A kiváló csatár már az 1964-es tokiói olimpia előtt a keret tagja volt, de végül nem nevezték be a hivatalos tornára. 1968-ban Mexikóvárosban aranyérmet szerzett, négy évvel később Münchenben is tagja volt a második helyen végzett csapatnak.

Az A-válogatottban 1969-ben mutatkozott be a csehszlovákok ellen, és rögtön gólt is lőtt. Részt vett az 1972-es Európa-bajnokságon ahol a csapat negyedik lett, a címeres mezt 1973-ban húzta magára utoljára. A nemzeti együttesben 31 találkozón szerepelt és 9 gólt szerzett.

Játékos-pályafutását követően edzőnek állt, az Újpesti Dózsánál kezdett dolgozni. Kubala László segítségével 1981-ben Spanyolországba került, s a harmadosztályú Xerezzel rögtön megnyerte a bajnokságot, felsegítve az együttest a B-ligába. A következő szezonban az élvonalbeli Real Betis, majd 1985–86-ban a másodosztályú Castellón edzője volt. Rövid zalaegerszegi kitérő után a Real Murcia (1987–1988), a Levante (1990), 1991-ben a Veszprémi SE, 1996–1997-ben a Debreceni VSC csapatát irányította.

1993-ban kinevezték az olimpiai válogatott szakmai vezetőjének, a tisztséget 1998-ig töltötte be. Irányításával az együttes 24 év után, 1996-ban újra eljutott az ötkarikás játékokra, ahol olyan csapatokkal találkozott, mint a világbajnokokkal felálló brazil és a későbbi győztes nigériai tizenegy. Olimpián azóta sem szerepelt magyar labdarúgó-válogatott. 1993-ban az utánpótlás-válogatottak konzultánsa is lett, 1995–96-ban az ÚTE labdarúgó szakosztályának igazgatója is volt. 1998 és 2002 között az Ifjúsági és Sportminisztérium tanácsadójaként dolgozott, 2001-ben rövid időre visszatért az utánpótlás-válogatotthoz. 2006-tól 2010-ig a Magyar Labdarúgó Szövetség alelnöke, a szervezet utazó nagykövete volt, tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak.

Dunai Antal 2009-ben az U20-as labdarúgó-világbajnokságon bronzérmes magyar válogatott csapatvezetőjeként megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést és a Magyar Köztársaság Magyar Sportért Emlékérem arany fokozatát. 2013-ban Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapott. 2016-ban beiktatták a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületébe.