2019. szeptember 19.,
csütörtök, Vilhelmina napja

Kurdisztán valóban kikiáltja függetlenségét

2017. június 17., szombat 06:23

Kötő erejű népszavazást szeretne a függetlenségről az iraki kurdok elnöke, annak ellenére, hogy több külföldi hatalom is azt jelezte, hogy nem néznék jó szemmel, ha a kurd tartomány kikiáltaná a függetlenségét. A kurd függetlenség Szíriában is problémákat okozhat, ahol márciusban egymással is összecsaptak az iraki kurdok jobboldali pártját támogató és a szíriai baloldali kurd milíciák fegyveresei.

Valószínűleg egy nép sem vette ki olyan szinten a részét az Iszlám Állam elleni küzdelemből, mint a szíriai és iraki kurdok. Miközben a kalifátus Irakból lassan kiszorul, Szíriában pedig addigi központját, Rakkát is elvesztheti, egyre sürgetőbbé válik a kurd függetlenség kérdése. A mintegy 40 milliós kurd népnek jelenleg nincs saját állama, négy ország (Törökország, Irán, Irak, Szíria) határvidékén, nagyjából egy tömböt alkotva élnek. Az első öbölháború alatt az Egyesült Államok kikényszerítette, hogy Észak-Irakban létrejöjjön egy autonóm kurd tartomány. Ez a tartomány máig létezik, és miután a tartományi milícia, a Pesmerga sikerrel állította meg az Iszlám Állam előretörését, 2015-ben a tartomány elnöke, Maszúd Barzani bejelentette, hogy népszavazást tartanak az Iraktól való elszakadásról. Ennek a kitűzését a háborús helyzet miatt elnapolták, nemrég azonban Barzani bejelentette, idén szeptemberben mindenképp kiírják a szavazást.

Személyes ügy

Az elmúlt hetekben nem volt tiszta, hogy azonnali elszakadást jelentene a kurd népszavazás vagy csak egy hosszú folyamat kezdetét. Egyes kurdisztáni tisztviselők már arról beszéltek, hogy a szavazás nem lenne kötő erejű, azaz nem jelentene azonnali elszakadást. Ehelyett csak egy szándéknyilatkozatot jelentene, miszerint törekednek a függetlenségre.

Fotó: Time magazin

Maszúd Barzani azonban pénteken eloszlatta a kételyeket, nyilvánvalóvá tette, hogy kötelező érvényű népszavazásra készül, ami ha sikeres, Kurdisztán valóban kikiáltja függetlenségét. Mint mondta, egy nem kötő erejű népszavazás már lezajlott a tartományban, ezért nincs szükség szándéknyilatkozatra. 2005-ben valóban volt egy, civil szervezetek által indított „próbanépszavazás”, amelyen mintegy 98 százalék az elszakadás mellett szavazott.

Barzani arról is beszélt, számára személyes ügy és családi örökség a kurd államiság megteremtése. A kurd elnök ugyanis a rövid életű, a mai Iránban kikiáltott Kurd Köztársaságban született. A második világháború alatt a Szovjetunió megszállta Irán északi részét, és az általuk ellenőrzött Zónában 1945-ben rövid időre létre jött egy kurd állam. A jaltai egyezmény értelmében azonban a területet vissza kellett szolgáltatniuk Iránnak. A kurdok a szovjetek kivonulása után sikertelen gerillaháborút folytattak az iráni hadsereg ellen. A harcokban kitüntette magát Musztafa Barzani, a jelenlegi kurd elnök apja, aki előbb szovjet, majd iraki emigrációba kényszerült, majd Irakban a helyi kurd párt, a Kurdisztánt ma is vezető KDP vezetőjévé választották.

Hűvös fogadtatás

A népszavazás hírére adott nemzetközi reakciók azonban egyelőre nem voltak kedvezők. Egyelőre a népszavazás tervét egy állam sem biztosította támogatásáról. Bagdad elhamarkodottnak nevezte a döntést, a kurdokat az Iszlám Állam elleni egység megbontásával vádolta. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője, Heather Nauert azt mondta, bár jogosnak látják a kurdok törekvését a függetlenségre, az elszakadás most csak akadályozná az Iszlám Állam elleni harcot. Hasonlóan nyilatkozott a német külügy is, ami a kurdok számára különösen fájó pont lehet, hiszen Németország volt eddig Kurdisztán legnagyobb támogatója az Iszlám Állam elleni háború során.

A török diplomácia egyértelműen kiállt Irak területi egysége mellett, a török sajtóban pedig olyan cikkek jelentek meg, amelyek szerint a népszavazás kiírása miatt Törökország lezárhatja a határokat és kereskedelmi embargót vezetne be a kurd tartomány ellen. Ez Kurdisztán számára igen súlyos érvágást jelentene. A 2014–15-ös olajválság igen súlyosan érintette a tartomány olajiparra épülő gazdaságát. 2015-ben kivonult az országból az Exxon Mobil, az addigi legnagyobb olajipari befektető, a költségvetés masszív mínuszba került.

Törökország elismerné?

Ankara viszonya az iraki kurd kérdéshez eléggé ellentmondásos. Törökország hagyományosan ellenez mindenféle kurd függetlenségi törekvést, 2014-ben, amikor először bejelentették a függetlenségi népszavazást, a kormánypárt AKP egyik vezető tagja kijelentette, hogy elismernének egy Észak-Irakban kikiáltott kurd államot. Barzani 2014-ben maga is Törökországot nevezte meg a függetlenedő Kurdisztán legfontosabb partnereként. A szokatlanul jó viszonynak két oka volt: Erdogan török elnök egyrészt ekkor még igyekezett megnyerni magának a törökországi kurdokat is. Másrészt Szíriában már de facto autonómiát harcoltak ki a radikális baloldali Demokratikus Egyesülés Pártja (PYD) milíciái, amely a törökök által terrorszervezetnek tekintett Kurd Munkáspártal (PKK) áll kapcsolatban. Ehhez képest Barzani pártja, a konzervatív, a PKK-val következetesen szemben álló Kurd Demokrata Párt megbízhatóbb partnernek számít.

Eligazítás a kirkuki kőolajmezők védelméért felelős alakulat főhadiszállásán. A falon a kurd függetlenségi mozgalom atyja, Molla Musztafa Barzani fotója lóg
Eligazítás a kirkuki kőolajmezők védelméért felelős alakulat főhadiszállásán. A falon a kurd függetlenségi mozgalom atyja, Molla Musztafa Barzani fotója lóg
Fotó: Cseh Zsombor

Az iraki tartomány számára egy török blokád azért is lenne rendkívül súlyos csapás, mert Törökország jelenleg is a tartomány legfontosabb kereskedelmi partnere. Az iraki-kurdisztáni boltok polcain a török áruk dominálnak, és Törökország az elsődleges partnerük az olajexportban is. A kurdisztáni olaj nagy része a török–iraki vezetéken keresztül török kikötőkbe érkezik. A népszavazás ellenzői szerint, ha Törökország és esetleg a maradék Irak embargó alá venné az új államot, az a Katar elleni blokádhoz hasonló elszigetelődést és gazdasági összeomlást idézne elő.

A hasonló aggodalmakra válaszul Barzani úgy nyilatkozott, nem hasonlítható össze a két ország helyzete, hiszen Katart terroristák támogatása miatt szigetelik el, míg Iraki-Kurdisztán ilyesmivel nem vádolható. Az aggodalmakat azonban nem oszlatta el teljesen, amikor azt mondta, „Inkább éhen halunk, mint hogy továbbra is elnyomás és megszállás alatt éljünk” – mondta. Mint fogalmazott, a világ tudni fogja, hogy egy népet azért ítéltek halálra, mert demokratikus úton kivívta a szabadságát.

Diktátori ambíciókkal vádolják a kurd elnököt

A nagy szavak azonban nem mindenki szerint őszinték. A kurdisztáni kormány ellenzéke szerint Barzani valójában a saját pozícióját szeretné stabilizálni a romló gazdasági helyzet közepette a függetlenségi népszavazással. Choman Hardi írónő, az iraki amerikai egyetem professzora a Rudaw nevű iraki kurd hírportálnak úgy nyilatkozott: „ez a döntés (a népszavazásról) aggodalomra ad okot azok számára, akiket zavar a korrupció mértéke a kurd kormányban, a romló gazdasági helyzet és a demokratikus elvek aláaknázása”. Barzanit korábban is vádolták azzal, hogy oligarchaként irányítja a tartományt, a családtagjait gazdasági és politikai kulcspozíciókhoz juttatja. Choman szerint Barzani a függetlenségi népszavazás segítségével szerezné meg a legitimitást arra, hogy tekintélyuralmi rendszert építsen ki maga és családja vezetésével.

Ezt a narratívát támasztja alá az is, hogy az elszakadáshoz egyáltalán nem ideális az ország helyzete. Ugyan az Iszlám Állam elleni háború alatt, a külföldi támogatások és kiképzőtisztek segítségével a korábbiakhoz képest megsokszorozódott a Pesmerga ereje, az régió gazdasága azonban jóval kevésbé stabil, mint a háború kezdetén. Kurdisztán függetlenségét elvből nem biztos, hogy elutasítanák a NATO államai, de mindenképpen rossz döntés azt még az Iszlám Állam legyőzése előttre időzíteni, hiszen a külföldi reakciók szerint az elszakadás veszélyezteti az Iszlám Állam elleni koalíciót egységét.

Ez nem csak férfijáték! A peshmerga erők soraiban több ezer nő harcol, az Iszlám Állam harcosai pedig tőlük félnek leginkább. Felfogásuk szerint ugyanis ha egy nő öli meg őket, akkor nem jutnak a mennyországba
Ez nem csak férfijáték! A peshmerga erők soraiban több ezer nő harcol, az Iszlám Állam harcosai pedig tőlük félnek leginkább. Felfogásuk szerint ugyanis ha egy nő öli meg őket, akkor nem jutnak a mennyországba
Fotó: Cseh Zsombor

Elemzők szerint Barzani nem számíthat Irán támogatására sem, ahol szintén jelentős kurd kisebbség él. A kurd elnök emellett eddig egyértelműen a szunnita tábor mellett kötelezte el magát a közel-keleti konfliktusokban, kapcsolatokat épített Szaúd-Arábiával és az emírségekkel. Az Al-Monitor elemzése szerint valószínű, hogy Kurdisztán elszakad Iraktól, azonban egyelőre csak de facto független állam lesz, amelyet szomszédai nem lesznek hajlandók elismerni, ezzel egy újabb válsággócot hozva létre a térségben.

Újabb front nyílhat Szíriában

Nem kizárt, hogy az első, a kurd függetlenségből adódó konfliktus a kurd mozgalmak között törhet ki. Szíria északi részén ugyanis az ottani kurdok már létrehoztak egy de facto autonóm tartományt. A Rojava, azaz Nyugat (mint Nyugat-Kurdisztán) néven emlegetett terület a kurdok az úgynevezett demokratikus konföderalizmus nevű, nagyjából a marxizmus és az anarchizmus keverékeként leírható ideológia szerint szervezték meg, ami erősen szemben áll a Barzani-féle autoriter, konzervatív irányvonallal. A szíriai kurdok szintén harcban állnak az Iszlám Állammal, amelyben az amerikaiak és az oroszok is támogatják őket. A baloldali milíciák az egyik legfontosabb erejét alkotják az Iszlám Állam fővárosa, Rakka elfoglalására küldött nemzetközi hadseregnek is.

Fontos körülmény, hogy a szíriai kurdok sem egységesek, a PYD mellett egy, az iraki KDP-vel és Törökországgal barátságosabb csoport, a Kurd Nemzeti Tanács (KNC). Az KNC-hez tartozó pártokat és azok fegyveres szárnyát (amelynek sok tagját Iraki-Kurdisztánban képezték ki) a PYD milicistái többször vádolták azzal, hogy török katonatisztekkel tartanak kapcsolatot, sőt, segítséget kértek tőlük a baloldali harcosok ellen. 2016-ban a KNC már nyíltan kért védelmet a török hadseregtől a PYD ellen. A két kurd entitás között tavaly fegyveres összecsapások is előfordultak.

Az izraeli Haaretz elemzése szerint Törökország továbbra is támogatja Barzanit, és kész elfogadni, hogy a KDP vezetésével megalakuljon egy kurd állam (természetesen a törökországi területek nélkül). Utaltak a kurd elnök márciusi ankarai látogatására, ahol, eddig egyedülálló módon kihelyezték a tartomány piros-fehér-zöld zászlaját is. Amennyiben az észak-iraki tartomány kikiáltja függetlenségét, az komoly dilemma elé állíthatja a Rojava területén élő kurdokat. A PYD valószínűleg nem szívesen csatlakozna Barzani államához, törökbarát ellenzékének viszont nem lennének ilyen fenntartásaik, ami Észak-Szíriában akár fegyveres konfliktusokat is előidézhet. Egy ilyen összeütközés a nagyhatalmak viszonyát is bonyolíthatja – a PYD-t ugyanis jelenleg mind Oroszország, mind az Egyesült Államok támogatja, és egyelőre nem lehet megmondani, hogy egy kurd belháborúban melyik nagyhatalom melyik kurd frakciót támogatná.