2020. február 26.,
szerda, Géza napja

„Viszlát, kétharmad” – átszavazásokon múlhat a Fidesz abszolút többsége

2017. október 26., csütörtök 18:13, frissítve: szerda 19:21

Van igény a stratégiai átszavazásra a különböző ellenzéki pártok hívei között az egyéni körzetekben, ami a Fidesz kétharmadába kerülhet. Nemrég kampány indul a „választók összefogásáért”, egy csoport pedig választási párt alapításával biztatja arra az ellenzéki pártokat, hogy koordinálják a jelöltállítást.

Csütörtökön az Index hívta fel a figyelmet arra, hogy a Fidesz vezetői – szemben az előző választások előtti kijelentéseikkel – mostanában feltűnően ritkán beszélnek arról, hogy kétharmados parlamenti többségre van szükség, annak ellenére, hogy a kormányközei kutatócégek rendre ilyen többséget jósolnak nekik. Nemrég Gulyás Gergely frakcióvezető beszélt arról, hogy a Fidesz számára száz vagy annál több mandátum szerzése siker, száznál kevesebb mandátum kudarc lenne. A kijelentés azért meglepő, mivel a Fidesz–KDNP az előző választáson a 199 parlamenti székből 133-at szerzett meg, amihez képest 100-110 mandátum elég komoly visszaesés lenne.

A hírportál szerint a magyarázat az, hogy a Fidesz arra számít, hogy az egyéni választókerületekben nagymértékű lehet a stratégiai átszavazás. Vagyis az, hogy az MSZP, a Jobbik és a kisebb pártok szavazói kedvenc pártjuk helyett a legerősebb ellenzéki párt jelöltjére szavaznak, hogy ne a Fidesz szerezze meg a választókerületet.

„A választók összefogása”

A közelmúltban többen javasolták a pártoknak a koordinált jelöltállítást. A pártok erre eddig nem mutattak hajlandóságot: néhány kisebb baloldali párton kívül minden jelentősebb ellenzéki párt azt mondja, 106 egyéni jelöltet szeretnének indítani. Az viszont, hogy a civil szférából több javaslat is érkezett az ellenzéki szavazatok egyesítésére, azt mutatja, hogy az ellenzéki pártok – elsősorban az MSZP és a Jobbik között – növekedhet az átjárás.

„A 2018-as választást minden valószínűség szerint a Fidesz fogja nyerni. S ha ez így lesz, annak elsődleges oka az ellenzék megosztottsága lesz. Támogatottságukat tekintve az ellenzéki pártoknak külön-külön nincs reális esélyük a kormányváltásra, a teljes ellenzéki összefogásnak viszont szintén nincs semmi realitása. Úgy tűnik tehát, hogy a valódi kérdés nem az, győzni fog-e a Fidesz, hanem hogy mekkora lesz a győzelmének a mértéke. S a jelenlegi választási rendszerben a kormánypártnak komoly esélye van arra, hogy ismét kétharmados többséget szerezzen. (…) A kétharmad azonban megállítható, csakhogy ehhez is összefogásra van szükség: a választók összefogására” – ez olvasható a nemrég indult, „Viszlát, kétharmad” nevű oldal programadó írásában.

A kampányt Pápay György, a Magyar Nemzet véleményrovatának egykori vezetőhelyettese indította és egy civil szervezet, a Te Döntöd El Civil Társaság támogatja. Célja, hogy minél több embert meggyőzzenek arról, érdemesebb átszavazni a legerősebb ellenzéki jelöltre, mint fenntartani az ellenzék megosztottságát, ezzel hozzájárulni az új kétharmadhoz. Azt javasolják, hogy a kedvenc pártjára csak országos listán voksoljon mindenki, az egyéni szavazatot viszont mindig arra adják, akinek a legjobb esélye van a fideszes jelölt legyőzésére. „Azt kell tudatosítanunk magunkban, amit más választásokon nem szoktunk kellőképpen hangsúlyozni: hogy gyakorlatilag két szavazatunk van. Az egyiket az országos listára adjuk le, míg a másikat a saját választókerületünkben induló jelöltekre. És erre a két szavazatra tekinthetünk úgy, mint egy elvi (listás) és egy taktikai (választókerületi) szavazatra” – írják.

Ideológia helyett minimálprogram

Az ellenzéki szavazatok egyesítését mások is javasolják, a pártokat biztatva a taktikai együttműködésre. A közelmúltban a Magyar Alternatíva siófoki egyesület – akik július óta kampányolnak a koordinált indulásért – részt vett a Tenni Akarók Országos Szövetsége nevű választási párt bejegyzésében. A szerveződés azt javasolja, hogy ennek a pártnak a jelöltjeiként koordinálják az indulásukat az ellenzéki pártok. Szerinte kormányváltáshoz csak „összellenzéki összefogás vezethet, méghozzá a pártideológiai nézetek félretételével. hogy a Jobbikot sem lehet kizárni (ellenben néhány párt kategorikus kijelentésével szemben) ebből, az ország jövőjére nézve, elementáris fontosságú közös érdekből” – írják.

A MA és a TAOSZ javaslata igen ambiciózus, a választási párt alapításával nemcsak a Fidesz gyengítését szeretnék elérni, úgy vélik, egy ilyen ellenzéki együttműködés (amely egyéni körzetekre és országos listára is kiterjedne) kétharmados többséget is szerezhetne. Egy ilyen, csak a Fidesszel való szemben állás által összetartott koalíció persze nehezen tudna működő kormányt alakítani. A koncepciónak ez nem is lenne célja, ehelyett egy ideiglenes kormány létrehozását javasolják csak, amely egy minimális programot hajtana végre. Ebben szerepelne egy választójogi reform, valamint az azonnali belépés az európai korrupció elleni bizottságba, a devizahitel-tartozások semmissé tétele és a politikusok visszahívhatósága.

„A választópárt tagjai a közös lista, közös jelölt variáció alkalmazása mellett aláírnak egy választási szerződést, amiben garantálják, hogy a választási párt (TAOSZ) egy év múlva feloszlik és a tagok – a minimálprogram teljesítése után – az új választások kiírásával már újra saját, önálló színekben indulhatnak egy igazságos, demokratikus választáson. Az egyéves, ideiglenes kormányzást mint egyenrangú kormányzótanács végezhetik, melynek élére egy minden tag által elfogadott, független elnök áll, akinek viszont így, ebben az összetételben inkább reprezentatív feladata lenne. Ebbe a választópártba várjuk az összes ellenzéki civil szervezeteket, egyesületeket és a parlamenti pártellenzéket is. Így, csak így lehet azt a szétszórt, bizalmatlan választói tömeget egybevonni, amely nélkül minden kormányváltó próbálkozás csak egy szerény sóhaj egy szebb jövőért” – fogalmazott a Hír TV-nek eljuttatott közleményben az MA elnöke, Kiss Béla.

Ez a terv sokban hasonlít Vágó Gábor mozgalmának, a Tettek Ideje nevű csoport elképzelésére is, amelyet júniusban mutatott be. Eszerint a pártoknak az egyéni körzetekben kellene civil jelölteket támogatni, akik szintén ideiglenes országgyűlést alapítanának, ami átírja a választási törvényt és különböző szociális intézkedéseket hajt végre.

Többször megroppant a centrális erőtér

Mind a „választók összefogása”, mind a választási párt koncepciója valós tapasztalatokra épül. A közelmúltban tartott időközi választásokon a Fidesz csupa olyan körzetben tudott nyerni, ahol a választásokon is 50 százaléknál nagyobb többségük volt. Azonban a választásokon a legtöbb körzetben nem volt ennyire egyértelmű az eredmény. Ezekben összesítve az ellenzéki jelöltek kaptak több szavazatot, a fideszes csak relatív többséget szerzett (vagyis például a fideszes jelölt 40 százalékot kapott, az utána következő két ellenzéki pedig 35 és 25 százalékot) – az egyfordulós választási rendszerben persze egy ilyen eredmény ugyanúgy egy parlamenti helyet ér, mint ha abszolút többséggel nyertek volna.

A Fidesz az időköziken olyan körzetekben vesztett, ahol korábban is csak relatív többsége volt, például Zuglóban, Devecserben és Salgótarjánban. A körzetekben az eredmények alapján úgy látszik, megroppant a centrális erőtér, azaz a Fidesznek az ellenzék megosztottsága miatt őrzött előnye – volt, ahol nem indultak egymás ellen az ellenzékiek, máshol a szavazók álltak be a legerősebb ellenzéki mögé. A devecseri választáson a Fidesz támogatta jelölt ellen csak a Jobbik indított kihívót, aki 69 százalékkal nyert is. Zuglóban jobbikos jelölt nélkül zajlott az időközi önkormányzati képviselő-választás, Bitskey Bencét közösen indították a baloldali pártok, és 51 százalékkal simán verte a 26 százalékot szerző fideszes jelöltet. Tapolca 3. és 5. választókerületében az MSZP és a Jobbik is indított jelöltet, azonban úgy tűnik, a Jobbiknak sikerült elszipkázni a szocialisták szavazóit. Előzőben 16, utóbbiban 8 százalékot kapott csak az MSZP-s jelölt, szemben a Jobbik 58 és 52 százalékával.

Valódi fideszes többség csak 20 választókerületben volt

Amennyiben valóban komoly átszavazási hajlandóság lesz az egyéni kerületekben, az a Fidesz kétharmadába vagy akár parlamenti többségébe kerülhet. A választásokon 106 körzetben lehet egyéni képviselőt választani, ebből 2014-ben a Fidesz 96-ot megnyert. Azonban csak 20 körzetben volt 50 százalék feletti a kormánypárti többség, vagyis ha megvalósul a Fidesz számára legrosszabb, kétségkívül valószínűtlen forgatókönyv, és az ellenzéki szavazók mindenhol a legerősebb jelölt mögé állnak be, akkor 76 mandátumot vesztenének. Ezzel a Fidesz egyértelműen elvesztené parlamenti többségét, és az sem biztos, hogy ők alakíthatnák a legnagyobb frakciót.

Az ellenzéki pártok eddigi kommunikációja alapján maguknak a szervezeteknek ellentétei kibékíthetetlennek tűnnek. Az MSZP és a Jobbik is többször leszögezték, hogy nem hajlandók egymással együttműködni semmilyen formában. A Jobbik csakúgy, mint a Momentum, kizárólag 106 egyéni jelölt indítását tartja jónak. Az MSZP (vagy legalábbis az azóta megbukott Botka László) ugyan hajlandó lett volna az LMP-vel, majd a DK-val együttműködni, az LMP viszont teljesen elzárkózott ettől, nemrég pedig Gyurcsány Ferenc azt jelentette be, hogy nem akarnak közös miniszterelnök-jelöltet a szocialistákkal.

Azt, hogy a választók jövőre milyen arányban szavazhatnak át más ellenzéki pártokra, nagyon nehéz megítélni. Závecz Tibor, a ZRI Závecz Research ügyvezetője a Népszavának azt nyilatkozta, hogy a politikailag aktív választók 40 százaléka nem feltétlenül elkötelezett egyik párt felé sem, de határozottan kormányváltást akar – ez persze nem jelenti azt, hogy bárkire hajlandók átszavazni a Fidesz ellen. Az, hogy milyen mértékű lesz az átszavazási hajlandóság, nagyrészt a választási kampány szabhatja meg, hiszen a vacilláló szavazók feltehetőleg a választás előtti napokban hoznak csak döntést.