Sikeres a balassagyarmati börtönmodell

Szolgálati lábbeli készül rendőröknek a balassagyarmati börtönben. A félkész cipőkre a fröccsöntő üzemben kerül rá a gumitalp. A gépet fogvatartottak kezelik.

„A bv. ad három hónap betanulási időt, tehát van három hónapja az embernek, hogy ezt megtanulja. Nem egy bonyolult dolog, mert azért van itt felügyelet is, aki nézi, kontrollálja a munkánkat, de könnyű megtanulni, én egy hónap alatt megtanultam, szerintem, jól megy” – mondta egy elítélt, Horváth Gyula.

A rabok részben önellátásra dolgoznak: az Ipoly Cipőgyár látja el lábbelikkel az összes hazai börtönt, de a civil piacra is dolgoznak.

„Egy évben kb. 150 ezer pár cipőt tudunk előállítani, 50 ezer darabot a rendvédelemben és a közszférában, a másik százezer darabot pedig a piaci szereplőknek, itt ezekben a hadsereg, a MÁV és az egyéb viszonteladók vannak” – mondta Tóka István, a cipőgyár ügyvezetője.

Mező Gyula a munka mellett két szakmát is kitanult, két hónapja pedig érettségizett a börtönben. „Úgy érzem, hogy az itt megszerzett tudásomat szabadulásom után is tudom majd kamatoztatni. Megtanultam itt, bőrdíszműves termékeket készíteni, illetve megtanultam varrni” – mondta.

Balassagyarmaton az összes munkaképes korú elítélt dolgozik, a cipőgyár csaknem 300 embernek ad munkát.

„Azok a fogvatartottak, akik nem rendelkeznek szakmával, igyekszünk lehetőséget biztosítani, hogy a börtön falain belül szerezzenek valamilyen szakmát, vagy esetleg több képzettséget is megszerezzenek. Ez azért fontos, mert hiszen egyszer szabadulnak majd. Balassagyarmaton többnyire felnőtt férfiak vannak elhelyezve, akik családapák, családfenntartók és hogyha ilyen lehetőségek nélkül szabadulnak, akkor bizony előfordulhat, hogy a visszaesők táborát fogják gyarapítani” – mondta Lelovics Gyula, a börtön sajtóreferense.

A balassagyarmati modell sikeres: a pártfogói felügyelettel szabadult elítéltek kevesebb, mint tíz százaléka követett el újabb bűncselekményt.