Rendszeres állami támogatást kérnek a hospice-szervezetek

Reggelivel és tornával kezdődik a nap a törökbálinti Thabita Gyermekhospice-házban. Bár jól hangzik a reggeli program, de a gyerekek, akik a házban laknak, már nem nagyon kelnek ki az ágyból, többségük járni sem tud, és van, aki szó szerint meghalni érkezik ide. Ezt kimondani is szívszorító, de itt legalább méltó körülmények között élhetik a mindennapjaikat.

„Egy különálló világba csöppenünk: itt egy saját fürdőszobás apartman található, az élet végi apartman” – mondja Benyó Gábor, a Magyar Hospice-palliatív Egyesület elnökhelyettese. A házat egy magánszemély adományaként kapták. Fő bevételi forrásukat most sem az állam adja, igaz, az idén először onnan is jött forrás.

„A finanszírozás azonban csak a költségeinknek a 45-50 százaléka, nagyjából a többi szervezethez hasonlóan. Ugyanakkor messze nem elég, mellé kellenek pályázatok, kellenek alapítványok, és kell a civil szféra támogatása. Amióta a NAV készíti el a személyi jövedelemadó-bevallások döntő többségét, a felajánlható egy százalékokból is jóval kevesebb érkezik – magyarázta az elnökhelyettes. – Azáltal, hogy sok ember nem maga készíti el az adóbevallását, megfeledkezik róla, vagy éppen azt az egy papírt nem jól tölti ki, valamit nem ír rá, és az összeg elveszik. Azt lehet mondani, hogy több egyesülettel, alapítvánnyal beszélve nagyjából 10–25 százalék közötti mértékben mindenkinek csökkent a bevétele” – tette hozzá.

A Magyar Hospice Alapítvány egy a 90 hospice-szolgáltatást nyújtó intézmény közül. A szűkös keret miatt az alapítvány 50 millió forintot kért működése folytatásához a minisztériumtól, végül 40-et kapott. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár azt üzente, hogy „ha tetszik, ha nem”, ki kell jönniük a pénzből. Az alapítvány igazgatója szerint rendszeres állami támogatáshoz kellene jutniuk.

„Ötvenmillió forinttal megoldható lenne. Ha valaki megnézi, egy egész kórház otthoni ápolással, pszichológiai rákbetegápolással, fájdalomambulanciával, képzésekkel, önkéntesek, orvosok, nővérek képzésével együtt évi 160 millió forint, ahhoz képest gazdaságosan működünk, kis bérekért dolgoznak a munkatársaink, ennyi szükséges ahhoz, hogy a biztonságot megteremtsük” – hangsúlyozta Muszbek Katalin igazgató.

Az Egészségügyi Világszervezet szerint a népességarányt tekintve Magyarországon 500 olyan ágyra lenne szükség, ahol a gyógyíthatatlan betegek utolsó életszakaszát megkönnyíthetik, fájdalmukat csökkenthetik. Jelenleg a szükséges kapacitás 40 százaléka hiányzik.