Nemcsak a lakosság, a hatóság sem engedélyezi a kavicsbányát

Kizsigerelt földek, rozsdás gépek, meddővé vált hektárok, posványos víz. Délegyházán 1960-ban nyitották meg az első kavicsbányát. És a kitermelés csaknem 60 éve tart.

Nemrég kiderült, hogy a Tolna megyei Madocsa alatt is kincs lapul. Mesés vagyont ígérő, ráadásul olyan sok, hogy vagy 40 évig lehetne bányászni. A madocsaiaknak viszont nem kell a cipőjük alatt lévő sóder. Épp ezért igyekeznek a közmeghallgatásra, hogy, ha nekik nem kell, más se akarjon itt kavicsbányát nyitni.

Hiába húzódik a Duna-part közelében a jó minőségű kavics és homokréteg, ha az a védett ártéri erdő szomszédságában fekszik, az aranykoronás termőföldek alatt. A falubeliek nemcsak attól félnek, hogy elveszítik a termőföldjeiket, az árvízveszélytől is tartanak.

„Tönkre tenné Madocsát, mert ez a töltés nem bírja, 2013-ban ha három napnál tovább áll a víz, akkor elönti Madocsát, éjjel-nappal még a székesfehérvári irodista lányok rakták a homokzsákot, mert a buzgár olyan volt, tele van pocoktúrással, úgyhogy vízügyesek azt mondták, hogy hatalmas ár várható, akkor tudja mit csinál: elönti Madocsát, mert ez a töltés nem töltés” – mesélte Kovács Ferencné.

A szükséges szakhatósági hozzájárulást a katasztrófavédelem nem adta meg, mert szerintük is megnőhet az árvíz veszélye. Tehát nem csak a madocsaiak, hanem a hatóságok sem támogatják a kavicsbányát. Pedig kikötőt is építene a vállalkozó, a sódert uszályokkal vitetné a paksi atomerőmű bővítéséhez.

„A szállítás teljes egészében szállítószalaggal kívánnánk megoldani, úgyhogy a bányatelken belül lenne a bepakolás és a kikötőnél a kipakolás” – mondta Torma Zoltán, a Encons tanácsadó, kereskedelmi és szolgáltató kft. környezetmérnöke.

A madocsaiak június 10-én tartanak népszavazást a kavicsbányáról.