2024. 02. 25. Vasárnap Mátyás napja
Jelenleg a TV-ben:

Híradó

Következik:

Háború Ukrajnában 17:35

Nem úgy van az, ahogy Orbán mondta Bözsi néninek

2017. május 9., kedd 18:38, frissítve: kedd 19:35

Kilenc éve csak az inflációs kiigazításokkal emelkedtek a nyugdíjak, az alapnyugdíj változatlan, és Európában az egyik legalacsonyabb. A közelmúltban a kormány növelte az országos nyugdíjkasszába befolyó összegeket, ezek azonban csak a gazdagabbak nyugdíját növelik, és hosszú távon csak a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságához járulnak hozzá.

1,6 százalékos nyugdíjemelést ígért a Nagygécen készült videó tanúsága szerint Orbán Viktor az év végéig. A miniszterelnök nem az alapnyugdíj növeléséről beszélt, hanem a rendszeres, inflációs kiegészítésről. Egyelőre azonban az sem biztos, hogy ez valódi növekedést jelentene-e.

Nem vagy alig emelkedik a nyugdíjak valós értéke

2017-re nézve a költségvetés eredetileg 0,9 százalékos inflációval számolt: ebben az esetben 1,6 százalékkal nőnének a nyugdíjak, vagyis a nyugdíjak valós értéke kevesebb mint 1 százalékkal emelkedne. A Magyar Nemzeti Bank ennél magasabb inflációra számít: a forint értéke szerintük év végéig 2,6 százalékkal romolhat – a jelentősebb romlás esetén a nyugdíjak összesen 2,6 százalékkal növekednének, vagyis a reálértékük nem növekedne. Tehát bár Orbán a nagygéci Bözsi néninek azt mondta, „ha úgy vannak a számok, emelek megint”, ez valójában nem az ő személyes döntésén múlik, hanem az infláció mértékén.

Konkrét számokban kifejezve: az átlagnyugdíj jelenleg 121 041 forint, ez nőhet legfeljebb 124 200 forintra. Ez pontosan 2,6 százalékos emelkedés, ugyanekkora infláció mellett. A mostani tendencia alapján valószínűnek tűnik a 2,6 százalékos vagy akár magasabb infláció: a KSH adatai szerint az elmúlt három hónapban 2,3–2,9 százalékkal nőttek a fogyasztói árak.

Az osztogatás eszköze

Ahogy a forint értéke csökken, emelkednek a fogyasztói árak, ezt a rést az államok általában igyekeznek betömni azzal, hogy növelik a szociális juttatások mértékét. 2010-ben az Orbán-kormány előírta, hogy minden évben a költségvetésben előirányzott inflációnak megfelelően kell emelni a nyugdíjak mértékét. Ez azóta lényegében a nyugdíjemelés eszköze lett: a közelmúltban a kabinet rendre nagyobb mértékben emelte a nyugdíjakat, mint amennyire a forint inflálódott, ez persze többnyire csak 1-2 százalékos növekedést jelentett évente.

Korábban a kormány nem tette nyilvánvalóvá, hogy szándékos emelésről van szó, vagy egyszerűen rosszul jelezték előre a várható inflációt. Nemrégiben azonban egyértelműen nyugdíjemelésként mutatták be a túlkompenzálást. Februárban a Magyar Időknek nyilatkozva az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, Rétvári Bence arról beszélt, hogy 2011 és 2016 között több mint 20 százalékkal nőttek a nyugdíjak, az infláció pedig összesen 12 százalék körül mozgott. Vagyis a nyugdíjak vásárlóereje mintegy 10 százalékkal javult, így a kormány ezt úgy értékelte, hogy „visszaállították a tizenharmadik havi nyugdíjat”.

Választási emelések

A nyugdíjak növelését tipikusan a választásokat megelőző évre időzítették a kormányok. 2005-ben a Gyurcsány-kabinet átlagosan 6,3 százalékkal növelték a nyugdíjakat, túlkompenzálva a 3,5 százalékos inflációt. Közben már 2003-tól kezdve fokozatosan bevezették a tizenharmadik havi nyugdíjat: az évtől kezdve mind-mind nagyobb részét kapták meg a jogosultak, a teljes összeget épp 2006-ban, a választások évében kapták meg először. Kivételt a megszorító intézkedéseket végrehajtó Bajnai-kormány jelentett, amely 2009-ben a választás előtti osztogatás helyett még a tizenharmadik havi nyugdíjat is megszüntette. A második Orbán-kormány alatt viszont újraindult a tendencia: 2011-ben és 2012-ben a nyugdíjemelés alig kompenzálta az árak emelkedését. 2013-ban viszont már 1,7 százalékos volt az infláció, a nyugdíjemelés mértéke viszont 4,2 százalék.

A nyugdíjemelés és az infláció mértéke az elmúlt években
A nyugdíjemelés és az infláció mértéke az elmúlt években
Fotó: foci-live.hu

A fentiek miatt különös, hogy idén nem tűnik úgy, hogy nyugdíjemelést hozna a választás előtti év – pláne hogy a kormányzat lényegében beismerte, hogy eddig nem elszámolták az inflációt, hanem szándékosan emeltek nyugdíjakat. Azonban az Orbán-kormánynak a választásra van még egy csodafegyvere a nyugdíjasszavazatok megnyerésére, ami furcsa módon a Bajnai-kabinettől származik. Ugyanis a tizenharmadik havi nyugdíjról szóló, ma is érvényben levő törvényben az szerepelt, hogy „prémiumot” karácsony előtt kaphatnak a nyugdíjasok, ha az addigi gdp-növekedés eléri a 3,5 százalékot.

A kormány tehát nyugdíjügyben a prémiumra tette fel a pénzét – elképzelhető, hogy azért, mert jó volt a fogadtatása a múlt karácsonyi, Orbán Viktor levelével együtt küldött Erzsébet-utalványnak. 3,5 százalék feletti növekedés esetén hasonló, egyösszegű ajándékot lehetne tehát küldeni. Az idei évre a kormány 4,1, a központi bank 3,6 százalékos növekedést jósolt. Bár a közelmúltban lehívott EU-s pénzek hatása érezhető lehet, az elmúlt hónapok számai alapján nem tűnik olyan biztosnak a 3,5 százalékos növekedés. Tavaly az éves bővülés csak 1,8 százalék volt, a közép- és kelet-európai régióban az egyik legalacsonyabb, és az utolsó negyedévben a növekedés elmaradt a várakozásoktól: 1,6 százalékot tett ki. Lehet, hogy ez az oka a kimondottan szerény választási költségvetésnek is: a nagyobb növekedést épp a költségvetési szigorral próbálják elérni, a nyugdíjasszavazatok megszerzése viszont prioritás minden más, választások előtt szokásos osztogatáshoz képest.

120 ezer körül a magyar átlagnyugdíj

Valós, nagymértékű nyugdíjemelésre, például a nyugdíjminimum emelésére 2008 óta nem került sor. Ennek összege ma is 28 500 forint. Ezt húszéves munkaviszonnyal lehet kiérdemelni, amihez persze hozzájön sokféle egyéb, az összeget növelő faktor.

A valós átlagnyugdíj az elmúlt években havi 120 000 forint körül volt. Ez a régió más országaiénál nem sokkal kisebb: Lengyelországban 154 000, Szlovákiában 124 000, Csehországban 140 000 forint körül van a nyugdíjátlag. Persze a nyugat-európai országok átlagától ezek az összegek bőven elmaradnak, Nyugaton a nyugdíjak többnyire meghaladják a 300 000 forintot. Sokatmondó adat, hogy Franciaországban például a nyugdíjminimum is jóval magasabb, 188 000 forintnak megfelelő összeg, mint a magyar átlagnyugdíj.

Rövidlátó nyugdíjpolitika

A magyar átlagnyugdíjak emelkedésében közrejátszik a nyugdíjplafon eltörlése is, amely növeli a leggazdagabbak ellátását – 2016-ban már 230 olyan ember volt, aki havi 500 000 forintnál magasabb nyugdíjat kapott. A járulékplafont korábban a bruttó átlagbér háromszorosánál húzták meg, vagyis aki ennél többet keresett, annak a többletre nem kellett egyéni nyugdíjjárulékot fizetnie. Így az ő nyugdíja sem lehetett sokkal több az átlagbér után járó ellátásnál.

2012-ben a kormány eltörölte ezt a plafont, ami egyrészt persze azt jelenti, hogy az országos nyugdíjkasszába több pénz érkezik, ezekből a befizetésekből be is folyt 50 milliárd forint évente. Ez azonban rövid távon jelent csak bevételt, hosszú távon a költségvetés szinte biztosan ráfizet erre. Általános, hogy egy ember a befizetett járulékánál többet kapjon vissza, és ez fokozottan igaz lesz azokra, akik rendkívül magas nyugdíjjárulékot tudnak befizetni, hiszen minél magasabb jövedelmű valaki, statisztikailag annál tovább él, vagyis annál tovább kap nyugdíjat. Emiatt nem kizárt, hogy a leggazdagabb nyugdíjasok akár kétszer annyi nyugdíjat is kaphatnak, mint amennyi járulékot befizettek aktív korukban. Azaz a nyugdíjplafon eltörlésével kevés „luxusnyugdíjas” jól jár, a járulékokra épülő nyugdíjrendszer összeomlása viszont közelebb kerül.

Nem lesz elég a járulék

A fenntartható időskori ellátás a közeljövő egyik legfontosabb kérdésének ígérkezik. Egyelőre biztosnak tűnik, hogy az egyénileg befizetett járulékokra épülő, felosztó-kiróvó rendszer nem lesz fenntartható. Az állami ellátás egyik alternatívája lehet az öngondoskodás, megtakarítás – ha a kötelező magánnyugdíj-pénztárak államosítására gondolunk, nem tűnik úgy, hogy ezt bátorítaná a kormány. Mára biztosnak tűnik, hogy a pénztárak összegeit nem „megvédték”, hanem egyéb állami kiadásokra költötték el. Azaz ugyanaz a hozzáállás volt megfigyelhető, mint a nyugdíjplafon eltörlése esetén: a gyors bevétel kedvéért hosszú távon tovább terhelték az állami nyugdíjalapot – hiszen ezek a megtakarítások később sok ember nyugdíját kiegészíthették volna, tehermentesítve az állami kasszát.

A kormány eddig egyetlen, a fenntarthatóság irányába mutató lépést tett, ez pedig a kötelező szülőtartás bevezetése volt. Ez a megoldás az idősek ellátását – legalábbis részben – a gyermekeikre ruházná át. Ez azonban általános megoldásnak biztosan kevés lesz: a tartásdíj mértékét bíróságoknak kell egyénileg megállapítaniuk, és az összeg havonta legfeljebb 10 000 forint lehet.

Az egyik lehetséges megoldás az adókból finanszírozott nyugdíj lenne: egy frissen alakult, Nyugdíjas Párt 50+ nevű szervezet például tünteti kezelésként az alapnyugdíj bevezetését javasolta: ez egy olyan, 40 000 forint értékű juttatás lenne, amely mindenkinek járna jövedelemtől, szolgálati időtől és más tényezőktől függetlenül. Erre jönne még rá a „munkanyugdíj”, változatlanul járulékfizetésekből.

Hasonló programot vetett fel nemrég az LMP egyik politikusa, Heltai László is, aki szerint technikai fejlődéssel, automatizációval, a termelésből befolyt adókból talán megmenthető lenne a nyugdíjrendszer.

@ 2021 Hír TV ZRt. Minden jog fenntartva!