Most az MSZP van abban a helyzetben, mint négy éve a DK
Szánthó Péter
2017. december 14., csütörtök 16:56, frissítve: csütörtök 16:57
Az MSZP, ahogy négy éve Gyurcsány Ferenc, most azt próbálja sulykolni, hogy csak a teljes összefogás vezethet eredményre, és ebben egy kívülről hozott, új szereplő is segítségére van – vélekedett Juhász Attila, a Political Capital elemzője, miután az MSZP-elnöke a Hír TV Egyenesen című műsorában bejelentette, hogy újabb ajánlatot készülnek tenni az ellenzéki pártoknak. Molnár Gyula arról is beszélt, szeretné, ha a család, amely egyszer már együtt volt, újra egymásra találna. Elsősorban a DK, az Együtt, a Párbeszéd és a Liberálisok számíthat az MSZP új ajánlatára, de az LMP-re is nyitott, hátha átgondolja a teljes elhatárolódást.
Az elemző szerint a szocialisták most pontosan ugyanabban a helyzetben vannak, mint 2014-ben a DK. „Az MSZP a túlélésért küzd, a fő ellenfele pedig az őt bekebelezni kívánó DK. Négy éve, 2013. október 23-án épp Gyurcsány Ferenc követelte, hogy vegyék be pártját az összefogásba, miután kimaradt az MSZP és az Együtt koordinált indulásából. Kampánya sikerrel járt, végül közös lista lett, a DK-val együtt” – emlékeztetett a szakértő. Úgy látja: ha valaki jelenleg elvállalja, hogy az MSZP vezette összefogás miniszterelnök-jelöltje lesz, annak meg kell próbálnia új választókhoz eljutni.
Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke, az MSZP kormányfőjelöltje csütörtök reggel a Kossuth Rádióban úgy fogalmazott: minden párt, amely nem támogatja az összefogást, gyakorlatilag a választókat árulja el. Ilyen kemény stílus nem volt jellemző a szocialistákra az utóbbi időben, Juhász Attila szerint ez annak tudható be, hogy ha nem is sikerül az Együttet vagy a DK-t bevonni az összefogásba, „a választók legalább egy kicsiny részét maguk mögé állíthatják az összefogás követelésével. A stílus keményedése pedig csak az egyre fogyó időre utal.”
Ugyanakkor a szakember kijelentette: a szocialistáknak a kezdettől fogva kontraproduktív a nyilvánosság előtt folytatni az együttműködési tárgyalásokat – de jelenleg nincs más választásuk, erőltetni kell a témát. „Ám minden egyes perc, amelyet a nyilvánosságban az összefogás módjáról beszélnek, elveszi a teret az elől, hogy a kormányt kritizálják, a választókat maguk mellé állítsák.”
Az elemző úgy látja, ha mást nem, azt megtanulhatták 2014-ből a baloldali ellenzéki pártok, hogy nem az együttműködés módján múlik a siker, de az utolsó pillanatokban nem lehet az elmúlt négy vagy nyolc év munkáját elvégezni. Karácsony Gergely meginvitálása egyfajta tűzoltás lehet, hogy „jelenlétével erősítse a gyengélkedő MSZP imázsát, és a részleges összefogás bemutatásával erőt demonstráljon”.
Ám amennyiben a szocialisták közös listán indulnak a zuglói polgármester társelnökölte Párbeszéddel, a választási szabályok szerint már tíz százalékot kellene elérniük, hogy bejussanak a parlamentbe, és az MSZP támogatottsága a közvélemény-kutatások alapján pontosan e körül stagnál, a Párbeszédet pedig nulla és egy százalék között mérik az intézetek. Felmerül tehát a kérdés, hogy megéri-e a szocialistáknak vállalni azt, hogy egy váratlan népszerűségvesztés miatt nem jutnak be az Országgyűlésbe. Juhász Attila szerint a tíz százalék még így is megugorható célkitűzés az MSZP-nek, „talán úgy ítélték meg, hogy a küszöb éppen hogy csak ily módon, a népszerű Karácsony Gergely bevonásával ugorható meg”.