„Mentsd meg, Uram, a tűzoltókat ezektől a gépszekerektől!”

Tűzoltósorfal nézett farkasszemet a belügyminiszterrel szeptemberben, amíg a zuhogó esőben záporoztak a jó hírek.

Az új magyar gyártású gépjárműfecskendők, vagyis tűzoltóautók azóta a laktanyákba kerültek, megmérettek és könnyűnek találtattak.

„Ez botrány, mennyire nincs semmi hely, nemhogy öltözni, még ülni sem!”

„Tervezték ezt az autót egyáltalán? Ha tervezték, akkor mérnökök is voltak közöttük, vagy csak katasztrófavédő »szakemberek«???”

„Mentsd meg, Uram, a tűzoltókat ezektől a gépszekerektől, és adjál a kezükbe használható tűzoltóautókat!”

A segélykiáltásokat a szakszervezet tette közzé. Ráadásul ami rossz, az legalább drága is.

„Külföldről körülbelül 30 százalékkal olcsóbban be lehetett volna szerezni hasonló kategóriájú gépjárműfecskendőket. Nagyon könnyű kiszámolni, hogy mondjuk 100 fecskendőnél, ahol lassan már tartunk, 130 lett volna belőle” – így Vidó Attila, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke.

A hibalista pedig hosszú. A járművel nem lehet például menet közben oltani, gyenge a futómű és a fékrendszer, rossz a motor teljesítménye. Kicsik a fülkék, nem nyílik megfelelően az ajtó, és a sziréna hangjától könnyen meg lehet süketülni.

15-20 perc működtetés után a kollégák fejfájásra panaszkodnak. Arról nem beszélve, hogy a rádióforgalmazás – aminek során útközben a műveletirányítással kommunikál az egység parancsnoka – alatt ki kell kapcsolni.

És ez a jéghegy csúcsa. Alkalmatlan vezetők, irányítási káosz, legatyásodott laktanyák: a régi tűzoltók többsége így gondol az utóbbi hat évre, amióta az addig többé-kevésbé önálló önkormányzati tűzoltóságokat a katasztrófavédelem cégére alatt központosították. A 2012-ben elindított életpályamodell sem felel meg az elvárásoknak.

„Egy 19 éves szolgálati viszonnyal rendelkező tűzoltó kevesebbet fog keresni a bérbeállás után, mint egy 10 éve bolti eladó szakmában dolgozó eladó. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a bolti eladó pénze sok, hanem a tűzoltóé kevés” – mutatott rá Vári Tamás, az Egységes Tűzoltó-szakszervezet társelnöke.

Az állami mellett az önkéntes egyesületek még működnek úgy-ahogy, de a katasztrófavédelmi vízfejet nekik is cipelniük kell.

„Hogy nagyon szemléletesen mondjam, volt egy gyakorlatunk, és a gyakorlatot négy önkéntes tűzoltó hajtotta végre, tizenketten meg ellenőrizték” – így Leidinger István, a Pomázi Önkormányzati Önkéntes Tűzoltóság parancsnoka.

Ennél nagyobb baj, hogy a riasztási rendszerbe már nem közvetlenül vannak bekötve, így sokszor sokkal lassabban jut tovább információ. Ezeknek a perceknek pedig ára van.

– Ha a jelzés felvételének az idejét meghosszabbítjuk mondjuk hat percre, és hat perc múlva fog a tűzoltóság értesítést kapni, hogy el kell indulnia, garantálható, hogy nem fog megérkezni időben. Ezért látjuk a tévében, a híradóban reggelente, hogy éjszaka tűz volt, és leégett a ház, lakhatatlan. Tehát megmentett érték, mint olyan, egyre kevésbé fordul elő. Megmentett személyről hadd ne beszéljek.
– Előfordult, hogy ezek a percek emberéletekbe kerültek?
– Előfordult. Sokszor.

A 2012 óta a 7000 fős állományból mintegy 1100 hivatásos tűzoltó hagyta ott a pályát.