Még adásba se került a Célpont riportja, Pócs már magyarázkodott

A Jászkisérhez tartozó Szellőháton is mocskos, büdös lötty érkezne a vízvezetékből, ha működne a hálózat. Ha inni kell, a helyiek a boltba mennek, mosakodás előtt pedig felkeresnek egy bevándorlót.

– Víz honnan van otthon?
– Húhúúú, hát, Paolótól.
– És ivóvíz?
– Hát ivóvíz, azt… ásványvizet veszünk – fogalmazott a Célpontnak egy helybéli férfi.

Az említett Paoló nevű férfi a 2000-es évek elején telepedett le Magyarországon. Saját pénzen kutat fúratott magának, és nem fukarkodik a vízzel.

A környéken régen is rossz volt a vezetékes víz. Sok volt benne a vas, a mangán, helyenként az arzén is. Az önkormányzatok 2009–2010-ben összeálltak, és sikeresen pályáztak az állami vízminőség-javító programra. Közel 2 milliárd forintot nyertek, a pénz nagy része uniós támogatásból jött.

A térség fideszes képviselőjét a Célpont hiába kérdezte:

Pedig lenne mit mondania Pócs Jánosnak. Nemcsak a körzet fideszes parlamenti képviselőjeként, hanem vízvezetékszerelőként is. Ő írta ugyanis alá annak idején az önkormányzatok nevében az ivóvízminőség-javító program tervezési- és kivitelezési szerződését a nyertes vállalkozásokkal. A Célpont riportja még le sem ment, amikor a politikus már magyarázkodott a választóinak.

„Új víztisztítókat építettünk. Négy nagyon komoly új kutat fúrtunk. Nem mondom azt, és soha nem is mondtam, hogy jó lett a víznek a minősége, csak azt mondom, hogy jobb lett, mert a több száz éves, tönkrement vízhálózatnak csak egy csekély részét, összesen 6 kilométeres szakaszt tudtunk kicserélni egyelőre. Azokat a szakaszokat, ahol már befolyt a talajvíz az ivóvízhálózatba” – fogalmazott csütörtöki lakossági fórumán Pócs.

A felemás vízminőség-javító programot Pócs János sikerként könyvelte el abban a kampánykiadványban, amelyben parlamenti ténykedését foglalta össze közel 90 oldalon.