Egyáltalán nem lett tisztább a választási rendszer ’14 óta

Komoly kritikákat fogalmazott meg a 2014-es választások után az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) jelentése: a szervezet aggályosnak találta a választási rendszert, illetőleg a kampányidőszakban történteket is. A jelentés szerint ugyan az új választási törvénynek pozitív hatásai is voltak, és a választás lebonyolítása is korrekten zajlott, ám a választási folyamat tisztaságát az EBESZ több ponton is bírálta. A szervezet által kritizált pontokat lentebb taglaljuk.

Hogy milyen következményeket, kötelezettségeket von maga után a jelentés tartalma, arról László Róbert a Hír TV online megkeresésére elmondta: az EBESZ bírálatának lényegében semmiféle közjogi kötőereje nincs, azokat csak „illik” megfontolni és az iránymutatás szerint a törvényt módosítani. „A magyar kormánytöbbség ezen különösebben nem szokta izgatni magát, ha bármilyen okból mégis változtat néhány paragrafuson, legfeljebb hivatkozási alapnak használja az EBESZ-jelentés egy-egy részét, míg a többiről hallgat” – ismertette a Political Capital választási szakértője.

Csak két pontot fontoltak meg

A szakértő emlékeztetett, 2014 óta két relevánsabb módosítás történt: az első az úgynevezett plakáttörvény, amely a közhiedelemmel ellentétben nem tiltotta be a plakátolást, csak kötelezővé tette a „központi költségvetésről szóló törvényben nevesített és támogatásban részesített költségvetési szerv és jogi személy” számára, hogy kizárólag listaáron hirdethessen – függetlenül attól, hogy kampányidőszak van-e vagy sem. „Fontos, hogy mivel a Fidesz nem talált ellenzéki partnerre, kétharmad híján nem tudta módosítani sem a választási eljárási törvényt, sem a kampányfinanszírozási törvényt, ezért szuszakolta bele a feles település-képvédelmi törvénybe az eredeti módosítási szándék töredékét. Nyilvánvalóan a Simicska Lajos felületein tömegével megjelenő Jobbik-hirdetések ihlették az új szabályozást, véletlenül sem a három évvel korábbi EBESZ-jelentés” – hangsúlyozta László Róbert, aki szerint a módosítás bár többet árt, mint használ, önmagában a törekvés, hogy egy szolgáltató ne adhassa különböző áron a plakáthelyeit a pártoknak, helyes lenne. „Magunk is leírtuk már évekkel korábban, hogy erre szükség lenne, ugyanúgy, ahogy kampányidőszakban a nyomtatott és online lapoknak is közzé kell tenniük, milyen áron fogadják be a politikai hirdetéseket a pártoktól.” Megint csak más kérdés a szakértő szerint, hogy az új szabályozás könnyen kijátszható: „magánszemélyek, civil szervezet továbbra is vásárolhatnak a listaárnál olcsóbban, és rájuk a transzparencia sem vonatkozik”.

A másik módosítás a kampányfinanszírozásról szól, ami ha nem biztos is, hogy megszünteti a kamupártburjánzást, az egyszázalékos komolysági küszöb bevezetésével a könnyen megszerezhető kampánypénzek százmillióira utazó formációk kedvét valószínűleg elveszi a próbálkozástól. „Maradt hiányérzetünk a módosítás után. A Fidesz politikai motivációja itt jóval kevésbé világos, de a módosítás, még ha nem tökéletes is, mindenképp jó irányba tett lépés” – vázolta a szakértő.

Változott-e valami?

A Hír TV online tételesen felsorolta a szakembernek az EBESZ által pontokba szedett aggályokat, és arra kértük László Róbertet, hogy vázolja fel, sikerült-e orvosolni azokat 2014 óta.

– Az EBESZ 2014-es álláspontja szerint a kormánypártok felé elfogult volt a média, egyrészt a kampányolás médiabeli korlátozása miatt, másrészt mert „a kampányban gyakran elmosódott a vezető párt és az állam közötti határ”.

– Ez várhatóan súlyosabb is lesz, mint 2014-ben.

– Kifogásolták, hogy a kisebbségek – legfőképp a romák – láthatatlanok maradtak a 2014-es választáson, mivel nyilvánosan kellett regisztrálniuk ahhoz, hogy a nemzetiségi nyilvántartásba kerüljenek, ez pedig sértette a választások titkosságának elvét. Azóta változtattak a kifogásolt gyakorlaton?

– Semmit.

A problémáról részletesebben ebben a tanulmányunkban írtunk.

– Egyre több Fideszhez közel álló üzletember vásárol médiumokat; aláásták a médiapluralizmust; öncenzúra alakult ki az újságírók között; továbbá a politikai egyensúly hiánya figyelhető meg a médiatanácsban – vélte akkor Audrey Glover EBESZ-nagykövet. Fennáll még ez az állapot?

– A helyzet sokkal rosszabb lett az eltelt három évben.

– Alig voltak nők a jelöltek között, csak két pártnál van női kvóta. Változott valami azóta?

– Erről egyre többet volt szó az utóbbi időben, ami mindenképp előrelépés, de a nagyobb pártoknál (Fidesz, Jobbik) bizonyosan nem lesz kvóta, így 2018-ban aligha lesz látványos változás. A kisebb pártok között többen is akadnak, amelyek kvótával törekednek a kiegyensúlyozottabb nemi arányokra.

– Nem volt nyilvános a külhoni magyarok névjegyzéke. Most nyilvános?

– Nemzetbiztonsági okokra hivatkozva nem.

– A külföldről szavazókra vonatkozó kétféle szavazási eljárás (határon túliak és külföldön élők) közötti különbség veszélyezteti az egyenlő választójog elvét. Ezzel kezdtek valamit Magyarországon?

– Az Alkotmánybíróság, ha meglehetősen vitatott érveléssel is, de nem találta alaptörvény-ellenesnek a nyilvánvaló diszkriminációt, így minden maradt a régiben.

– Kifogásolták, hogy a kampányban a „harmadik fél” által folytatott tevékenység szabályozatlan: azaz aki nem párt tagja, csak híve, az szabadon kampányolhatott „függetlenként” is akár. Ebben a kérdésben történtek érdemi lépések?

– Semmi.

– A politikai pártok állami támogatásának elszámolása, visszafizetési kötelezettsége hiányos, átláthatatlan. Erre nemrégiben alkotott a parlament egy szabályozást; ez elégséges az utóbbi helyzet megoldására?

– Lásd fenn.

– Nem volt hatékony jogorvoslat, a választási eljárással kapcsolatos panaszokat következetlenül utasították el sokszor. Megoldották azóta a helyzetet?

– Ez a kérdésbe foglalt megállapítás kicsit sommás. Sok ezer választási bizottságtól aligha elvárható, hogy tökéletes következetességgel hozza a határozatait, de a bizottságok fölött minden esetben ott van a bírói kontroll. A jogorvoslati határidők persze lehetnének hosszabbak. Érdemi változás nem történt.

– A korlátozott cselekvőképességűek csak nehezen jutottak szavazati joghoz. Ebben a kérdésben történt előrelépés csaknem négy év alatt?

– Semmi.