Az egyházi iskolák térnyerése a szegregációt növelheti

„Van egy nagyon egyértelmű és határozott szegregációs szándék” – nyilatkozta a cigánygyerekeket is felkaroló Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány elnöke Látótér című műsorunknak. A Magyar Tudományos Akadémia megállapítása szerint az elmúlt években tíz százalékkal nőtt az iskolai szegregáció mértéke a hátrányos helyzetű gyermekek rovására.

Hangzott el a nevelési értékek és tudás szerepét boncolgató váci keresztény konferencián. Bár az egyházi iskolák számos településen feladatuknak tekintik a legelesettebbek felkarolását, a számok mégis azt mutatják, hogy míg az állami oktatásban például a roma tanulók aránya 15 százalékos, addig az egyháziban csak 10 százalék, és a diákok családi háttere is jobb az utóbbi iskolákban.

A tanárokat képző váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora szerint sok szülő számára az egyházi oktatás személetmódja lehet vonzóbb az államinál. „Úgy gondolom, hogy a szív és lélek az nagyon nagyon fontos, és főleg a kisgyermekek nevelésében, talán fontosabb is, mint a szakmai tudás. Bár nyilván a hallgatóink biztosan mondanák, hogy itt azért keményen megy a szakmai számonkérés is. De én úgy gondolom, hogy a kettő egységét nagyon fontos megteremteni, és talán az állami képzésben erre egy picit kevesebb hangsúly fektetődik” – nyilatkozta Libor Józsefnél rektor.

Egyetlen tanintézményben sem szabad különbséget tenni a gyermekek között – ezt már Mészáros László teológus mondja, aki ugyanakkor nem cáfoltja, hogy az egyházi iskolák megjelenése egy-egy településen szegregációhoz vezethet, hiszen az állami iskolával ellentétben az egyházi intézmény válogathat a gyerekek között. „Talán a világkép meg a világszemléletben lelhető föl az a különbözőség, hogyha valami plusz értéket fölfedeznek a keresztény ihletettségű iskoláztatásban, mert nyilvánvalóan a plusz az amire itt alapozni lehet, hogy mennyivel több, vagy mivel több egy vallásos világkép, vagy mivel több keresztény világkép, mivel tud többet adni az emberi személyiségünknek a kibontakoztatásában. Egyébként elképzelhető hogy oda vezethet ez a folyamat, amit ön említett, de szerintem ennek nem szabad lenne oda vezetnie” – jegyezte meg a neveléstörténész.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja szerint a hittan-tanítás átgondolására is szükség lenne a közoktatásban. „Néhány évvel ezelőttől kötelező az iskolai hitoktatás vagy pedig etika. Hát van olyan szülő, aki egyik évben a katolikus hittanra íratja be, másikban a reformátusra, evangélikusra, aztán a Hit gyülekezete hittan órájára vagy iszlámra, ilyen is van már, mert hát ugye bárki megjelenhet a szabadság értelmében az iskolákban. És akkor majd a gyerek eldönti ugye 18 évesen, gondolja a szülő, hogy majd mi legyen. Nem akarja rá erőszakolni. Hát ebből az egyvelegből nem sok minden jó jön ki” – jegyezte meg Kránitz Mihály dékán.

A szemlélek katolikus blog szerzője szerint, ha az állami tanintézmények megfelelően kezelnék a hátrányos helyzetű gyerekek integrációját, akkor kisebb arányban jönnének létre olyan egyházi iskolák, amelyeket a szülők nem elsősorban a világszemléletük, hanem sokkal inkább az oktatás színvonala miatt választanak.