„A világirodalom és természetesen a magyar irodalom is tele van ilyesféle nyomorultakkal, árulókkal, ócska, jellemtelen emberekkel, szörnyetegekkel, a bűnben hatalmasokkal és a bűnben is pitiánerekkel. Ott van nekünk III. Richárdtól Macbethen át Jágóig és Hegedűs hadnagytól Örkény őrnagyáig mindenki.
De olyat én még nem láttam, hogy valaki felveszi a feleségével és a (volt) legjobb barátjával folytatott beszélgetéseit, azután azokkal haknizik, ezekkel a felvételekkel zsarol, fenyegetőzik és próbál valami új karriert felépíteni.
Ilyet még Shakespeare sem tudott volna írni, vagy ha mégis, kinevetik és nem hiszik el neki.
Pedig van ilyen.
És persze nekünk jutott.
És akkor most mindenki hunyja le a szemét, és képzelje el, hogy az ő barátjáról, házastársáról, akármelyik családtagjáról derülne ki, hogy ezt tette.
Vajon mit gondolnátok az ilyen emberről, őszintén?
És mit gondoltok őróla?”
Az eredeti írást ITT olvashatják.
