A négy évvel ezelőtti ígéreteket kérték számon Pócs Jánoson

Már szombat korán reggel a törökszentmiklósi piacon kampányolt a Fidesz–KDNP egyik jászsági jelöltje. Boldog István újságírói kérdésekre nem válaszolt a fogadóóráján.

– Közterületi fogadóórát tartok, ha ennek vége, akkor állok a rendelkezésükre.
– Mikor lesz vége?
– Ennek tíz órakor lesz vége, de akkor én már nem leszek itt sajnos, mert mennem kell…
– Ezek szerint akkor sem lehet?
– Kérjenek egy időpontot a titkáromtól, fog adni. Ne haragudjon, a lakossággal kell foglalkoznom, nem a televízióval.

Így a képviselő helyett az egyik helyi árussal néztük át a helyi képviselő szóróanyagát. Kopasz Tibor a kormánypártra szavaz, de a választási ígéretek helyett jobban örülne a biztos megélhetésnek.

„Nagyon kevés pénz van. Én kereskedő lennék, nagyon kevés a forgalmunk, nincs a népnek pénze. Valamit javítani kellene, kicsit több pénzt bepumpálni az embereknek” – fogalmazott.

Jászsági fejlesztésekről kérdeztük volna a túrkevei böllérfesztiválon a térség másik képviselőjét, Fazekas Sándor földművelésügyi minisztert is, de csak annyi mondott: 

Pedig a térség úthálózatáról lehetett volna mondandója. Se a túrkevei, se a többi mellékút állapota nem mondható jónak.

Jászágón, Pócs János, a térség képviselője tartott lakossági fórumot

– Képviselő úr, milyen kérdésekre számít, illetve ön mivel készült a mai lakossági fórumra?
– Tessék végighallgatni, s akkor meglátja.

Pócs János késve érkezett, de hiába vártuk ki a fórum végét, akkor sem nyilatkozott: „Nem is azzal a szándékkal jöttek ide, hogy a Jászság ügyével, az emberekkel törődjenek, hanem a lejáratás céljából, ehhez pedig nem szeretnék asszisztálni” – jelentette ki.

Csakhogy a helyieknek is bőven akadt kérdésük.

„Négy évvel ezelőtt is ugyanezt hallottuk, hogy egy-két év múlva talán majd megcsinálják a köves utat Jászárokszállás és Pusztamonostor között” – vetette fel egy idősebb férfi.

„A jászsági emberek (…) azzal szembesülnek, hogy az ő munkájuk már nem annyira fontos, mert vannak itt ukrán nemzetiségű emberek (…) És most már nem fontos a jászsági ember, mert ha nincs magyar ember megfizethető pénzért, alamizsnáért, akkor majd lesz külföldi ember alamizsnáért” – fogalmazott egy fiatalember.

Pócs János válaszában azzal érvelt, nem tudtak ugyan minden utat megjavítani, de a helyieknek az elért eredményeket is el kellene ismerniük. „Hány utat adtunk át, polgármester asszony? Négy utat átadtunk, akkor nem érezte úgy, hogy nem csak ígérgetünk, hanem teszünk is valamit?”

A képviselő hozzátette, a megyében pedig csak az nem dolgozik, aki nem akar. Bár a vendégmunkások jelenlétét elismerte, szerinte csak olyan munkát vállalnak, amelyet a magyarok nem akarnak elvégezni.