A jégszobrászat több évszázados múltra tekinthet vissza, már időszámításunk után 387-ben is készítettek jégből szobrokat Kínában. A jeget kezdetben csak élelmiszerek hűtésére használták aztán felfedezték szépségét is és jégszobrokat kezdtek készíteni.
Riportunk főszereplője egy Japánban született fiú, aki Alaszkába költözött majd édesapja nyomdokait követve jégszobrásznak állt. A riporter New Yorkban kérdezte.
„Jéggel játszva nőttem fel. Édesapám jégszobrász volt, amikor a munkahelyén voltam az volt a feladatom, hogy feltakarítsam a jéghulladékokat." – fogalmaz Okamoto.
Okamoto 2003 óta egy New Yorkban működő művészcsoportot vezet, ahol kristálytiszta jégből készítenek installációkat. Az apja igazi úttörő volt a szakmában hiszen ő kedveltette meg a jégművészetet a nagyközönséggel.
„Mindig is remek munkakapcsolatban voltunk apámmal aztán elkezdtünk beszélni arról, hogy alapítunk itt egy stúdiót. Ez pontosan 2003-ban történt. Létrehoztuk ezt a műhelyt, amely azóta teljesen átvette az uralmat az életemben, és azóta is ennek a mesterségnek szentelem csak magam.” – mondta a művész.
A szobrokat legtöbb esetben egyetlen darab jégtömbből faragják, amelynek tömegét és sűrűségét tekintve számos kritériumnak kell megfelelnie. Leggyakrabban színtiszta kristályvizet használnak, hiszen ennek végeredménye az üvegszerű, átlátszó szobor.
„Jéggel dolgozunk azaz abból faragunk, ami ugye mulandó, nem tartós." – magyarázza Okamoto.
S mivel a jég „múlékony”, a művész mindig az órával versenyez. A jég faragása számos nehézséget rejt magában kezdve azzal, hogy bizonyos hőmérséklet felett formázhatatlanná válik, ezért a művésznek meg kell küzdenie a hideggel.
„Maga a cselekmény a faragás iskolájába tartozik. Ez ugyanolyan, mint a kő vagy a fa faragása. Ez egy nagyon kemény és veszélyes munka éles szerszámokkal."
Ha az alkotói területen nincs hideg, akkor értelemszerűen nagyon gyorsan kell dolgozni. Azonban profi eszközökkel jó lehet haladni, ilyen például a láncfűrész, amellyel törés mentesen lehet nagy darabokat lehasítani a jégtömbből. A borotvaéles vésővel pedig a finom munkálatokat lehet elvégezni.
Újításnak számítanak a színes jégszobrok is. Amelyek a fény által szinte megelevenednek, csillognak, szikráznak és élni kezdenek.
