Elveszett magyarok, fenyegeti a nép a másik lelkét, míg az egyik ad, a másik telibe tiporja azt. Annyi támogatás után képes kidobni azt, ami a kárpátaljai magyaroknak szent, áldást, s vigaszt ad.
Egyik versének részletét olvasta fel Kurindás Anett, egy alig 25 esztendős kárpátaljai festő. A sorok azonban nem otthonában, Nevetlenfaluban hangzanak el, hanem, ahogyan ő fogalmaz, itthon, Hatvanban. Itt találkoztunk vele, és beszélgettünk egy új kezdetről. Anett és testvére tavaly nyáron, a szomszédunkban dúló háború miatt is döntöttek úgy, hogy Magyarországon folytatják életüket.
Anett jelenleg a Hatvani Szent István Sportiskolai Általános Iskolában pedagógiai asszisztense, ahol kollégáival és a gyerekekkel is hamar megtalálta a közös hangot.
Az iskolába, ahol Anett dolgozik, jelenleg ukrán gyerekek is járnak. Nemcsak tanítja őket, tolmácsolásban is segédkezik, s igyekszik lelki támaszt is nyújtani azoknak a diákoknak, akik megosztják vele a háborúban átélteket.
