Mint írják, Olsavszky Éva 1947-ben lépett először színpadra, hosszú pályája alatt a drámairodalom prózai és operettfőszerepeinek sokaságát játszotta el.
Olsavszky Éva pályáját 1947-ben a Jókai Színházban kezdte, 1949-50-ben a Bányász Színház, 1950-től 1954-ig a Magyar Néphadsereg Színházának tagja volt. Évekig játszott vidéki színházakban, Győrben, Szolnokon, Szegeden, Kaposváron, Debrecenben.
Férjével, a 2015-ben elhunyt Kun Vilmossal együtt vidéki színházak ünnepelt vezető színészei voltak, együtt szerződtek Kaposvárról a Nemzeti Színházba 1980-ban, majd a Katona József Színházba 1982-ben.
Pályája elején főként drámai hősnőket alakított, később groteszk humorát is felfedezték. Szerepformálására mindenkor a szerep és a közönség iránti mély alázat volt jellemző.
A színművész már 44 évesen, 1973-ban Kossuth-díjat kapott. A Jászai Mari-díjat 1959-ben és 1963-ban vehette át. Főbb szerepei között van Tóth Flóra (Bródy Sándor: A tanítónő); Johanna (G. B. Shaw: Szent Johanna); Lujza (Schiller: Ármány és szerelem); Éva (Madách Imre: Az ember tragédiája); Arkagyina (Csehov: Sirály); Kurázsi mama (Bertolt Brecht); Simone Evrard (Weiss: Marat/Sade); Hyppolita, Titánia (Shakespeare: Szentivánéji álom); Rozamunda királynő (Jarry: Übü király); Giza (Örkény István: Macskajáték). Filmekben és tévéjátékokban is szerepelt, köztük az Aranyóra, a Batthyány Lajos vértanúsága, Az idegen gyermek és a Patika című alkotásban.
Olsavszky Évát a Katona József Színház saját halottjának tekinti. "Nagyszerű alakításaira, kedves, finom lényére szeretettel emlékezünk" - írják.
MTI
