A színésznő kifejtette a költözésről, hogy „egy nagyon furcsa pillanata volt az életének”.
„Velem nagyon korán nagyon sok jó történt, aztán valahogy elfogyott körülöttem a tér és a levegő” – mondta, hozzátéve: van egy mániám; beteges színházcsináló vagyok, megpróbáltam színház nélkül élni, és nem ment”.
Kifejtette, hogy úgy érezte, hogy azt a prózai színházat, ami a mániája volt, azt Budapesten nem lehet már csinálni, ahhoz „celebnek kell lenni”.
A Madách Színházban eltöltött 10 évére szívesen emlékszik vissza, jól érezte ott magát. „Volt egy igazgatóváltás, és bár nagyon szerettem a rendezőket és az igazgatót is, de ők úgy érezték, hogy velem nem tudnak dolgozni.”
Kerényi Imre alatt dolgozott a színházban, ám az ő távozásával, az színésznő is távozott.
Ezután a József Attila Színház következett, majd a Budapesti Kamaraszínház, ami aztán megszűnt. „Akkor lett egy olyan pillanat, amikor elmentem a Vígszínházba, ahol egészen apró szerepeket játszottam – nem is szerepnek, hanem inkább színpadi létezésnek lehet őket hívni, mert nem töltötte ki se az alkotókedvemet, sem a habitusomat”
Ezt követően felvette a kapcsolatot Ráckevei Annával, a férje pedig azt tanácsolta neki, hogyha hívják Debrecenbe, akkor menjen.
Tekintse meg a teljes interjút:
