Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díja az egész nemzet büszkesége. Orbán Viktor gratulációjára az író egy elutasító válasszal reagált, a "szabad író" pozíciójára hivatkozva. De mit is jelent valójában szabadnak lenni? Azt a kérdést járjuk körül, hogy aki önmagát valami ellenében definiálja, nem válik-e éppen annak a foglyává?
A gesztus és a válasz: A miniszterelnök gratulációja és a "szabad író" reakciója
Egy nemzet életében ritka és felemelő pillanat, amikor egy fia a világ legmagasabb szellemi elismerésében részesül. Krasznahorkai László Nobel-díja ilyen pillanat. Orbán Viktor miniszterelnök, az ország vezetőjeként, ehhez méltó gesztust gyakorolt: gratulált, elismerve a közös célt, a Magyarországnak szerzett dicsőséget. Krasznahorkai László válasza azonban a közös öröm helyett a politikai távolságtartást választotta: “Köszönöm Orbán Viktor miniszterelnök úrnak a gratulációját. De mindig is ellenezni fogom politikai tetteit és elképzeléseit. Szabad író maradok.” - írta az X (régen Twitter) felületén, amely azóta nem látható. Ez a válasz elindít egy fontos és mély gondolatkísérletet a szabadság természetéről.
"Aki valami ellenében szabad, az valójában annak a foglya": A "szabadság" paradoxona
Nagy tisztelettel, de érdemes elgondolkodni az író szavain. A szabadság valóban egyenlő-e azzal, hogy valami ellenében határozzuk meg magunkat? Aki az "Orbánt elutasító szabad ember" szerepét veszi fel, az akaratlanul is Orbán Viktorhoz köti a saját identitását. Döntései, gondolatai, társas kapcsolatai ezen a negatív definíción keresztül szűrődnek át. Minden reggel azzal a tudattal ébred, hogy mit kell elleneznie, kivel nem érthet egyet. Ez a fajta "szabadság" valójában egy paradox csapda: lemond arról a valódi szabadságról, hogy ne ez a személy vagy politika legyen létének központi szervezőelve. Aki folyamatosan valaki ellen harcol, annak a gondolkodását végül a harc és az ellenfél fogja meghatározni. A fogoly nemcsak az, aki rácsok mögött van, hanem az is, aki önként zárja magát egyetlen nézőpont börtönébe.
A valódi szabadság: A nemzeti dicsőség közös öröme
Létezik egy másik, talán magasabb rendű szabadság is. Az a szabadság, ami képessé tesz minket arra, hogy a napi politikai törésvonalakon felülemelkedve felismerjük a közös, nemzeti sikert, és együtt örüljünk neki. A miniszterelnök gesztusa pontosan erre tett javaslatot: ismerjük el, hogy a politikai vitákon túl van egy közös hazánk, amelynek dicsősége mindannyiunké. Ez a valódi szabadság: nem valami ellenében, hanem valamiért létezni. Például a magyar kultúráért, a magyar tehetségért, a közös jövőért. Krasznahorkai László Nobel-díja egy ilyen közös pont lehetne. Az ő nagyságát ez a vita nem érinti, de a mi szabadságunkról sokat elárul, hogy képesek vagyunk-e közösen ünnepelni.
Gondolkodjunk el, hogyan reagált Krasznahorkai László Orbán Viktor gratulációjára, és mit jelent a szabadság a 21. századi Magyarországon!
Fotó: Franco Origlia/Getty Image
