Egy buddhista szerzetes mumifikálódott testét rejti az az aranyozott agyag szobor, amely most a Természettudományi Múzeumban tekinthető meg. A férfi Krisztus után 1000-ben, Kínában élt, és feltehetően 40 éves volt, amikor úgy döntött, hogy mumifikálja magát. A rituálé kegyetlen volt: 2000 napon át sós ételeket ehetett, majd ezer napig egy fa kérgét rágta, ezután pedig egy kősírban ülve várta a halált.
„A buddhisták szentként tisztelték a szerzeteseket, akik vállalták ez a lépést, ezt az önmumifikálást, ezért templomokba vitték a testüket és a templomok védőszentjei voltak” – mondta a Hír TV-nek Szikossy Ildikó antropológus.
A múmiát eddig csak Hollandiában lehetett látni, a szobrot rejtő testet nemrég szállították át a Magyar Természettudományi Múzeumba. Egy röntgenfelvétel bizonyítja, hogy az agyagszobor alatt valóban egy emberi test van. A magyar antropológusok a 900 éves múmia kezébe a nyilvánosság előtt helyezték el azt a rekonstruált légyhessegetőt, amellyel a szakemberek szerint teljessé vált a különleges kincs.
„Ez egy státuszszimbólum volt, egyike volt a felségjeleknek a Buddha-szerzetesek körében, úgyhogy ez fontos, hogy ott legyen a kezében. Amikor megkapta a múzeum kölcsönbe, akkor ez még nem állt a tulajdonában a magángyűjtőnek, és valahogy annyira megszerette a múzeumot, hogy úgy döntött, hogy ezt az azóta megszerzett légyhessegetőt is odaadja a kiállításba. Úgyhogy így sikerült a kettőt összerakni” – árulta el Pap Ildikó antropológus.
Az önmumifikálást egyébként a fennmaradt emlékek szerint sokan megpróbálták, de csak keveseknek sikerült. Az öngyilkosságnak minősített módszert a 19. században betiltották, azóta egyetlen rendben sem gyakorolják.
