Kovács Zoltán, a csütörtökön véget ért Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás kormánybiztosa a találkozó szombaton, a Bőszénfához tartozó Ropolyi-tónál tartott megnyitóján hangsúlyozta: a világkiállítás és az, hogy annak több mint 600 ezer látogatója nagyrészt vidéki volt, bizonyítja, a vidéknek meghatározó eleme a vadászati kultúra, amelynek van jövője.
A világkiállítás fővárosi és rengeteg vidéki helyszínének 1500 programját a szokásosnál is nagyobb érdeklődés kísérte, ez egyfajta demonstrációja annak a tudásnak, amely vidéken a vadászattal, a fenntarthatósággal összefüggésben megvan - tette hozzá.
Kovács Zoltán a világkiállításhoz kapcsolódóan az egyik legfontosabb teendőnek nevezte, hogy a gyermekeket, a fiatalokat "kézzel foghatóan" megismertessék a vadászati tevékenység, a vad- és élőhelyvédelem hétköznapjaival.
A kormánybiztos az erdélyi kopóról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy veszélyeztetett fajtáról van szó, egyedeinek száma nem éri el az ezret.
"Nagy büszkeség és öröm, hogy a rengeteg hányattatáson keresztül ment és 1966 óta önálló fajtaként számon tartott erdélyi kopók ügyében úgy látszik, mintha megmozdult volna valami" - jegyezte meg. Példaként említette, hogy az elmúlt másfél-két évben történt jogszabálymódosítás immár lehetőséget ad az erdélyi kopó részvételére terelővadászatokon.
Kovács Zoltán úgy vélte, munkával, fegyelemmel, odaadással lehet változást elérni. Arra kérte az erdélyi kopók tenyésztőit, gazdáit, hogy folytassák a munkát, amelynek eredményei már láthatóak, s azt kívánta, néhány év múlva már el lehessen mondani: a fajta "elindult a veszélyeztetettségtől a népszerűség, a használhatóság, a teljes értékű munka és tenyésztés irányába".
Fehér István, a Sefag Zrt. vezérigazgatója ehhez hozzátette, hogy az erdélyi kopó őse a honfoglaló magyarokkal érkezett a Kárpát-medencébe és keveredett az itt élő ebekkel. A fajta a 17. század óta szerepel a szakirodalomban, amely a királyi, nemesi családok ékköveként, vadászataik elengedhetetlen résztvevőjeként ír róla. A második világháború után Romániában dúvadként kezelték, irtották, emiatt a kihalás szélére sodródott.
Néhány példányát az 1971-es magyarországi vadászati világkiállításra készülve a magyar vadászkutya fajták bemutatásának igényével keresték és találták meg. "Az erdélyi kopó ma a 9. ősi magyar vadászkutyafajta, 2017 óta hungarikum és nemzeti kincs" - mutatott rá Fehér István.
A vezérigazgató kitért arra is, hogy a Sefag vezetésével alakult, héttagú Somogy Megyei Konzorcium 40 rendezvénnyel kapcsolódott az idei vadászati világkiállításhoz.
A konzorcium a kutyás programok sorában az erdélyikopó-világtalálkozó mellett nemzetközi véreb fővizsgának és tacskó Európa-találkozónak is otthont adott - jegyezte meg.
Pelczéder Tibor, a Magyarországi Erdélyi Kopó Klub elnöke arról szólt, hogy a hagyományos vadászati módok ápolásának jegyében rendezett erdélyikopó-világtalálkozó résztvevői tenyészetek versenyén, tenyészszemlén, vaddisznóhajtáson, fegyelmi versenyen és vércsapa keresésen vesznek részt.
Utalt rá, hogy az erdélyi kopó rendkívül kedves, jóindulatú vadászkutya, amely a mozgásigényét kielégítő sportos családokban is megtalálja a helyét.
Szeretnénk, ha minél több ilyen kutya lenne vadászok kezén, ennek érdekében próbáljuk megtenni azokat a törvénymódosító javaslatainkat, amivel vadászok minél szélesebb körben tudják használni, hiszen a fennmaradása azon múlik, milyen népszerűségre tesz szert - mondta.
Pelczéder Tibor újságírók érdeklődésére elmondta, hogy az erdélyi kopó vadászati részvételét a "németes jellegű vadászati kultúránk és vadászati törvényünk" nehezíti. Az erdélyi kopó ugyanis nem falkakutya, de nem is egyéni vadászatra, hanem kisebb vadászcsoportokkal nagy területen történő vadászatra való.
A vadászterületek azonban ma már nem 10-15-20 ezer hektárosak, hanem fel vannak szabdalva, emiatt ennek a kutyának más típusú munkát kell megszoknia - közölte a klubelnök.
