Az Európai Űrügynökség felvételén látható üstökös alakja egy olyan súlyzóra emlékeztet, amelynek egyik fele a Gellért-, a másik pedig a János-hegy méretével vetekszik. A Rosetta űrszonda útja tíz évig tartott. Most körülbelül 100 kilométerre közelítette meg az égitestet, amelyről felvételeket készít, és megméri a gravitációs erőterét. Ezután következik a misszió legnehezebb része: egy minilabor fog leszállni az üstökös felszínére.
„Attól ennyire nehéz, hogy az üstökös alakja és mozgása bizonytalan, és mindenki utál leszállni egy olyan helyre, amely elmozog alóla. Annak a megjóslása, hogy a mozgás hogy történik, nagyon nehéz feladat” – magyarázta Szegő Károly, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont professor emeritusa.
A naphoz közeledve az üstökösön por- és gázkitörések lehetnek, ezek is veszélyt jelenthetnek a leszállóegységre. A labor kifejlesztésében részt vettek magyar szakemberek, ők tervezték a fedélzeti számítógépet és az energiaellátó rendszert, továbbá két speciális mérőműszert. A leszállóegység az üstökös felszínének fizikai és kémiai összetételét vizsgálja majd a talajból vett mintákból.
„Azt az ősanyagot hordja – részben a Naprendszer ősanyagát, részben a világmindenség ősanyagát –, amelyet hogyha megvizsgálunk, talán többet tudunk meg abból, hogy miből is lettünk” – mondta Apáthy István, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont témafelelőse.
A válaszokra egyelőre még várni kell, a tervek szerint november 11-én száll le a minilabor a Csurjumov–Geraszimenko felszínén. Mínusz 70 Celsius-fok és a földi gravitáció töredéke vár majd a műszerekre.
