Részlet az interjúból:
"– 1986-ban megkérdezték öntől az egyik hetilap munkatársai, hogy lesz-e rádió 2026-ban, s abban lesznek-e sportközvetítések. Szemrebbenés nélkül mondta, hogy rádió lesz, mert a rádió örök, s annak műsorából a sportközvetítés sem kophat ki. Mit szól ennyi év elteltével ehhez?
– Először is azt, hogy a rádió örök, nem én mondtam először, hanem Szepesi György, tehát tőle vettem el ezt az idézetet. Másodszor is: a rádió szól, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy az elmúlt években nem volt olyan pillanat, amikor a rádió – mint műfaj – létében ne lettek volna kétségeim. De ezek a tamáskodások csak pillanatokig tartottak, hiszen a rádió Magyarországon és szerte a világon ma is élő, létező műfaj. A Kossuth, a Petőfi és a Bartók elnevezés sem változott meg, közben pedig új csatornák születtek. Nagy öröm számomra, hogy ezek között ott van a Nemzeti Sportrádió, amelynek segítségével a rádiós élő sportközvetítés újra elfoglalhatta az őt megillető helyet.
– Önnek melyik volt a kedvenc nem sportos rádióműsora?
– Kezdetben a Kossuth rádió 22 órai híradása, amit mindig meg kellett hallgatnom, mert ez tájékoztatott a világ folyásáról. Szerettem a vetélkedőket meg azokat az élő műsorfolyamokat, amelyekben később már magam is részt vehettem. Fontosak voltak számomra az irodalmi, zenei, kulturális és történelmi tárgyú adások. Az éjszakai és szombat délutáni műsorok, a hosszú beszélgetések Bessenyei Ferenccel, Sinkovits Imrével, Benkó Sándorral, Miklósa Erikával, Lázár Ervinnel, Szabó Magdával és másokkal.
– Az a rádiós csapat, amelyet ön a sportszerkesztőség vezetőjeként irányított, hiteles, megbízható és szakértő emberekből állt. Ön hol helyezkedett el ebben a társaságban?
– Vezető voltam ugyan, de magamra úgy tekintettem, hogy első vagyok az egyenlők között. Hiszen a hétköznapi emberek szinte társaiknak tekintettek minket, akkor is, ha erről csak képletesen lehetett beszélni. Mi voltunk azok, akik „bemondtuk a rádióban”. Ez pedig egyfajta hitelességet kölcsönzött nekünk. Márpedig ezzel nem lehetett visszaélni. A nálam jóval idősebb egykori Népsport-főszerkesztő, Feleki László egyszer azt írta rólam, hogy én vagyok a „fegyelmezett Novotny.” Fején találta a szöget. Lehettem bármennyire lelkes, beszélhettem szépen, bő szókinccsel, hangutánzó szavakkal, mégis fegyelmezett maradtam."
A teljes cikk a Magyar Nemzet honlapján olvasható.
Fotó: Polyák Attila/Origo