Vajon van-e realitása annak az erősen hipotetikus forgatókönyvnek, amely szerint Oroszország megtámadná Nyugat-Európát? Kizárni persze nem lehet, de a valószínűsége kicsi. Putyin és utódai pontosan tisztában vannak azzal, hogy még a jól ismert, katonailag-gazdaságilag nem túl erős Ukrajna is mennyi bajt, fejtörést, emberáldozatot hozott, követelt.
Az Ukrajnánál Moszkvában nagyságrenddel kevésbé ismert Nyugat-Európának (beleértve az EU-t és Nagy Britanniát) legalább öt erős hadserege van, egyenként jóval száz-kétszázezres létszámmal, kiválóan felszerelve és kiképezve. Ez az öt: Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Németország és Lengyelország. Ellenük hazai, nyugat-európai pályán, nem nukleáris fegyveres konfliktus esetén aligha lenne esélye Moszkvának.
Tehát a másik előny: a hazai pálya. Ha feltételezzük, hogy Oroszország szárazföldi támadása a „klasszikus” útvonalon, Lengyelországon és Németországon keresztül vinné Moszkva főerőit és az összecsapások Nyugat-Európában zajlanának le, a Kreml támadói szembekerülnének egy olyan ellenséggel, amely jól ismeri a terepet. Hadseregét erre képezték ki. Azaz jó út-, vasút-, infrastruktúrával, a támadókkal szemben ellenségesen viselkedő helyi lakossággal rendelkezik. Neki, a támadónak hosszú, bizonytalan utánpótlási utakkal kell számolnia. A nyugat-európai vasútvonalak használata sem egyszerű, ugyanis az oroszországi nyomtáv különbözik tőle, jóval szélesebb a nyugat-európainál.
Nyugat-Európa kulcsországainak haditengerészete felvenné a versenyt Oroszországéval, amelynek nem nukleáris csapásmérő komponense alulmaradhatna a nagy-britanniai, német, olasz, francia, spanyol, finn, dán tengeri haderővel szemben a sekély, tengeralattjáró hadviselésre, víz felszíni, vagy tenger alatti drónok bevetésére nem igazán alkalmas Keleti tengeren, a Törökország (Boszporusz, Dardanellák) ellenőrizte Fekete-tengeren, a Földközi tengeren. Ahol Moszkva a minap vesztette el gyakorlatilag egyetlen, szíriai támaszpontját.
A teljes cikk a Világgazdaság honlapján olvasható.
Fotó: AFP
