Didier Lemaire középiskolai filozófiatanár, számtalan halálos fenyegetést követően kénytelen volt abbahagyni a tanítást. Kálváriája a Samuel Paty tanártársa lefejezése után publikált nyílt levelével kezdődött tavaly novemberben. Kiáltványában Lemaire leírta tapasztalatait a Trappes városában és saját oktatási intézményében tapasztalt jelenségekkel kapcsolatban, amelyek véleménye szerint a radikális iszlám terjedésének drámai jelei. Trappes egyébként Párizs egyik olyan elővárosa, ahol egész Franciaország tekintetében itt él a lakosság arányához képest a legtöbb bevándorló. Döntő többségük muszlim. Megemlítette írásában a tanár, hogy a városi zsinagógát már régen felgyújtották és porig égették, a zsidó vallásúak kénytelenek voltak elmenekülni a városból, valamennyiüket elüldözték. Ebben a párizsi elővárosban jelenleg is 400 radikális iszlamistát tart számon a rendőrség, és ezek a francia titkosszolgálat véleménye szerint potenciális terroristák szabadon járnak-kelnek a településen. Nem tartóztatják le őket. A rendőrség eleve fél odamenni. Az Origo a filozófiatanár kálváriáját itt mutatta be részletesen. Az elővárosról tudni kell, hogy 1944-től kizárólag kommunista polgármestere volt (a kétezres évek elejétől eltekintve, akkor hagyományos szocialista politikus irányította az elővárost) - most egy, a szélsőséges muszlimokkal szimpatizáló, migráns hátterű, radikális baloldali politikus, Ali Rabeh a polgármester.
A filozófiatanár saját iskolájában volt szemtanúja annak, ahogy a fiatal generációk egy olyan ideológia nyomása és hatása alá kerültek, amely leválasztja, elszigeteli őket a francia nemzet közösségétől, hogy aztán létrehozva saját párhuzamos társadalmukat Franciaországban, megkezdjék az ország lebontását. Lemaire a fiatalság védelme érdekében segítséget kért a köztársasági elnöktől is, de érdemi intézkedés nem történt. Az ügyben megszólalt a világhírű történész-filozófus, Éric Zemmour is, aki szerint
Trappes muzulmán várossá változott, már nem a francia törvények szerint irányítják.
A folyamatosan halálos fenyegetéseket kapó tanárral a Le Figaro készített riportot. Természetesen egy olyan elővárosban, ahol büntetlenül lehetett felgyújtani a zsinagógát, ahonnét a zsidó embereket büntetlenül lehetett elüldözni, tulajdonképpen semmiségnek tűnik, hogy egy tisztességes tanárnak sincs ott maradása. Története is bizonyítja, hogy a francia köztársaság mennyire képtelen megvédeni saját polgárait.
A radikális iszlám új célpontjai: az iskolák
Lemaire professzor szerint a franciaországi muszlimok radikalizálódása a 2015. november 13-i összehangolt iszlamista terrormerényletet követően kapott végső lökést. A 130 halottal járó, szélsőségesen radikális terrorista merényletet az Iszlám Állam francia-belga katonái követték el. Az Iszlám Állam ezt követően új stratégiai irányt jelölt ki, és hivatalosan is bejelentette, hogy a következő célpontok az iskolák lesznek.
Tanárként egy olyan városban, amely a legnagyobb számú európai dzsihadistát „termelte ki”, mindig is tudatában voltam annak, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik bármikor akcióba léphetnek,
mondta Lemaire a Le Figarónak. Érdemes megjegyezni, hogy Trappes városából, ahol tanított, 2014-2016 között 67 fiatal utazott Szíriába és állt be az Iszlám Állam hadseregébe dzsihadistaként. És Samuel Paty 47 éves tanár kegyetlen lefejezésével a tanárok valóban célkeresztbe kerültek, erre utal Lemaire is, aki elmondta, hogy nemcsak ő, hanem most már bármely tanártársa, aki kritizálni meri az iszlámot, vagy egyáltalán beszélni mer az iszlamizmusról, halálos fenyegetéseket, gyűlölködő üzeneteket kap, leginkább a közösségi hálókon keresztül, soha nem látott mértékben. (Ahogy az Origo is megírta, a szólásszabadságról beszélt egy órán Samuel Paty történelemtanár, muszlim gyerekek és szüleik fenyegetni kezdték, majd a nyílt utcán, Párizs mellett, egy bevándorló hátterű muszlim lefejezte.)
Példának hozza fel a filozófiatanár a nîmes-i általános iskolát, ahol az igazgatót egy „S” (az államra különös veszélyt jelentő, terroristagyanús) kategóriás diák fenyegette meg halálosan:
Sokkal rosszabbul fogsz járni, mint Samuel Paty
- mondta a diák az igazgatónak. Szerinte az sem lenne megoldás, ha egy másik iskolában kezdene el tanítani, a közösségi hálóknak és a médiának köszönhetően annyira ismertté vált, hogy ezzel csak bajt hozna a többi tanárra vagy diákra. Emiatt úgy döntött, hogy 20 éves pályafutást követően végleg abbahagyja a tanítást. Úgy véli, hogy
Trappes városában az iszlamisták megnyertek egy csatát, és időbe fog telni, amíg vereséget lehet mérni rájuk,
ha erre van egyáltalán politikai szándék.
A politikai szándék teljes hiánya
Lemaire szerint ugyanis ezzel, a politikai szándék hiányával van a legnagyobb probléma. Ahelyett, hogy a politika reagálna és megvédené a francia nemzeti érdekeket, kerül minden szembesülést a valósággal, és tagadja a valóságot. (Ez a francia baloldali-liberális megközelítés kísértetiesen hasonlít a szocialista-kommunista pártok alapvető ideológiai tézisére: „Amiről nem beszélünk elvtársak, az nincs is.”)
Lemaire arra is felhívta a figyelmet, hogy az iszlamizmussal kapcsolatban a francia tanártársadalom nagyon megosztott. Azzal mindenki egyetért, hogy fel kellene emelni a szavukat az iszlamizmus egyre erőteljesebb térnyerése ellen, de a tanárok többségének ehhez nincs bátorsága. Érthetően. Ezt mutatja az Ipsos közvélemény-kutató intézet felmérése is, amely szerint
MINDEN MÁSODIK TANÁR SAJÁT MAGÁT CENZÚRÁZZA, ÉS INKÁBB NEM MOND OLYAN DOLGOKAT AZ ISZLÁMRÓL, AMELYEKBŐL „BAJ LEHET”.
A balliberális politika pedig nem siet a segítségükre, sőt, inkább ellenük dolgozik.
De különösen aggasztónak tartja a filozófiatanár azt a hasadást, ami a diákok iskolai és otthoni élete között van. Az iskolában eleinte nyitottak voltak a vitákra például az iszlám kendő viselését illetően, amelyben a professzor azt az álláspontot képviselte, hogy az iszlám kendő viselése ellentétes a köztársasági normákkal, és az a nők férfiakkal szembeni alávetésének szimbóluma. Sok fiatal azonosult ezzel a véleménnyel, de otthon más példát és tanítást kaptak.
A FIATALOK EZÁLTAL MEGHASADTAK, SKIZOFRÉN HELYZETBE KERÜLTEK, ÉS A MÉRLEG NYELVE NEM A KÖZTÁRSASÁGI NORMÁK ÉS ELVEK JAVÁRA, HANEM AZ ISZLAMIZÁCIÓ, A PÁRHUZAMOS TÁRSADALOM KIALAKÍTÁSA IRÁNYÁBA BILLENT EL.
Erre sok minden utal Lemaire szerint, például az, hogy egy ideje radikális változáson ment át a fiatalok öltözködése és beszélt nyelvezete is. Az iskolában „átlagos francia kinézetű” fiatalok az iskolán kívül a családi elvárások alapján az iszlámnak megfelelő öltözködésre váltottak (fejkendő, vagy az arcot teljesen eltakaró merev maszk, a burka, kesztyű a lányok, hosszú ing, vagy iszlám köntös, szakáll a férfiak esetében), és egyre több ilyen fiatalt látni az utcákon Franciaország-szerte. (A francia városok iszlamizációjáról megrázó erejű könyvet írtak Gérard Davet és Fabrice Lhomme, a Le Monde újságírói, "Inch'allah" címmel).
Egy muszlim származású nő ma már nem ülhet le a városban egy kávéház teraszán, mert a férfiak inzultálnák, …ha nem az iszlám előírásai szerinti ruhákban járnának, utánuk köpnének az utcán, erőszakkal fenyegetnék őket
- mondja Didier Lemaire.
A sokszínű társadalom vége - nyílt iszlamizáció
Nagyon fontos jelenségre mutat rá a 20 év után pályáját kényszerűségből elhagyó tanár.
Az első években az osztályaim még kevertek, sokszínűek voltak. (Azaz iszlám és nem iszlám hátterű gyerekek együtt voltak.) Egészen különleges színházi osztályaim voltak …ahol pozitív energiák szabadultak föl a diákok között, és senki sem a származásával volt elfoglalva… De aztán az iszlamizmus mindent átalakított,
mondta el Lemaire, aki maga is Trappes közelében nőtt fel, így pontosan látta ezt az átalakulási folyamatot.
Fiatalként úgy láttam a várost, mint amit a szegénység vesz körbe, de a köztereken semmilyen vallásra utaló jelet nem érzékeltem. Sohasem találkoztam iszlám kendőt viselő nőkkel. Ezt követően a lakosság egy része elment a városból (a nem iszlám hátterű lakosság), és egyre inkább megnövekedett a szalafista iszlám híveinek a száma, akik aztán a vallásgyakorlást identitásbeli kérdésként kezelték (azaz, aki iszlám hátterű volt, annak szükségszerűen a radikális (szalafista) iszlám tanok szerint kellett élnie, függetlenül attól, hogy egyébként Franciaországban élnek).
A radikális iszlám terjedése 2010-ben gyorsult fel, amikor (7 ezer m²-en!!) felépült a városi mecset és iszlám kulturális központ (miközben ugyanabban az évben, egy 14 hónapig tartó brutális, országos méretű, muszlim indíttatású antiszemita támadássorozat részeként bűnözők porig égették a zsinagógát). Didier Lemaire szerint nem azzal volt a baj, hogy létrejött egy vallásgyakorlás célját szolgáló intézmény, hanem azzal, hogy ott
A RADIKÁLIS ISZLÁM TANAIT SZABADON HIRDETHETTÉK, AMI VONZOTTA A RADIKÁLIS ISZLÁM HÍVEIT A VÁROSBA, AKIK LE IS TELEPEDTEK OTT.
Politikai program, elhibázott migrációs politika
Az iszlamizmus terjedése Lemaire szerint nem a szegénységgel vagy a kulturális különbözőséggel függ össze, valójában egy politikai program megvalósítása zajlik a szemünk előtt. Ez pedig nemcsak a francia külvárosok problematikája, hanem az egész rosszul értelmezett és rosszul végrehajtott francia (és tegyük hozzá európai uniós) migrációs politikáé is, amely már csak a mennyiségénél fogva sem teszi lehetővé, és nem is akarja a migránsokat a francia társadalomba integrálni. A probléma leginkább azzal függ össze, hogy a politika kivonult erről a területről, ezt jól érzékelteti az is, ahogy a francia kormányzat (és a manipulált balliberális média) magára hagyta a tanárokat, de emellett a rendőrséget ért jogtalan támadásokkal szemben sem foglal állást.
Amellett, hogy a bevándorlók beengedésének a baloldali-ultraliberális pártok részéről tudatos szavazatszerzési elgondolása húzódik. Minden felmérés szerint a szavazati joghoz jutó bevándorlók több mint négyötöde sohasem szavaz konzervatív pártra. 2012-től Francois Hollande szocialista politikus volt Franciaország köztársasági elnöke, 2017-től pedig Hollande bukott gazdasági minisztere, Emmanuel Macron. Utóbbit természetesen nem lehet egyszerű baloldali politikusnak leírni, például gazdaságpolitikája egyenesen jobboldali jellegű, de éppen a migráció kérdésében alapvetően Francois Hollande útját folytatja.
A magukat hipermodernnek mutató francia zöldek a kommunisták támogatásával nyerő Ali Rabeh mellett
A riportban a filozófiatanár kitért arra is, hogy a város polgármestere, Ali Rabeh minden lehetőséget megragad, hogy hiteltelenítse és ellehetetlenítse őt, miközben nyilvánvaló, hogy a radikális iszlám vizein a polgármesteri székbe evező marokkói származású Ali Rabeh-et a még létező francia kommunista párt mellett a francia ultraliberális baloldal is támogatta, mégpedig eléggé látványosan. Grenoble zöldpárti radikális baloldali polgármestere, Éric Piolle mellett Yannick Jado radikális zöldpárti európai parlamenti képviselő is az iszlám terjedését elősegítő radikális polgármestert, és nem a francia köztársaság elveinek megfelelően dolgozó tanárt vette védelmébe.
NEM AZ ELSŐ ÉS NEM IS AZ UTOLSÓ, HOGY EGY BALOLDALI-ULTRALIBERÁLIS POLITIKUS SAJÁT HAZÁJA ELLEN FORDUL.
A filozófiatanár többször is felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amelyet a radikális iszlám terjedése jelent, és amely miatt arra kényszerült, hogy a tanári hivatását feladja.
Háborúban állunk. Az ellenség nem egy hadsereg, polgártársaink egy része azért válik le a társadalomról, mert egy ideológia fogságába estek. Ez ellen egyszerre van szükség rendvédelmi, katonai és jogi fellépésre …már nem élünk békeidőket, a különleges helyzetek pedig különleges jogszabályalkotást igényelnek. Olyan törvényekre van szükség, amelyek az iszlámot célozzák meg
- mondta el a munkahelyéről és városából menekülni kényszerülő tanár arra is utalva, hogy a francia kormányzat által kidolgozott szeparatizmus elleni törvény, amelyet a francia nemzetgyűlés néhány napja fogadott el első olvasatban, enyhén szólva nem lesz elegendő Franciaország megvédése érdekében.
Kérdés: mikor és (majd) milyen francia kormány hoz megfelelő törvényeket a muszlimok által kialakított, egyre erőszakosabb párhuzamos társadalmak ellen?
