Az Európai Bizottság tanulmányozza a megállapodásokat és fontolgatja vis maior deklarálását. Mentőöv helyett vödör víz a fuldoklónak: német cégek szinte könyörögnek az orosz gáz visszatéréséért.
A tervről a brit Financial Times értesült három uniós tisztviselőtől. „Ha az a célunk, hogy ne fizessünk Oroszországnak, akkor a kártérítés aláásná ezt a célt” – fogalmazott egyikük. Az Európai Unió az ukrajnai háború kirobbanása óta meg akar szabadulni az orosz energiától és megfosztani a Kremlt a bevételektől, és halad ezen az úton.
Az EU-ban felhasznált földgáznak 2022-ben az ötöde, ma már csak 11 százaléka érkezik vezetéken Oroszországból,
emlékeztetett a lap. A tagállamokba exportált orosz cseppfolyósított földgáz (LNG) mennyisége azonban az elmúlt három évben gyorsan nőtt.
A cél 2027-ig megszabadulni az orosz gáztól és olajtól
A Bizottság jogászai a jogi lehetőségeket vizsgálják annak az ütemtervnek a részeként, hogy a blokk 2027-ig hogyan szabadulhat meg az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól.
A terv az EU számára kritikus időszakban jön, mivel az energia valószínűleg kritikus fontosságú része lesz az Egyesült Államokkal kötendő kereskedelmi megállapodásnak is. Donald Trump elnök világosan megmondta, hogy az EU-nak 350 milliárd dollár értékben kell amerikai energiahordozókat vásárolni, hogy mentesüljön a vámok alól, Európa azonban nem akar megint ugyanabba a hibába esni, és egyetlen partnertől túlságosan függővé válni.
Centre for Research on Energy and Clean Air adatai szerint az EU 2024 és 2025 februárja között 21,9 milliárd euró értékben vásárolt orosz olajat és gázt; előbbi 90 százalékát kitiltotta Brüsszel, utóbbira nem vonatkoznak szankciók. A legtöbb földgázt vezetéken keresztül Magyarország és Szlovákia vásárolja.
Mi lesz az Északi Áramlattal?
Egyelőre az is kérdéses, hogy mi lesz a 2022-ben felrobbantott Északi Áramlattal. Az ukrajnai háborút lezárni hivatott amerikai-orosz tárgyalásokon szóba került a vezeték újraindítása, ami iránt egy amerikai üzletember is érdeklődik, és van fogadókészség rá Németországban is.
„Az egész egy káosz. Hogyan illik bele az Egyesült Államok? Hogyan diverzifikálunk?” – mondta a lapnak egy uniós diplomata. A káosz ellenére Ursula von der Leyen, a EB elnöke azt ígérte a lapnak, hogy a terveket „három-négy héten belül” nyilvánosságra hozzák.
A brüsszeli nyomás ellenére azonban a tagállamok egy része vonakodik arra kényszeríteni a vállalatokat, hogy mondják fel az orosz LNG-szerződéseket, mert attól tartanak, hogy az felnyomná az árakat, amikor a gazdaságok így is szenvednek a geopolitikai feszültségek és a magas költségek miatt.
A háború nem elég erős érv a vis maiorra
Nehezíti a Bizottság jogászainak a dolgát, hogy a szerződések titkosak és nem egyformák, és az egyik forrás szerint nem biztos, hogy jogilag elég erős indok az ukrajnai háború a vis maiorra.
Az orosz LNG fő importközpontjai:
- Franciaország,
- Spanyolország
- Belgium kikötői.
A moszkvai Jamal LNG-üzemnek még mindig vannak szerződései az EU néhány legnagyobb energetikai vállalatával, köztük a Shell-lel és a Naturgyval. A brüsszeli székhelyű Bruegel kutatóintézet az orosz gázimport teljes betiltása helyett a vámok mellett érvelt,
mivel az bevételt hozna az EU-nak, és arra kényszerítené az orosz szállítókat, hogy a versenyképesség megőrzése érdekében csökkentsék az árakat. A szankciókkal ellentétben a vámok elfogadásához ráadásul csak az uniós tagállamok többségének támogatása szükséges.
„Sürgősen szükség van egy hatékony közös eszközre az orosz gázimportra vonatkozóan, mivel ellenkező esetben Oroszország ismét arra használhatja a szelektív gázszállítások kilátását, hogy viszályt szítson a tagállamok között”, írták.
Forrás: Világgazdaság
Fotó: M-Production / Shutterstock
