2021. június 18.,
péntek, Arnold, Levente napja

„Azt tették velem, amit a nagyok szoktak egymással”

Magyar Nemzet

2021. május 16., vasárnap 10:00

„Láttam a poklot, de újra és újra leszállok, abban a reményben, hogy gyermekeket menthetek meg” – ezzel a szimbolikus mondattal foglalhatnánk össze Don Fortunato di Noto szicíliai plébános pedofília- és gyermekpornográfia-ellenes harcát. Minden harminc éve kezdődött – emlékezik vissza a kezdetekre a Magyar Nemzetnek adott interjúban az atya, aki elsőként figyelmeztette Olaszországot és a nagyvilágot a pedofília drámai valóságára.

 

– Egyházi pályafutása során mikor találkozott először bántalmazott gyermekekkel?

– Fiatal papként egy dél-olaszországi plébániára kerültem, a lezüllött peremvárosi valóságba, ahol életemben először találkoztam nemi erőszakot elszenvedett gyermekekkel. Ők úgy fogalmazták meg:

„azt tették velem, amit a nagyok szoktak egymással”.

Aztán a kilencvenes évek elején, az internet megjelenésével tudatosult bennem először a világhálón terjedő pornográf felvételek súlya. Még arra is jól emlékszem, hogy faxon tettem meg az első feljelentéseket, mert a rendőrségnek és az ügyészségeknek akkor még nem volt internetelérhetősége. Első hallásra nem hittek nekem, Olaszországban nem létezett erre vonatkozó jogrendszer sem. 1997-ben ítélte el a bíróság először az általam feljelentett eset elkövetőjét, amelyet a bíróság úgy határozott meg, mint „közterületen (azaz interneten) elkövetett szeméremsértő bűntény”.

– Hogyan jutottak el a jogalkotásig?

– 1998-ban az olasz parlament egyhangúlag fogadta el az általam felterjesztett és a máig az én nevemet viselő törvényjavaslatot a pedofília és a gyermekpornográfia büntetésére.

Nemcsak Európában, hanem a világban is ez volt az első törvény, amely úgy fogalmazta meg a kiskorúakon elkövetett erőszakos cselekedeteket és az őket ábrázoló pornográf felvételeket, mint az új rabszolgaság egyik fajtáját.

– Miért vállalta ezt az emberpróbáló feladatot?

– Az evangéliumi szeretet és igazság keresése irányította szolgálatomat attól a perctől kezdve, hogy az első, gyermekeken állatok által is végrehajtott nemi erőszakot ábrázoló felvételt megpillantottam. Az elején azt gondolták, zavarodott elméjű vagyok, több évtized elteltével azonban az amerikai magazinok címlapokon ismerték el, hogy igazam volt, amikor meghúztam a vészharangot.

Az elmúlt évtizedekben nemcsak az olasz politika figyelmét sikerült ráirányítanunk a problémára, de az Európai Parlamentben is több alkalommal volt lehetőségem szemléltetni a drámai jelenséget.

– Hogyan védekezik most Olaszország?

– Olaszországnak avantgárd szerepe volt a jogalkotás és a védekezés terén is. 1995-től működésbe lépett a világhálót ellenőrző rendőrségi ágazat (polizia postale), amely a mai napig rendkívüli hatékonysággal működik, valamint a kerületi ügyészségek is dolgoznak az ilyen ügyeken. Mi voltunk az elsők, akik felnyitottuk a világ szemét az újszülöttek ellen elkövetett szeméremsértésekre is. 2012-ben további protokollok szabályozták és szigorították az effajta bűncselekmények szankcióit.

– Milyen eredményeket ért el az ön által alapított Mater onlus civil szervezet?

– A tavalyi év folyamán 14 521 gyermekpornográf tartalmú linket tártunk fel. A 2003 és 2020 közötti időszakban pedig 189 252 internetes oldalt. A 2020-as év folyamán 3,7 millió fotót és 2 millió 32 ezer videót jelentettünk a hatóságoknál.

Ez több millió megerőszakolt és lefotózott gyermeket, egyben örökre tönkretett életet jelent.

– Magyar oldalakkal is volt dolguk?

– Az elmúlt években magyar bejegyzésű internetes portálokkal is találkoztunk, de mivel szervezetünknek nincs közvetlen megállapodása a magyar hatóságokkal, így kizárólag az olasz rendőrségnek jeleztük az estet.

Amennyiben azonban igény lenne erre, akkor készséggel együttműködünk az erre kijelölt magyar szervekkel is.

– A tavaly életbe léptetett kijárási tilalom alatt hogyan alakultak a számok?

– Exponenciálisan megugrott az internetes bűncselekmények száma az elmúlt egy évben. Rengeteg gyermek őrizet nélkül maradt a számítógép képernyője előtt, amely rendkívüli teret engedett a ragadozóknak. A rendőrségi adatok 176 százalékos emelkedést regisztráltak. A kiskorúak interneten keresztül történő becserkészésére vonatkozó feljelentések szó szerint elözönlötték az európai hatóságokat.

– Mit tudhatunk a kontinens helyzetéről?

– Félelmetes helyzetet festenek a rendelkezésünkre álló adatok. A 2019-ben közzétett hivatalos közlemény szerint Európában 18-19 millió gyermek szenvedett el nemi erőszakot. Ez egyúttal legalább 19 millió elkövetőt is jelent. Nemrégiben a német hatóságok egy gyermekpornográf tartalmakat terjesztő bűnszervezetet leplezett le, amelynek 400 ezer beteg elméjű pedofil felhasználója volt. A brit, az olasz, a francia és a spanyol hatóságok is hasonló drámai eredményekről számolnak be.

Nem ringathatjuk magunkat továbbra is abba a tévhitbe, hogy a pedofília jelentéktelen dolog.

– Kik az elkövetők? Szülők, rokonok vagy idegenek?

– A pedofil ember nem elmebeteg, tiszta tudattal rendelkezik, azzal a különbséggel, hogy rendetlen szexuális vonzalmai vannak. Egyre gyakoribbá válik a pedofil anya fogalma is. Olyan anyák, akik személyesen követtek el szexuális visszaélést gyermekeiken, vagy állatokkal végeztették el ezt.

A tavalyi évben 2682 újszülött esett saját édesanyja áldozatává.

Felfoghatatlan, hogy egy édesanya hogyan fajulhat hasonló gyalázatos bűntettre.

Egy olyan sötét és abszurd világ, hogy mi, szakértők is nap mint nap megdermedve állunk a valóság előtt.

– Milyen hálózat segíti a pedofilt?

– A pedofil nem elszigetelt személy, hanem szervezett világlobbik segítik a mozgásában. Strukturált bűnbandák, amelyek a világháló segítségével felbecsülhetetlen haszonra tesznek szert. A legabszurdabb, hogy nincs nemzetközi egyetértés abban, hogy a pedofíliát az emberiség ellen elkövetett bűncselekménnyé nyilvánítsák. A pedofil lobbik egyik legnagyobb ellenségét látják bennem. Ők a pedofíliát helyes dolognak állítják be, úgy vélik, csupán egy szexuális tabu, amely ledöntésre vár.

Létezik például pedofil büszkeség napja. Mindent megtesznek tehát, hogy kulturális szinten elfogadtassák a létjogosultságát, azt állítva, hogy a gyermekek jóllétét szolgálja.

Tragikus, hogy a pedofil lobbik nyomására nincs válasza a társadalmaknak és a politikának. A média elvétve beszél a jelenségről, nincsenek figyelemfelhívó kezdeményezések, iskolai programok, amelyek érzékeltethetnék, hogy milliók esnek áldozatul és sérült generációk élnek közöttünk.

Jánosi Dalma (Olaszország)

Magyar Nemzet