„A nemzetközi közösség teljes kudarca” – így értékeli a háborút követően szétszéledt szerbek Koszovóba való visszatérésének folyamatát a belgrádi Koszovó-ügyi Iroda igazgatóhelyettese. Igor Popovics szerint 25 évvel a háború vége után sem létezik olyan mechanizmus, amely lehetővé tenné több mint 250 000 elűzött szerb visszatérését szülőföldjére.
Azt látjuk, hogy 1999-ben 800 000 albánt kifejezetten visszaküldtek Albániából, Észak-Macedóniából, hogy létezett egy hatékony mechanizmus a visszatérésükre. Ha azonban a Koszovó területéről származó több mint 250 000 szerbről van szó, nem létezik semmi ilyesmi. Egyszerűen nem beszélnek róla – magyarázta a koszovói szerbek jogi védelmével foglalkozó politikus a Kosovo Online-nak adott interjújában.
A koszovói háború 1999-ben ért véget, miután az ENSZ Biztonsági Tanácsa meghozta 1244. számú határozatát. A dokumentum szerint Koszovó jogilag Jugoszlávia része maradt, azonban ENSZ-igazgatás és NATO-felügyelet alá került. Ezzel megindult az albán menekültek visszatérése, akiknek bosszúja a védtelenül maradt koszovói szerbeket vette célba. Több szerb kulturális-szakrális műemléket is megrongáltak, házakat romboltak le és gyilkosságok is történtek. A szerbek jelentős része végül úgy döntött, elmenekül.
A lakóhelyüket elhagyni kényszerültek visszatérésének kötelezettségét az 1244-es határozat alapján az UNMIK (Az Egyesült Nemzetek ideiglenes koszovói igazgatási missziója), majd 2001 novemberétől a Szerbia és az UNMIK megállapodása, az úgynevezett Hackerup–Csovics-megállapodás vállalta magára.
Az otthonukat elhagyni kényszerülő szerbeknek azonban mindössze két százaléka tért vissza Koszovóba, ami a Koszovó-ügyi Iroda igazgatóhelyettese szerint rendkívül alacsony arány.
Ráadásul akik visszatértek, jelenleg is komoly biztonsági kockázatokkal szembesülnek, beleértve a kirablásukat vagy javaik felgyújtását – tette hozzá a Kosovo Online-nak nyilatkozó Igor Popovics.
A teljes cikk a Magyar Nemzet honlapján olvasható.
Fotó: AFP
