Interjút adott Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke a Mediaworks Hírcentrumának. A legfontosabb gondolatok:
- A korrupció emlegetése a nyomásgyakorlás, a befolyásszerzés egyik politikai és gazdasági eszköze. A visszaélések hangoztatását mintha egyesek arra szeretnék felhasználni, hogy kiterjesszék befolyásukat egy adott területre, csoportra, netán egy egész államra.
- Magyarország az EU pénzügyi hozzájárulása nélkül is túllépett a koronavírus okozta válságon, ehhez pluszpénz már nem kell, ez megtörtént. A helyreállítási alap forrásáért nem szabad önrendelkezésünk megállapodáson túli legkisebb morzsáját sem feladni.
- Plusz közterhet szedhetne a közkassza például az importenergiát felhasználó iparágaktól, vállalkozásoktól.
- Az államnak azt kell rögzítenie, hogy csakis a békében érdekelt, kizárólag abban hisz és azért cselekedni is kész. Csupán ilyen módon tartható meg a befektetők bizalma és a társadalom nyugalma. Ha utóbbi kettő közül bármelyik elvész, elkerülhetetlen a gazdasági visszaesés, a recesszió.
- Jó, ha mindenki rögzíti magában, hogy Magyarország most éli az egyik legnagyobb fejlődést hozó időszakát. Tavaly kiemelkedő gazdasági növekedés volt idehaza, s az idei év is kedvezően alakul. Nincs ok visszaeséstől tartani, azzal riogatni pedig igen káros.
- Állami tartalékokat kell képezni olajból, gázból, élelmiszerből. S persze anyagiakból. Érdemes például csökkenteni az állami beruházások nagyságát azokban az iparágakban, ahol a résztvevőket a piac is bőven ellátja megrendeléssel. Ilyen leginkább az építőipar.
- Nem maradhat abba a személyi jövedelemadó (szja) mérséklése. Például úgy, hogy célzott kedvezményt kapnak azok, akik továbbképzik magukat, azaz újabb minősített diplomát, képesítést szereznek.
– Az országgyűlési választás kampányában különösen sokat hallhatta a közvélemény a korrupció kifejezést, egyesek egyenesen az elmúlt évezred legkorruptabb kormányzatáról – s ezzel nyilván államigazgatásáról – beszéltek. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) az utóbbi években sok időt szánt annak felmérésére, hogy mekkora a korrupciós kockázat a közszféra különféle szereplőinél. Mit mutatnak az ÁSZ ellenőrzései?
– Azok, akik korrupciót kiáltanak, nem véletlenül teszik ezt, de térjünk ki előbb vizsgálati számainkra. Magyarországon nagyjából 25 ezer szervezet használ fel, költ el a működése során közpénzt. Közülük csak tavaly több mint tízezret ellenőriztünk, vagyis az ÁSZ két-három évente minden közpénzből élő intézmény, hivatal, társaság működését át tudja tekinteni. Zárójelben jegyzem meg: egy év alatt tízezer szervezet átvizsgálása hatalmas teljesítmény, 2010-ben például csupán 550-et tudtak felkeresni az akkori számvevők. Sőt
korábban voltak olyan közvagyont használó és állami, önkormányzati pénzből működő szervezetek is, amelyeknél tíz-húsz évig egyáltalán nem járt ellenőr.
Ahol pedig nincs ellenőrzés, jól tudjuk, ott idővel komoly gondok akadhatnak a szabálykövetéssel. Az utóbbi években digitalizáltuk az ÁSZ működését, átalakítottuk módszereinket, így ma már idehaza nincs ellenőrzés nélküli közpénzköltés. S immár valóban vizsgáljuk azt is, hogy a közpénzből működő szervezetek vezetői meghozzák-e a szükséges lépéseket a korrupciós kockázatok csökkentéséért.
– A kockázatok mérséklése vagy – ahogy szaknyelven mondják – az integritás alapvető követelményeinek a kialakítása egyúttal azt is jelenti, hogy visszaszorul a korrupció?
– Lássunk néhány megoldást, ami érthetővé teszi az ÁSZ törekvéseit. A legjobb példa a gyorshajtás: a traffipax lefotózza a megengedettnél gyorsabban hajtó autót, a rendőrség nem kérdez senkitől semmit, a felelősség objektív, a csekk postán, személyes kapcsolatfelvétel nélkül megérkezik a jármű üzemben tartójához.
Korrupció kizárva. Akárcsak minden olyan esetben, amikor az ügyintéző csupán digitális csatornákon, esetleg elektronikus levélben vagy telefonon kereshető meg.
Utóbbi persze nem népszerű dolog, sokan szeretik személyesen megbeszélni a tennivalókat. A visszaélések megakadályozásának persze megannyi módja van, mégis, a digitalizáció ebben az esetben kulcsfontosságú. Ha írásban egyeztetnek a felek, úgy minden reakciónak nyoma van. Hozzáteszem: az ÁSZ nem csak ellenőriz, támogatja is azokat az intézményeket, ahol erre szükség van. Véleményem szerint ez is hozzájárult ahhoz, hogy a közszféra szereplői egyre többet tesznek a visszaélések veszélyei ellen.
Az államigazgatásban folyamatosan csökken a korrupció kockázata.
– Ha ez így van, ön szerint mivel magyarázható, hogy a kormány politikai ellenzéke manapság is a korrupciót emlegetve lendül rendszeres támadásba?
– Az Állami Számvevőszék elnökeként szervezetünk vizsgálatainak eredményéről számolhatok be, ezek mögött valós adatok, ha így tetszik, bizonyítékok állnak.
Nem arról van szó, hogy nincsenek idehaza korrupciós ügyek, de figyelve az azt emlegető megszólalásokat, olyan érzésem van, hogy miközben az államigazgatás számos szereplője fellép a visszaélések ellen, a kívülállók leginkább csak alap nélkül vádaskodnak.
Persze ennek is megvan a maga oka. A korrupció emlegetése a nyomásgyakorlás, a befolyásszerzés egyik politikai és gazdasági eszköze. A visszaélések hangoztatását mintha egyesek arra szeretnék felhasználni, hogy kiterjesszék befolyásukat egy adott területre, csoportra, netán egy egész államra. Ahhoz, hogy valakire ráragasszák a korrupt bélyeget, nem kell különösebb bizonyíték, az érintett viszont nehezen tudja magát tisztázni.
– Álláspontját nemzetközi összefüggésben is értelmezhetjük? Vagyis Brüsszel a korrupcióra is hivatkozva azért tart vissza Magyarországnak járó pénzeket, hogy ezzel befolyásolja a magyar kormány döntéseit?
– A kérdést máshonnan közelíteném meg. Az Európai Uniótól az úgynevezett helyreállítási támogatások nem érkeztek meg eddig.
Csakhogy Magyarország az EU pénzügyi hozzájárulása nélkül is túllépett a koronavírus okozta válságon – hogy maradjunk ennél a kifejezésnél –, helyreállt. Ehhez pluszpénz már nem kell, ez megtörtént.
Az Állami Számvevőszék egy a Magyarország szuverenitását védő intézmények között, az ÁSZ elnökeként így nem mondhatok mást, csak azt: a helyreállítási alap forrásáért nem szabad önrendelkezésünk megállapodáson túli legkisebb morzsáját sem feladni.
– Ha már a koronavírus-járvány és a gazdaság talpra állítása szóba került: ön lát különbséget a válságkezelés magyar és nyugat-európai megoldásai között?
– Igen, méghozzá elég nagyot. A magyar kormány a pandémia kezdeti időszakában a gazdaság működőképességének garantálására, a munkahelyek megtartására összpontosított, az állam anyagi erőforrásait elsősorban oda irányította. A jóléti juttatásokra – mint például az adó-visszatérítés kifizetésére – ezután, már idén került sor.
Nyugat-Európa fordított menetrendet követett.
Előbb juttatott pénzt a lakosságnak, a gazdaság szereplőivel pedig csak utóbb foglalkozott. Ez azt jelentette, hogy a fizetőképes kereslet már azelőtt megjelent, hogy azt a vállalkozások ki tudták volna szolgálni. Az ilyen helyzetek az inflációt szükségképpen felfelé lökik.
– Az infláció egész Európában gondot okoz, emellett pedig nyilván az ukrajnai háború határozza most meg kontinensünk gazdaságának jelenlegi folyamatait. Ilyen rendkívüli viszonyok között miképpen lehet felelősen gazdálkodni a közpénzzel, a köz erőforrásaival?
– A kulcsszó az állami gazdálkodásban, a költségvetés kialakításakor most a béke.
Békés viszonyokra kell készülni, aki ugyanis egy Magyarországot is közvetlenül érintő háborús helyzetet vizionál, képtelen lesz hatékonyan tervezni.
Az államnak azt kell rögzítenie, hogy csakis a békében érdekelt, kizárólag abban hisz és azért cselekedni is kész. Csupán ilyen módon tartható meg a befektetők bizalma és a társadalom nyugalma. Ha utóbbi kettő közül bármelyik elvész, elkerülhetetlen a gazdasági visszaesés, a recesszió.
