2020. május 30.,
szombat, Janka, Zsanett napja

Köszi, Peti!

Hír TV

2020. február 20., csütörtök 08:49

Bencsik János kilépett a Jobbikból, amit egy rövid videó formájában jelentett be a Facebookon.

 

Állítása szerint azért hagyta el a süllyedő hajót, mert a Jobbik frissen megválasztott elnöke, a hol zsidózó, hol bukott tévések zsidózózásán röhögcsélő, hol pedig az általa zsidózásnak vélt mondatokra hiperérzékenyen reagáló Jakab Péter kijelentette, hogy teljesen felesleges mindenféle jobboldali üzenetekkel hergelni a baloldali szavazókat, ahogyan az úgynevezett emlékezetpolitika (gondolom, itt Trianonra utalhatott) is alkalmas lehet arra, hogy az ATV és a Klubrádió betelefonálói és törzsnézői megorroljanak az újabb, modernebb, balliberálisabb, 21.századi Jobbikra.

A pártra, amely hagyja a francba a magyarkodást, a Harcos-kapucnist, a bomber dzsekit, az Ismerős Arcokat, Árpád vezért, a Trianon-kesergést, Wass Albertet, Dörner Györgyöt, meg a magyar Himnuszt.

Szereti viszont mindenki Árpi bácsiját, Pintér Belát, a Katonát, Alföldit, Gálvölgyit, Kéri Lacit, Havas Henriket, Para-Kovács Imrét, Kulka Jánost, és Dobrev Klárát.

Gyurcsányt még csak otthon, a négy fal között, de eljön majd a megfelelő ideje a nemes coming outnak, hisz Jakab hétfői parlamenti felordibálásából megtudhattuk, hogy új helyzet van, minden megváltozott, az országnak és a pártjának egyszerűen nincs más választása, mint összeállni mindenkivel is. Többek között Gyurcsányékkal. A szemeiket, szemeinket kilövetőkkel.

Az interpellációnak becézett hörgés amúgy egy echte kommunista kiáltvány volt. Jakab lényegében mindenkinek egyenlő béreket követelt, amit egy jó kis újraelosztással megbolondított kommunizálás biztosan meg tudna oldani, valamint megint legkevesebb 10-szer megint kimondta, hogy “melós”.

Jakab amúgy ebben a legnagyobb császár.

Hogy pártja frakcióvezetőjeként és elnökeként milliós fizetéssel, no meg történelemtanári diplomával a zsebében, úgy “melósozzon” minden alkalommal, amint kamerát lát, mintha közvetlenül a felszólalása előtt jött volna ki kormosan-fáradtan a miskolci vasgyárból egy hosszabb túlórázás után.

Ilyenkor persze előkapja rég elfeledett borsodi tájszólását is. Pont, mint Kunhalmi, mikor elhagyja Budapest közigazgatási határát.

Ahogyan a Jobbik és a szocik kapcsolata áll, senki ne lepődjön meg, ha a nem is olyan távoli jövőben, azt fogja tapasztalni, hogy Jakab és Kunhalmi egymás kezét fogva, lassított felvételen különböző ajtóknak rohannak, majd a mai modern kortárs mozgásszínházak mozdulatait idézve egy szivárvány színű lepel alatt szerelmesen egymásba fonódnak. Mindehhez Varjú László, és Gyurcsány szolgáltatják a zenei aláfestést, akik lágyan fogják dúdolni Beethoven kilencedik szimfóniáját.

Na, de a viccet (?) félretéve:

A Jobbik bár egészen eddig bőszen tagadta balratolódását, és a pártszakadást, de nekem, egyszerű laikusnak egészen úgy tűnik, mintha a jobboldali identitását Gyurcsány cefre szagú dolgozószobájában felejtő Jakab minden erejével azon lenne, hogy pártját minél gyorsabban áttuszmákolja a baloldalra, a lázadozókat pedig kirakja, amire meg a tagság heveny szakadással, és kilépegetéssel reagál.

Eközben a baloldalnak átadott párt lassan a parlamenti küszöböt sem éri el.

Szép munka. Köszi, Peti!

 

Apáti Bence