Újabb fényes győzelmet aratott a genderpropaganda.
A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál ballib újságírók féktelen ujjongásától kísérve tette közzé a remek hírt: 2021-től már nem fogják külön díjazni a női és a férfi színészeket, csak általában a legjobb fő- és mellékszereplőt fogják a közönség elé szólítani.
Aki figyelemmel követte az elmúlt néhány évben egyre agresszívabban nyomuló és egyre őrültebb ötletekkel előálló genderlobbi tevékenységét, az egy aprócska hangya méretnyit sem lepődött meg a bejelentés hallatán.
A levegőben volt ugyanis valami hasonló.
Hiszen a transzgender vécék hiányát a fejlett világ legnagyobb problémájaként megélő libsik alternatív univerzumában eleve sértő bárkiről is kijelenteni, hogy férfi.
Vagy nő.
Nincsenek már nemek, nincsenek férfiak, se nők, csak emberi lények léteznek, aki pedig máshogy gondolja - mondjuk az emberiség 99,9 %-a - az bigott, maradi náci, olyan akit csak sajnálni, illetve gyűlölni szabad. Egyre inkább csak az utóbbi érzés megengedett.
Az egykor nemes és fontos célokért harcoló liberalizmus manapság már ott tart, hogy az egyik legfontosabb törekvésévé az vált, hogy bárki szabadon eldönthesse: férfiként vagy nőként identifikálja magát.
Apró zárójeles megjegyzésként azért azt is megállapíthatjuk, hogy a fasisztákat sem ejtették a fejükre.
Pár hete kezdett szárnyalni egy videó, amelyen az a fantasztikus jelenet lett megörökítve, amikor egy látszólag nőnemű, amerikai antifa a letartóztatásakor a jól megtermett rendőrnek a jogairól kezdett visító hangon kiselőadást tartani és azt követelte, hogy női rendfenntartó végezze el rajta az ilyenkor szokásos motozást. A megszólított/kioktatott/ leordított rendőr pedig valami végtelen nyugalmat árasztva, ártatlan bociszemekkel, mindössze annyit válaszolt:
- Honnan tudja, hogy nem nőként azonosítom magamat?
Tusé.
Az antifasiszta anarchistát romjaiba döntő kérdés innen a középkorban ragadt Mucsáról szimpla trollkodásnak tűnhet, azonban az idiotizmus gettójában élők számára mégis maga a pőre valóság.
Hiszen az egyenlő jogokat - házasság, örökbefogadás, stb. - követelő transzneműeknek egyelőre valóban elég annyi az úgynevezett nemváltáshoz, hogy lakónikus nyugalommal benyögjék: mától, esetleg holnaptól a másik nemhez sorolják magukat. (És ezt várják el mindenki mástól is.)
Hiszen jogi szabályozás híján, nincs egységes egyezmény arról, hogy hányadik sikeres vagy kevésbé sikeres nemváltoztató műtét után számítandó valaki transzférfinek vagy transznőnek.
Egy levágott vagy egy megcsináltatott mell, egy eltávolított pénisz után?
Vagy két hormon tabletta bekapását követően?
A dolog már csak azért is abszurd, mert a nemváltást 15-20 év után sem lehet teljesen befejezettnek tekinteni.
Így aztán a tolerancia és az emberi jogok harcosai kiterroizálták, hogy a transzformációra vágyó személy bemondása alapján dőljön el, - mondom, akár már másnap - hogy az illetőt a törvény előtt is férfinak avagy nőnek tekintessék.
A dolog persze igen sok kérdést felvet és ugyanannyi problémát okoz. Hogy mást ne említsek: egyre több veszélyes, férfi(!) bűnöző vallja magát nőnek, a bíróságnak pedig a transzlobbisták terrorja miatt egyszerűen nincs vagy alig van mozgástere a kérések elbírálásakor. A megfélemlített ítészek kénytelenek majdnem minden esetben női börtönökbe elhelyezni a 120 kilós, kigyúrt férfiakat, akik aztán, - ahogy azt egy krokodilagyú, vidéki fideszes elképzeli - sorra meg is erőszakolják a nőnemű cellatársaikat, de olyan vélemények is előkerültek, hogy már az is transzfóbnak minősül, aki azután szakít egy transzneművel, hogy kiderült számára, a kiválasztottja számos operáció után lett az, aki.
Sebaj.
“Elszigetelt nem reprezentatív esetek, vadhajtások csupán.”
Szoktak legyinteni a hírek hallatán Soros mester szélsőlibsi újságírói.
Ezekhez képest tényleg semmiség, hogy a Berlini Filmfesztivál szakított az eddigi gyakorlatával.
Sőt! Fel kell készülünk újabb határátlépésekre is, hiszen innen már csak egy köpésre van, hogy az olimpiákon és a világbajnokságokon betiltsák a férfi és női kategóriákat.
Hiszen emberek vannak csupán.
(Hogy nemzetek fiai és lányai mérik össze az erejüket, a kitartásukat és a gyorsaságukat, már régóta böki a libsik csőrét. Szerintük az ilyen típusú versengés maga a nácizmus megtestesülése, így a közeli jövőben egészen biztosan magasabb fordulatszámra fog kapcsolni az a lobbi, amelyik az országok közti versenyek betiltását fogja követelni. De ezt egy másik alkalommal tervezzük kivesézni.)
Hogy a berliniek döntéséhez mit szólnak a valódi feministák?
Nos, azt a következő években fogjuk meglátni.
Apáti Bence
