Most, hogy Baranyi Krisztina kerületében néhány hétre egy igen tehetséges művész kiállíthat egy pompás és ízléses alkotást, amely a BLM mozgalom hősei előtt fog tisztelegni, az Indexből sértődötten távozó újságírók is begyújtották a haladás és a progresszió rakétáit.
A hírek szerint a mű sajnos nem lapostévékkel és Louis Vuitton táskákkal a hónuk alatt fosztogató feketéket fog ábrázolni, hanem valami más jelenetet, talán büszkén térdelő forradalmárokat.
A Telex tehát harcba indult, a drogos bűnöző, George Floyd emléke ugyanis kezd elhalványulni, megfakulni - egyébként is túl sok kellemetlen részlet került napvilágra a szenté avatott emberről, és az igazoltatásával kapcsolatban (hamis pénzzel fizetett, több cucc volt benne, mint egy kilencéves évek beli rave party résztvevőiben zárás előtt tíz perccel, ellenállt a rendőröknek, dulakodott velük, stb) - így szükség volt egy új hősre, egy újabb ártatlan áldozatra, akit a gonosz, és #rendszerszintenrasszista rendőrök bántalmaztak.
Iván András vállalta magára a megtisztelő szerepet, hogy megzenésítse az friss, ropogós mártír történetét. Szó se róla, remek új múltat rittyentett Floyd 2.0-nak.
Kiváló ügynök.
Kár érte.
Történt, hogy Franciaországban egy óriásira nőtt szerecsen úr, aki állítólag zenei producerként keresi a napi betevőt, maszk nélkül ment ki a stúdiójából, ahol balszerencséjére azonnal rendőrökbe botlott, akik igazoltatni szerették volna, valamint az sem lett volna ellenükre, ha a sajtóban csak Michaelként emlegetett fiatalember eltakarná azt a szép száját meg az orrát is, mégis csak világjárvány van.
Michael azonban máshogy gondolta, és inkább visszament az munkahelyére. Mivel a jóisten hatalmas teremtettel ajándékozta meg, ez a hátraarc praktikusan azt jelentette, hogy a producer egykedvűen visszasétált a munkahelyére, miközben a rendőrök, mint karácsonyfán a díszek lobogtak utána-rajta.
Ezek után egy igazán érdekes jelenet bontakozott ki, amit egy ipari kamera lencséjén keresztül láthattunk.
Egy apró, egy tényleg nagyon kicsi előszobában vagyunk, ahol a négy szereplő alig fér el, és egy komikus koreográfiát mutatnak be.
A rendező az élet. Dramaturg: Iván András.
Michael, miután behúzta a rendfenntartókat azon ügyködik, hogy azok ne tudják kiráncigálni, intézkedés alá vonni, a rendőröket ellenben egészen más mozgatja, részint Michael - részint a kötelességük - akit igyekeznek kivonszolni az apró szobából, ami viszont sehogy sem sikerül nekik.
Pedig tolják, húzzák, taszigálják, az egyikük még a hátára is csimpaszkodik, de az óriás hajthatatlan, legyűrhetetlen, valamint megmozdíthatatlan.
Így megy a harc, nagyjából másfél percig, amikor is a bejárattal szemben lévő ajtó megmozdul, megérkezik az erősítés a “producer” egyik barátja személyében, aki valószínűleg egy másik helységből, az alagsorból próbál betörni.
Ekkor az egyik, talán a rangidős rendőr a testével igyekszik eltorlaszolni az ajtót, mire a barát eltűnik. Ekkor már több, mint három perce próbálják kirángatni a hőst az utcára.
Az egy teljes menet egy profi bokszmérkőzésen.
Nehéz kivenni minden apró részletet, nem látni biztosan, de nem elképzelhetetlen, hogy Michael a rendőrök fegyvereit is megpróbálja megszerezni, annyi biztos csak, hogy az elcsigázott, frusztrált és tehetetlen zsaruk az eredménytelen birkózás után többször is megütik. Nyilván ez a módszer sem vezet eredményre, sőt, az óriásnak a küzdelem közben arra is marad energiája - miközben három rendőrrel harcol - hogy az utcára vezető ajtót az egyik keze segítségével megpróbálja zárva tartani.
Ezután válik még abszurdabbá a jelenet, ugyanis a következő kép bontakozik ki: baloldalon az egyik rendőr háttal az ajtófélfának támaszkodik, és a nagy nehezen kitárt bejárati ajtót a lábával próbálja kifeszíteni, nyitva tartani, középen a “zenei producer” harcol a másodikkal, miközben igyekszik bezárni az ajtót, a felvétel jobb oldalán pedig a harmadik zsarut láthatjuk, aki a másik, a szemben lévő nyílászáróval vív kilátástalan küzdelmet; ugyanis időközben a barát is visszajött, és hozta magával a többi cimboráját is, akik minden jel szerint nem mediátori szerepet szeretnének játszani, inkább a szart is ki akarják verni a rendőrökből.
A cimbik végül betörnek és szinte azonnal kikergetik a vert seregként menekülő rendőröket.
Összefoglalva: Michael magasról tojva a járványügyi intézkedésekre, maszk nélkül ment ki az utcára, ellenállt az intézkedésnek, nem igazolta magát, behúzta a stúdióba a rendőröket, akikkel négy teljes percig dulakodott, verekedett, nem volt hajlandó kimenni, végül a haverjai megfutamították a francia rendfenntartókat.
Ja, majd elfelejtettem! A videó többször begyorsul, tehát az a négy perces verekedés sem négy perc, hanem jóval több.
És akkor nézzük Iván András változatát, pardon meséjét. Még egyszer pardon: hazug, lipsi propagandáját.
Ezt írja:
“A Loopsider portálon közzétett videón azonban a stúdió térfigyelő kameráinak felvétele látható. Ezen a három rendőr betolja a férfit a stúdióba, ahol ököllel ütik, rugdossák, majd gumibottal megverik. A rendőrök a jegyzőkönyvbe azt írták, hogy a férfi megverte őket. A felvételeken viszont az látszik, hogy Michel ellenáll, az arcát és a testét védi az ütésektől, de nem üt vissza.
Négy perc után a stúdió alagsorából emberek jönnek fel, és ennek hatására a rendőrök elhagyják az épületet, majd kívülről könnygázt dobnak be a helyiségbe.”
A cikk még hosszan folytatódik, aki elég erős és edzett gyomorral rendelkezik, az nyugodtan kukkantson rá, tényleg roppant tanulságos. Elnöki szinten űzött, bravúros valósághajlítással van dolgunk.
Iván András szerint tehát, Michael nem behúzta a rendőröket, hanem azok tolták be, erőszakkal a stúdióba, továbbá azt is megpróbálja elhitetni -miközben gondolom a szeme sem rebben-, hogy négy percig ütötték-verték. Holott erről szó sem volt. De a személyes kedvencem mégis az, ahogy a rendőrök kiverését interpretálja. Tényleg döbbenet.
“emberek jöttek fel, és ennek hatására a rendőrök elhagyták az épületet.”
A Telex propagandistája, nyilván nem ágyazta be a cikkébe az esetről készült hétperces videót, amelyen egyértelműen látszik az igazság, hogy hazudik, és hogy a valóság helyett újmarxista propagandát terít.
Sebaj, Baranyi Krisztinának biztos tetszett a produktum.
Nincs másik..
