2020. május 27.,
szerda, Hella napja

Apáti Bence: A nyomorgó Dés

2020. március 30., hétfő 14:25

Vészhelyzet  idején az ember igyekszik úrrá lenni az indulatain, hiszen háborúban állunk, ilyenkor pedig nem gonoszkodunk, nem fröcsögünk, nem irigykedünk, de mindenekelőtt próbáljuk nem teljes szívünkből gyűlölni azokat az embertársainkat, közeli vagy távoli ismerőseinket, barátainkat, kollégáinkat, akik egy pofás kis-vagy nagy-kertes házban kénytelenek, lustán napozva, vagy az ellenzéki sajtó újságíróinak panaszkodva átvészelni a ki tudja, még milyen hosszú ideig tartó karantént. 

Hiszen ők is emberek, magyarok, akik nem tehetnek róla, hogy az Orbán által elrabolt és kifosztott 4 millió koldus országában, két diktatúrázás között ilyen jólétet, egzisztenciát tudtak teremteni maguknak. 

Így aztán a hatalmas házban nyomorogva diktatúrázva, aggódva rettegő Dés Lászlót is inkább sajnáljuk, aki pár napja úgy panaszkodott a HVG-nek kicsi nyugdíjára, mintha személyesen Orbán Viktor, politikai okokból kurtította volna meg. 

Holott a helyzet az, hogy a nyugdíja a bevallott jövedelmével és az ahhoz kötött nyugdíjjárulékkal arányos. 

Még neki is. 

Esetleg többet kellett volna bevallani. 

És akkor nem lenne annyi, amennyit bevallott. 

De tőle ez a normál üzemmód része, csalódtunk is volna benne, ha végtelen unalmában nem hívja fel valamelyik függetlenobjektiv újságíró haverját, hogy diktatúrázna, meg rettegne már egy jóízűt. Úgy is épp ráér. 

Az SZDSZ volt értelmiségi holdudvarához tartozó Désnek, amúgy bőven van félretett pénzecskéje. 

Ezt mármint, hogy maradt egy kis pénze szégyellősen be is vallja az interjúban, csak az arányokat nem teszi hozzá. Valószínűleg ő is érezte, hogy az összeg hallatán a valóban nélkülözni kénytelen, munkájukat elvesztett emberek dühbe gurulnának. 

Ugyanis Orbán olyan ravasz diktátor, hogy munkára kényszeríti az őt gyűlölő liberális művészeket. Jól fizető munkákra. 

A teljesség igénye nélkül nézzük, milyen Dés darabokat játszottak egészen a közelmúltig a magyarországi színházak:

  • A vágy villamosa (Operaház) 
  • Dzsungel könyve (Vígszínház, Jókai, Békéscsaba) 
  • A Pál utcai fiúk (Vígszínház)
  • Valahol Európában (Magyar Színház) 

Sikeres, sokat játszott és jó darabok egytől egyig, így rengeteg- mármint tényleg rengeteg- jogdíj folyt be a vészhelyzet kihirdetése előttig a művész úr számlájára. Nem tudok konkrét összeget, hiszen nem látok bele a színházakkal kötött speciális szerződésekbe, de éves szinten valószínűleg összesen több tíz milliós összegekről lehet szó. 

De, hogy a nagyságrendekkel is tisztában legyenek olvasóim: 

A szerzői jogdíjak általában a jegybevétel egy bizonyos százalékát ( 2-és 4 százalék körül) jelentik. 

Előadásonként. 

Ha mondjuk 5000 forintban határozzuk meg átlagos jegyárakat, akkor nem nagyon lövünk mellé. És, ha ezt az összeget felszorozzuk a Vígszínház befogadóképességét alapul véve 1300-zal, majd megnézzük a megkapott eredmény mondjuk 3 százalékát, akkor 195 000 forintot kapunk. 

Mégegyszer mondom: előadásonként. 

Az A Pál utcai fiukat rogyásig játszotta az elmúlt években a Víg, tehát egészen biztosan voltak olyan hónapok, hogy 10-szer, 15-ször is megtöltötte a nézőteret a közönség. Ez azt jelenti, hogy havonta több millió forinttal lett (dús)gazdagabb a diktatúra elnyomása alatt senyvedő, elnyomott művész úr. 

Amúgy joggal. 

Megdolgozott a millióiért, ráadásul tényleg tehetséges zeneszerzőről beszélünk. 

(És akkor még a többi játszott darabja után kapott jogdíjakat nem is számoltam bele a havonta elutalt végösszegbe.)

Épp ezért elég aljas, de inkább borzalmasan ízléstelen olyan látszatot kelteni, mintha Dés úr nyomorogna. 

Mindezt úgy, hogy a szabadúszó kollégáim tényleg-valóban- bevétel nélkül maradtak. Ezért is gyűjtünk, adakozunk most a színházi szakma bevétel nélkül maradt művészei számára. 

Akik valóban nagyon nehéz helyzetbe kerültek. 

Ha valaki segítene szeretne itt megteheti:

http://www.thalia.hu/index. php/main/newsdisplay/szinhazi- szolidaritasi-alap-kozlemeny_ 3620

Nem most, nem háborúban kellene nyomorról, diktatúráról, és nélkülözésről hazudozni. 

Össze kellene fogni inkább, túllépve a vélt sérelmein, és a politikai ellenszenven, művész úr...

Apáti Bence