Orbán Viktor legújabb Facebook-posztja nem egyszerűen egy válasz volt Volodimir Zelenszkij vádjaira. Ez egy geopolitikai és morális helyretétel volt, amely a józan ész hangján teszi egyértelművé a magyar álláspontot egy olyan vitában, amelyet régóta ural a háborús propaganda és az érzelmi zsarolás.
1. A Képmutatás leleplezése: a tények makacs dolgok
Zelenszkij támadására a miniszterelnök nem ideológiai vitával, hanem tényekkel válaszolt. Tételesen felsorolta, mit tett Magyarország Ukrajnáért: 14 millió határátlépés kezelése, 3 ukrán iskola működtetése, sebesült katonák és gyermekek ápolása, tízezer táborozó, iskolák újjáépítése, áramszállítás, és számszerűsíthetően 200 millió euró humanitárius segély.
A poszt legélesebb mondata talán ez: „Sajnálatos, ha ez Zelenszkij elnök úr számára nem jelent semmit.” Ez a mondat leleplezi az ukrán vezetés mélységes hálátlanságát. Orbán Viktor tovább megy: emlékezteti Zelenszkijt, hogy abban az EU-s pénzben, amit kapnak, a magyar adófizetők pénze is benne van. Vagyis Magyarország kétszer fizet, egyszer közvetlenül, egyszer pedig Brüsszelen keresztül, miközben cserébe vádakat kap.
2. Az erkölcsi zsarolás visszautasítása („Ukrajna nem védi Magyarországot”)
A cikk legfontosabb, új szempontja az a morális alaptézis, amellyel a miniszterelnök megtöri a háborús propaganda fő narratíváját. A brüsszeli és ukrán kommunikáció alapja, hogy Ukrajna „Európáért” és „értünk is” harcol, ezért nekünk, európaiaknak kötelességünk fizetni és támogatni őket.
Orbán Viktor ezt a hamis logikát utasítja el a józan ész alapján: „Ukrajna ugyanis nem védi Magyarországot senkitől és semmitől. Ilyet nem kértünk és nem is fogunk kérni.” Magyarország biztonságát a magyar honvédelem és a NATO garantálja. A hozzá fűzött, látszólag mellékes megjegyzés – „amelynek Ukrajna (szerencsére) nem tagja” – egy kíméletlen, de logikus következtetés, ha Ukrajna NATO-tag lenne, mostanra az egész szövetség, beleértve Magyarországot is, háborúban állna Oroszországgal.
3. A logikus következmény: a vétó
A tények (hálátlanság) és a morális zsarolás elutasítása után a miniszterelnök kimondja azt a stratégiai döntést, amit Brüsszel eddig nem akart meghallani, Magyarország nem támogatja és nem is fogja támogatni Ukrajna európai uniós tagságát.
A lépés indoklása ismét a józan észre és a nemzeti érdekre épül:
- Nem akarjuk „behozni a háborút Európába” egy olyan ország felvételével, amely jelenleg is hadban áll.
- Nem akarjuk, hogy a „magyarok pénzét kivigyék Ukrajnába” egy olyan ország újjáépítésére, amelynek pénzügyi igényei feneketlen kútnak tűnnek.
Konklúzió: a béke hangja erősödik
A miniszterelnök posztja nem csupán egy nemzetközi vitairat, hanem a Nemzeti Konzultáció céljainak megerősítése is. Világossá teszi, hogy amíg nemzeti kormány van, addig a magyarok pénzét és biztonságát nem fogják feláldozni egy háborús oltáron. A felkínált stratégiai partnerség (tagság helyett) pedig azt mutatja, hogy Magyarország nem elszigetelődni akar, hanem a realitások talaján állva keresi a megoldást, szemben a brüsszeli elit vágyvezérelt és veszélyes politikájával.
