Várható volt ez a lépés már egy ideje, tekintve, hogy a kommunista utódpárt vezető kádere feneketlen ambícióval, hatalmi étvággyal rendelkezik. Ehhez képest viszont nem fogadták a szocialista párton belül kirobbanó lelkesedéssel azt az ötletét, hogy az Esély nevet vegye föl az MSZP az eddigi leharcolt elnevezés helyett. Eredetileg akart ő pártelnök is lenni, aztán feltehetően sértettségében visszalépett a csúcspozíció hajhászásától. Olyannyira kezdett kifarolni az MSZP-ből, hogy nemrég közölte azt is: semmilyen tisztséget nem vállal a lassacskán a Párbeszéd nevű és csak nevében létező pártminiatűr támogatottsági szintjére züllő egykori vezető baloldali pártban. Hogy milyen jövője lehet ezek után a szocialisták volt alelnökének?
A kilépést közlő hosszadalmas búcsúlevelében a saját maga által gründolt Esély Magyar Szociáldemokrata Közösség úgymond civil hálózatát jelöli meg mint tevékenységének fő csapásirányát. Erős a gyanúnk, hogy valójában semmi különösebb változás nem lesz szerepléseiben. Legfeljebb annyi, hogy otthagyta a szocialisták merülőszint alá süllyedő, léket kapott bárkáját, mert nem kér tovább a szegfűs buktából, amiből az MSZP-nek a Gyurcsányék által még nem átszipkázott, fogyatkozó maradéka lakmározik minden választáson.
Vajon hová, merre fog orientálódni a politikai palettán? Minden lehetséges, mivel hallatlanul felfokozott karrierizmus lakozik benne, és ezért mindenre képes. Ugyanakkor kérdés, milyen perspektívát lát a hazai globalista külföldkiszolgáló körökben, hiszen éppen ő jelentette ki a Tranziton, hogy az ellenzék gatya állapotban van. Vagyis igen finnyásan viszonyul saját politikai szövetségeseihez is, ami nem azt valószínűsíti, hogy a DK vagy a Momentum, pláne a Jobbik felé venné az útját, annak ellenére, hogy politikai habitusa tökéletesen passzol iméntiek szélsőbaloldali profiljába. Ő nagy valószínűséggel magasabb körökbe vágyik, s ennek számos tanújelét adta, amikor a jobboldal- és Magyarország-ellenes gyűlölködési versenyben a legdemagógabb szélbalos zöld és vörös EP-képviselőket is maga mögé utasította. Mert ne feledjük: az egyik legszélsőségesebb hazai balos politikusról van szó. Nem árt felidézni, hogy ő volt az, aki azóta az MSZP-ből végzettséghazugsága miatt kizárt Bangónétól nemcsak átvette a nem baloldali szavazók lepatkányozását, de meg is fejelte azzal, hogy kijelentette: hazánkban patkánykormány van hatalmon. És ő volt, aki évekkel ezelőtt azt fröcsögte: minden eszközzel fel kell lépni az illiberális Orbán-kormány ellen. Ugye nem kell ecsetelni, hogy a „minden eszköz” kifejezés mit jelent egy diktatúrákkal és népirtásokkal terhelt térségben? S ha már itt tartunk, Ujhelyi is ott volt, amikor akkori párttársa, Zuschlag János a holokauszt áldozatain viccelődött.
Egyetlen figyelmeztető, rosszalló szava sem volt hozzá. Kell-e folytatni? Nem szükséges. Legyen elegendő annyi: nem biztos, hogy az MSZP tovább gyengült egyetlen EP-képviselőjük lelépésével, bár ezzel megszűnt európai jelenlétük.
Egy olyan képviselő vette a kalapját, aki unos-untig Európára hivatkozik, ám képes lett volna alamuszi módon népszavazást kiíratni az uniós tagságunkról. Az MSZP mindenesetre felébredt és azt követeli, adja vissza EP-mandátumát, s fizesse vissza nekik a tartozásait. Utóbbiról nem volt tudomásunk, bár kacsalábon forgó palotája elgondolkodtató. A magyar néppel szemben is van azonban egy nagy tartozása: a bocsánatkérés a hazája elleni rengeteg felszólalásért, lobbizásért.
Magyar Nemzet
