2021. június 14.,
hétfő, Vazul napja

Térden állva

Magyar Nemzet

2021. június 11., péntek 07:19

„Egy őszinte szó kevés / Az őszinte szó nehéz / Ha őszinte szóval élsz, / lehet, hogy sokra mész” – ifjúkorom Beatrice-koncertjein, amikor meghallottuk e dal bevezető ütemeit, térdre borultunk, s úgy énekeltük Nagy Feróval: Térden állva!

Ennek ott, akkor, abban a szociokulturális környezetben, abban a korban megvolt a maga helye, szerepe, s talán mindazt is kifejezte, amiről a miniszterelnök ma beszélt: magyar ember csak Isten, a hazája és a szerelme előtt térdepel. Amikor Nagy Feró bluesát hallgattuk, s letérdeltünk, azokon a koncerteken ott volt a félve megvallott Isten, ott volt a ki nem mutatható hazaszeretetünk, s benne volt a megélhető szerelem is, hát főképp a szerelem akkoriban.

De nem jutottak eszünkbe a fekete rabszolgák, az elnyomott afro­amerikaiak, Isten bocsássa meg, de még a rendszerszintű rasszizmus sem.

Igaz, akkoriban ez még az amerikaiaknak sem jutott eszébe, akkoriban nem estek térdre minden utcasarkon, s nem azért, mert viszonylag kevéssé jártak Beatrice-koncertre. Ma pedig az egész világot térdepeltetni akarják, focimeccseken, ünnepségeken, fekete lábakat csókoltatnak az utcákon a fehér nőkkel, hogy soha el ne felejtsék a térdre hullók, hogy ők bizony bűnösök. Bűnösök, mert fehérek.

Néha azt gondolom, e térdeplés csak arra való, hogy közben elfelejtsék: a világuk nem térden, hanem a feje tetején áll. De ez legyen az ő bajuk.

Felőlem mindenki ott térdepli ki az előrejutást, ahol akarja, ki ovális irodában, ki a zöld gyepen. Amíg a FIFA és az UEFA engedi, felőlem térdepeljen, aki focista akar. Habár azt megnézném, mit kapnánk, ha a sok térdeplő közé a magyar válogatott mondjuk egy „Nem! Nem! Soha!” feliratot feszítene ki. Mert hát nem csak a feketéknek vannak történelmi fájdalmai.

 

De még egyszer: mi közöm, mi közünk nekünk, magyaroknak mindehhez a színjátékhoz? Mert ez csak egy vásári komédia, hiszen mi lenne, ha térdre borulás helyett mondjuk néhány amerikai (angol, holland stb.) milliárdos egyszerűen visszaadná azt a pénzt, amit ősei rabszolga-kereskedelemből, rabszolgatartásból vagy Fekete-Afrika kirablásából szereztek? Többet érne vele minden fekete, Amerikában és Afrikában. De valójában ehhez sincs közünk.

Tudtommal egyetlen magyar sem gazdagodott meg a gyarmatok kirablásából, a feketék Amerikába hurcolásából. Szóval ehhez az egészhez nekünk nincs közünk, itt, Magyarországon értelmezhetetlen a Black Lives Matter, itt nem ölnek a rendőrök George Floydokat, sem a George Floydok rendőröket.

Mi sem kényszerítjük sem a Liverpoolt, sem a Real Madridot, de még a román válogatottat sem arra, hogy velünk együtt énekelje a Nélküledet (bár ez utóbbira igény azért lenne részünkről).

De még ezek is lényegtelenek, itt és most. Mert most nem ­ideológiák, nem filozófiai elméletek és történelmi sérelmek csapnak össze. Itt most mi nem is erről akarunk hallani, olvasni, nem a térdeplésről, nem a gyűlöletről, hanem a fociról. Ami Isten, haza, család után sokaknál ott van rögtön a negyedik helyen (nyilván olyanok is akadnak, akiknél nem is utolsó e sorban), s most ünnepelni szeretnénk, jó mérkőzéseket látni, ha lehetséges, magyar győzelmeket, de legalább nagyon bátor és jó futballt a mieinktől. Ne engedjük, hogy elvegyék tőlünk ezt az örömöt azok, akiknek minden rossz, akik mindenen fanyalognak, akik mindenből ideológiát gyártanak! A labdarúgó Európa-bajnokság nem róluk és nem nekik szól.

A magyar válogatott tehát nem térdel a meccsek előtt. De mérkőzés közben azért, ha némelyek így fejeznék ki gólörömüket, azt talán szívesen megbocsátanánk bármelyiküknek.

Magyar Nemzet