Korábban az Egyesült Államok elnöke is kritikusan nyilatkozott Magyarországról, ami miatt Szíjjártó Péter még a hét közepén bekérette a nagykövetet.
A Mandiner egy viszonylag hosszabb cikkben elemzi Pressman fent idézett kijelentését, beszédét. A cikkben így foglalják össze ezt:
"David Pressman amerikai nagykövet kemény hangú, tartalmas és fontos beszédet mondott a CEU Demokrácia Intézetében csütörtökön a magyar NATO-tagság 25. évfordulójának alkalmából. Úgy látszik, a nagy dolgok jubileuma ez – Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter is egy ilyen rendezvényen büszkélkedett el múlt héten azzal, hogy mindenki lenyugodhat, már vannak NATO-katonák Ukrajnában, s ez nagyon jól is van így.
A mindenkori amerikai nagykövet abban különbözik a magyar ellenzéktől, hogy bír hatalommal meg képességekkel. Ha hétrét görnyedünk, akkor is fennáll az a helyzet, hogy az Egyesült Államok egyetlen szavára összeomolhat a forint és a magyar állam piaci finanszírozása.
Röviden és tömören: amerikai barátaink bármikor porrá lőhetnek bennünket anélkül, hogy ez nekik különösebben fájna.
Ezért azt, amit az amerikai nagykövet mond, minden körülmények között meg kell próbálni megérteni. Szomorú kötelesség ez akkor is, ha az íratlan diplomáciai gyakorlattal ellentétben Pressman szövegét szerzőnév nélkül olvasva senki sem jönne rá arra, hogy ezt a beszédet nem a magyar ellenzék külpolitikusai mondták el. Szent-Iványi Istvántól Dobrev Klárán át Mesterházy Attiláig terjedőleg elmondhatta volna ezt közülük is bárki – és ez egyébként önmagában is óriási probléma. De menjünk végig pontról pontra ezen a beszéden, kezdve a tézissel, a dolog szívével-lelkével, Pressman tervével a magyar-amerikai kapcsolatok javítására:
„Az Egyesült Államok törődik Magyarországgal, törődünk a magyarokkal, nagyra tartjuk és csodáljuk az önök kultúráját és történelmét, és szoros kapcsolatok kialakítására törekszünk. És nem is igazán kérünk sokat: megelégednénk az átláthatóság, a párbeszéd, a pártatlanság és a demokrácia iránti elkötelezettséggel.”
Az én emlékezetem által átfogott időben amerikai nagykövetet ilyen alaposan még nem készítettek fel a magyarországi munkára, mint két éve Pressmant. Kitűnően feltérképezte Magyarország sebezhetőségeit, történelmi múltját, politikai és szimbolikus terét. Nem lehet rá tehát azt mondani, hogy messziről jött jenki módjára dugványozna a közel-keleti futóhomokba amerikai demokráciapalántákat. Tűélesen beazonosította minden egyes ügyben a kormányzó jobboldal esküdt ellenségeit, és teljesen tudatosan áll melléjük a „mikepércsi anyáktól” a CEU-ig, mostani beszéde kezdetén a tökéletesen irreális huxittal riogató Krekó Péternek meg a kormány legfőbb gazdaságfejlesztési irányát, az akkugyárakat lépten-nyomon támadó Győrffy Dóra közgazdásznak mond köszönetet a „lebilincselő beszélgetésért”. Azaz: nagykövetként neves ellenzékiek társaságában képes „pártatlanságra” felszólítani a magyar kormányt."
A Mandiner teljes cikke honlapjukon olvasható.
