A Meta döntése a megszűnő asztali alkalmazásról, a Messenger-appról a Big Tech arroganciájának tankönyvpéldája. A hivatalos indok az „egyszerűsítés”, ami valójában költségcsökkentést jelent. Milliók kényelme másodlagos. Ez azért van, mert – és ezt soha ne felejtsük el – a Facebookon és a Messengeren nem mi vagyunk az ügyfelek, hanem mi vagyunk a termék.
A józan ész alapelve: „nincs ingyen ebéd”. A Facebookért a személyes adatainkkal fizetünk. Minden kattintásunk, lájkunk, kapcsolatunk egy adatpont, amit a Meta milliárdokért ad el a hirdetőknek.
A Meta arrogáns, de egy dologban profi: az aranyat érő adatainkat védi (legalábbis a külső bűnözőktől), mert ez az ő üzletének alapja.
Az amatőr áruló (a Tisza-modell)
És itt jön a képbe a Tisza Párt, amely megmutatta, hogy van rosszabb a profi kizsákmányolónál: az amatőr áruló. A Tisza Párt ugyanazt a Big Tech-logikát akarta másolni, építsünk applikációt, gyűjtsünk adatbázist, mozgósítsunk. Csakhogy a 200 ezres adatbotrány bebizonyította. a Tisza Párt a legrosszabb kombináció a világon. Elvették a Big Tech cinikus adatéhségét, de párosították a legkiszámíthatatlanabb amatőrök felelőtlenségével.
Az eredmény: 200 ezer magyar ember adatai kerültek ki az utcára, bűnözők, adathalászok és ki tudja, még kik kezébe.
A cserbenhagyás bűne: az áldozatok semmibevétele
Azonban a valódi, megbocsáthatatlan bűn csak ezután következett. Magyar Péter reakciója a katasztrófára a felelősségvállalás teljes hiányát mutatja.
Ahelyett, hogy alázattal bocsánatot kért volna a 200 ezer áldozattól, azonnal a legabszurdabb bűnbakkeresésbe kezdett és mégvadabbul hergelt. De ami ennél is súlyosabb, egyetlen szót sem pazarolt arra, hogy figyelmeztesse a híveit a konkrét veszélyekre!
Nem mondta, hogy:
- „Figyelem, gyanús üzeneteket kaphattok!”
- „Ne kattintsatok semmilyen linkre!”
- „Ne adjátok meg a banki adataitokat!”
Ez a kínos csend a legékesebb bizonyíték. Magyar Pétert hidegen hagyja a saját támogatóinak sorsa. Számára ők nem védendő polgárok, hanem feláldozható eszközök egy játszmában. Ez a hívei nyílt lenézése.
Katasztrófa vagy szándékos adatátadás külföldre?
Ez a totális érdektelenség felvet egy még nyugtalanítóbb, hátborzongatóbb kérdést. Mi van, ha ez nem hiba volt, hanem szándékosság?
A józan ész alapján fel kell tennünk a kérdést: Miért titkolózik a Tisza Párt a fejlesztő cég körül? Igazak a pletykák a nyugtalanító ukrán szálról? Egyáltalán. hova kerültek az adatok? Kik vették meg?
Nem az-e a valószínűbb forgatókönyv, hogy az applikáció célja eleve egy tudatos adatgyűjtés és -átadás volt a brüsszeli és kijevi „gazdák” felé? Egy 200 ezres, kormánykritikus magyar adatbázis aranybánya a nyerészkedőkenk, a külföldi titkosszolgálatoknak és a globalista hálózatoknak. Ebben az olvasatban a „kiszivárgás” csupán egy balkezes árulás lelepleződése.
Konklúzió: A kettős ssapda
A magyar választó tehát két modell között vergődik, a Meta profi kizsákmányolása és a Tisza Párt amatőr árulása között.
A Meta legalább vigyáz az adatainkra, mert üzletet lát benne. A Tisza Párt viszont felelőtlenül szétdobálja azokat, mert számára a 200 ezer magyar ember biztonsága járulékos veszteség a brüsszeli célok eléréséért vívott harcban. A józan ész azt diktálja, aki a rábízott 200 ezer emberre sem tud vigyázni (vagy ami rosszabb elárulja őket), arra 10 millió ember sorsát bízni végzetes hiba lenne.
